Mystic Grill

*Becky hevesen bólogatni kezdett, majd remegő lábakkal, de felállt, még mindig belém kapaszkodva. Próbált nem sírni, de nem ment neki egyre csak zokogott és zokogott.*
-Nem tudom Mason. Ez egy kis város.*Mondtam diplomatikusan.* Még biztosan össze futunk.*Erőltettem egy mosoly az arcomra, majd visszafordultam Beckyhez és eltűrtem a haját, könnyitől vizes arcából.*
-Gyere, nincs messze a kocsit.*Suttogtam neki megnyugtatóan, majd még mindig magamhoz ölelve elindultam vele a kocsi felé.*
-Ó,és köszönjük az italokat, Mason!*Szóltam vissza a férfinak, majd a sikátorból kiléptünk az utcára.*

*Hevesen bólogatni kezdtem Maria ötletére, hogy menjünk. Ha most visszamennénk a grillbe, tuti, hogy kiirtanám az egész kócerájt. Nem figyeltem fel arra, hogy Mason még mindig itt álldogál, csak akkor vettem észre amikor elengedtem Mariát. Idáig úgy szorítottam magamhoz, mint egy kisgyerek egy játékmacit, de végre volt valaki akinek a vállán kisírhattam magam. Szegénynek a felsőjét is jól eláztattam. Próbáltam megnyugtatni magam, de a csak a szipogás szintjéig jutottam el. Remegő térdekkel álltam fel és Mariába kapaszkodtam, hogy össze ne csússzak. Mason megkérdezte, hogy találkozhatnánk-e még, de ezt is Mariának kellett megoldani, hisz beszélni sem bírtam.* "Ha nem lennék vámpír azt hinném sokkot kaptam."

- Hé, Dorothea *szólalt meg hosszas csend után Godric* Ismersz valami Katherine-t? *Bólintottam.*
- Miért? *kérdeztem a piával a számban*
- Igaz, hogy van egy hasonmása? *Égnek emeltem a szemem.*
- A bájos Elena Gilbert, aki a napokban lett vámpír... és az öccse is *sóhajtottam* Az öccse akivel... láttál.
- Aki fülig szerelmes beléd? *nevetett fel Godric*
- Én is szeretem őt, Godric *szólaltam meg halkan, de tudtam, hogy úgyis hallja. Sóhajtott egyet.*
- Akkor muszáj lesz túl lennem rajtad?
- Igen *bólintottam, de nem néztem fel rá.*
- És mond, az ikrek... az egyik ember volt, nem?
- Mind kettő ember volt valaha... *nevettem*
- Jó, de... érted.
- Ja, persze. Mondom, Elena csak most lett vámpír. Szerintem érzed rajtam az illatát. Majd keresd fel... biztos tudsz rajta segíteni. Szingli *kacsintottam.*
- Remélem szexi *vigyorgott ellenállhatatlanul*
- Ja, az... szexi. *mosolyogtam*

-Nem találkozhatnánk még egyszer valahol? *Kérdeztem Mariától félénken.*

*Meglepetten sandítottam hátra Masonre.*
"Tuti van valami vaj a füle mögött, és még nem esik le neki? Ekkor mázlim is csak nekem lehet!"*Gondoltam boldogan, majd feleltem.*
-Tudod Mason, New Yorkban vagy megvéded magad, vagy megvéded magad. Nincs választásod...*Feleltem egyszerűen.*
-Szerintem ideje haza mennünk, nem?*Kérdeztem a rettegő Beckytől.*

*Ahogy ott flörtöltek,azon gondolkodtam hogyan tudnék meglógni feltűnés nélkül.
Aztán persze rádöbbentem hogy ez lehetetlen.*
-Ki ért egyet velem abban, hogy tűnjünk innen?-kérdeztem*
-Én megyek, semmi kedvem ezt nézni-mondta Cher.*
-Én még maradok, biliárdozok egy kicsit-így Tyler búcsúzott is. Ahogy felálltam és megöleltem, egy puszit nyomott a homlokomra. Nagyon jó, bár nem hittem hogy használt is valamit.
Sietve a pulthoz léptem, hogy kifizessem az italokat. A csaj motyogott valamit, de nem értettem. Próbáltam nem rájuk figyelni, de azért egy utolsó mosolyt még villantottam feléjük, mielőtt kiléptünk Cherrel az ajtón a hűvösbe.*

*Akárhogy is tagadtam Godric iszonyatosan szexi volt... én pedig idióta. Ebből következik, hogy megcsókoltam. Fogalmam sincs, mi ütött belém, de belém hasított valami isteni szikra, hogy meg kell tennem.*
- Azzal a szöszivel lógsz?
*nem válaszolt*
- Aranyos. Bár a barátnőjét legszívesebben kinyírnám...
- Te mindenkit legszívesebben kinyírnál... *nevetett fel.*
- Téged nem *motyogtam.*
- Mi ütött beléd? Tetszik az ázott mellbimbóm? *mutatta felém az inget, ahol leöntötték. Tényleg a mellbimbójánál volt. Felnevettem.*
- Istenem de idióta vagy, Godric *nevettem még mindig.*

*Elmosolyodtam.*
- Most már tuti sejt valamit.
*Dorothea flegmán nézett rám, majd közelebb jött. Egyre... közelebb. És megcsókolt.*
- És most? *kérdezte*
*Eltoltam magamtól és felnevettem.*
- Hazug szerelemből többet nem kérek. Elég volt ez a fél évszázad *kacsintottam rá*
- Inkább tisztítsd ki az ingem, asszony *incselkedtem.*
- Pf, azt várhatod. Utálok takarítani *sóhajtott*
- Tudom... *sóhajtottam.*

*Idegesen figyeltem, ahogy Cher visszasétál hozzánk. Ahogy leült, ráförmedtem:*
-Ez meg mégis mi a fene volt??

-Én tényleg sajnálom,nem akartam,valahogy..ahj nem tudom...*adtam mint akit annyira foglalkoztat a dolog*
"Szerintem még meg is köszönheti,hogy hazavágtam azt a rémes inget..."
*Hangosan kifújtam a levegőt és utána beszéltem.*
-Sajnálom,már mondtam,de a ribanc jelző kettőnk közül szerintem nem rám illik.*válaszoltam flegmán*
-Majd valahogy helyrehozom ezt a ...*mutattam az ingjére*..de most már tényleg megyek mert még valami megint történik,akkor viszlát! *és eloldalagtam onnan vissza Carehez*
"Ezazzz!Valamit csak titkolnak!Hogy kibukott a csaj jézusom,hahahaa!"

*Indultam volna a fickó után, de nem volt sehol.*
-Ilyen harcias nő vagy te Maria?
*Kérdeztem meglepetten.*

- Te szerencsétlen picsa *nyögte ki Dorothea. Felé fordultam és kissé felmordultam.*
- Hagyd csak *mosolyogtam a lányra* Ilyen mindenkivel megesik... még velem is *motyogtam és megpróbáltam felitatni az italt az ingemről* Remélem azért ki lehet mosni... Ez a kedvenc ingem *kissé elszomorodtam majd felálltam, hogy jobban fel tudjam itatni.*
- Hogy a francba lehetsz ilyen szerencsétlen? *állt fel Dorothea* Azt hiszed nem vagy átlátszó? Mit akarsz megtudni, te kis ribanc, ha? *Elrántottam a lány elől Dorothea-t aki felmordult.* Az ilyenek az idegeimre mennek *fújtatta és újra leült a székére.*
- Nem zavartál, Miss Cher *mosolyogtam*

*Adtam a zakkantatt jóformán.*
-Tényleg,bemutatkoztunk már egymásnak?Hmm...pedig jó az arc és név memóriám...Legalábbis eddig ezt hittem...*legyintettem egyet* Najó,mindegy is,nem akartam zavarni igazából...*fecsegtem*
"Nem fog összejönni." *csak ennyit kaptam el*
-Akkor szeretnék még egyszer elnézést kérni a kellemetlenkedésem miatt és remélem,hogy nem zavartam meg semmi fontosat! *mosolyogtam,de már fájt,majd mint aki béna,leöntöttem Godricot*
-Óh,jaj jézuusom! *tettem a szám elé a kezemet* Nem akartam!Véletlen volt!*igyekeztem úgy tenni mintha segíteni akarnék,de csak próbáltam megérniteni minnél hosszabb ideig,hogy ráhangolódjak,jóformán a szemeim is lecsuktam és koncentrálni kezdtem*

*Amikor Cher hangját hallottam és elővette a csábos-szempilla alól kinézős fejét képzeletben sikítani tudtam volna. Dorothea láttam, hogy kiegyenesedik mellettem és a lányra mered.*
- Azok után, hogy ódivatú vagyok és még a kezed is letörlöd, miután illendően megcsókolom *belekortyoltam az italomba* Nem, nem hiszem, hogy ismerlek.
*Kifordítottam a széket és a lány barna szemeibe meredtem.*
- Vedd le a kezed, nehogy bőrrákod legyen *kacsintottam.*
"Akármit is tervezel a bugyuta fejedben kicsikém... nem fog összejönni."
*Mosolyogtam rá.*

-Ő az enyém!*Sziszegte a képembe*
-Persze. Tudod mi a tiéd, fiacskám? Az a karó, amit mindjárt keresztül dögök rajtad!*Mondtam neki fölényesen*
-Becky keresnél valami fadarabot, amivel leszúrhatom?*Szólta a lánynak, aki akkor tápászkodott fel, viszont ekkor férfi valami olyant csinált, amire nem számítottam. Belemart a kezembe, majd ellökött magától és pedig visszaverődtem a szemközti falról. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Mason hangja térített magamhoz, a férfi pedig eliszkolt.*
-Persze, semmi bajunk...*Mondtam neki kábán.* Megmaradunk.*Nyögtem, miközben feltápászkodtam és Beckyhez mentem. Remegett, mint a nyárfa levél.*
-Shh semmi baj. Elkapjuk nyugi.*Suttogtam neki, miközben magamhoz öleltem védelmezően, majd feleltem Mason kérdésre.*
-Én lennék a legboldogabb a világon, ha tudnám, hogy ki a csuda ez...

-Ki volt ez a fazon? Ugye nem esett bajotok?

*Majd elolvadtam mikor rám köszönt, de összeszedtem magam és higgadtan bólintottam.
Tyler még mindig nem volt képben, de azért nem buktatott le.
Vele mindig jól éreztem magam-igazi barátnak tartottam, főleg mióta Matt elhagyott.
Épp ezért nem volt nehéz elhinni a külső szemlélőknek a játékot.
Egy történet kellős közepén tartottam, amikor felnézve láttam hogy Godric engem figyel. Majdnem elmosolyodtam, de akkor ránéztem Tylerre, és megláttam aranysárgára változott szemét.
Azt hittem, álmodok.*
-Nézd-hadonásztam-mi történt a szemeddel?-kérdeztem ijedten.*
*Tyler összezavarodott, pislogott egyet, a meleg aranysárga szín pedig eltűnt.*
-Biztos csak képzelődsz, Care-nevetett idegesen-amúgy sem nagyon figyelsz rám, egyfolytában azt a srácot nézed.
"Talán tényleg kezdek megőrülni? Igen biztosan, mert Chert látom Godrichoz menni..."

*Próbáltam szabadulni a szorításából, de sokkal erősebb volt nálam. Bemostam neki egyet de mintha meg sem érezte volna. Tehetetlenül vergődtem a szorításában. Maria fejét láttam meg a mosdó ablakában és néhány másodperc múlva lerántotta rólam a pasast és a falnak passzírozta.*
-Mit akar a lánytól?
-Ő az enyém!*A hangjától a hideg futkosott a hátamon. A következő pillanatban Maria a szomszédos falon csattant és a férfi lába ismét a talajon volt. Elindult felém és én tehetetlenül másztam hátrafelé a földön de gyorsan elér. Ekkor Mason mászott ki az ablakon, a férfi ránézett és eltűnt. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer még örülni fogok Masonnek. Remegő térdekkel álltam álltam fel.*
-Jól vagyok.*Adtam meg a választ a még fel sem tett kérdésre, de a következő pillanatban már vissza is rogytam a földre és sírni kezdtem.*
-Miért csinálja ezt velem??

*Godric egy nő társaságában jött be,és nem hallottam semmit.Nyomasztó volt.*
"Valahogy akkor is meg kell tudnom erről a fazonról valamit...De hogyan?Szambázzak oda és heló,bocsi,de érdekel,hogy mit forgatsz a fejedben,de nem látok bele,miért is?Na ja...biztosan kézséges lenne..."
*Caroline jól elvolt Tylerrel és tudtam,hogy mit forgat a fejében.Csak ingattam a fejem.*
"Nem kéne Care..."
*Egyszer hol Caret fürkésztem,hol a vadidegent a csajjal.A szemem köztük cikázott.*
"Nem bírom,valamit tennem kell,lehet Care meg fog gyűlölni,de akkor sem bírom ezt ...ha már egyszer bevált,miért ne válhatna be még egyszer?"
*Fogtam az italom és Godric felé vettem az irányt.Bármiről is pusmoghatott a nővel,a jöttömre csend telepedett közéjük.*
-Elnézést...nem ismerjük mi egymást? *szegeztem a kérdést Godricnak,közben a kezem a vállára fektettem,hátha...*

"Mi a szösz?"
*Tettem fel magamnak a drámai kérdést.*
- Még egy vérfarkas?
*Nem néztem hátra, hogy megnézzem, ki jött be. Jól tudtam, hogy egy új vérfarkas lépett be, de vajon Ő tud róla?*
*Hátranéztem és megláttam Caroline-nal. Kissé nyomasztó volt a helyzet, de nem annyira kavart fel.*
- A kis kurváddal *motyogta Dorothea* Még nem láttam erre... le vagyok maradva.
*A kurva szót inkább elengedtem a fülem mellett. Caroline rám nézett, én pedig nevetve biccentettem neki.*
- Mit csináltál te azzal a lánnyal? Ugye... nem?
*Felnevettem.*
- Ha te már elhagytál... *néztem végig rajta.*
*Dorothea belekortyolt az italába és nagyon közel hajolt hozzám.*
- Ne éld bele a helyzetbe magad. Elmondom a kis szolgádnak, hogy... még az enyém vagy *kacsintottam és visszafordultam a pult felé. Dorothea mérgesen szitkozódott.*

*Amikor belépett, rögtön beindult a szívem, de ahogy megláttam Dorothea-t utána loholni,
hányingerem támadt.
"Szóval tényleg sok az ismerősöd, ugye Godric North?"
*Legszívesebben elmenekültem volna, de nem akartam megadni neki ezt az örömet.
Cher elment beszélni az egyik sráccal, én pedig magamra maradtam.
A pincér sráctól rendeltem valami jó töményet, és igyekeztem nem bőgni.*
"Mégis mit gondoltál? Hogy ez a pasi a tied lehet? Ajj Care te mindig kifogod a nehéz eseteket."
*Szerencsére nem kellett sokáig ostoroznom magam, mert az ajtón belépett Tyler.
Rögtön észrevett, és csatlakozott hozzám.*
-Szia Care, mi újság? Rég láttalak itt.-mondta.
-Á szia Tyler, jól vagyok köszi-erőltettem mosolyt az arcomra.*
-És veled mizujs?-búgtam és közelebb ültem hozzá. Rettenetesen jó ötletem támadt.*
-Ne kérdezz semmit, csak segíts. Ígérem meghálálom-suttogtam.*

*Miután megelégeltem a sok várakozást elindultam a női mosdó felé. Kopogtattam az ajtón.*
-Maria! Becky! jól vagytok? *Mivel nem kaptam választ, benyitottam. A wc üres volt. A nyitott ablakon keresztül meghallottam Maria hangját. Kiugrottam az ablakon. Maria éppen a falhoz nyomott egy fickót.*
-Őőőő ... úgy látom itt nincs szükség segítségre.

*Kissé feszülten léptem be a Grill ajtaján, nyomomban Dorothea-val. Egész úton csak követett, egy szót sem szólt. Mégis miért jött utánam?*

*Alig hogy beléptem az ajtón éreztem Caroline illatát. Pont most! Legszívesebben a hátam középre sem kívánnám a kis csajt. Ha odajön és felképelek valakit.*
"Nem viselkedhetsz ilyen nevetségesen, Godric. Rendezd a mimikád, elő a mosolyod, hát kihúz. Elvégre már volt időd beleszokni a reménytelen sorsodba.*
*Nem pillantottam oda, ahol Caroline és a barátnője ult. Úgy tettem, mintha észre sem vettem volna őket.*
"Nyomasztó... mint mindig.*
- Godric. Nem mondhatod el Jeremynek. Kérlek.
*A box felé sandítottam gyorsan, és reménykedtem, hogy Caroline épp nem engem néz.*
- Hagyj békén, Dorothea. Most nem tudok... ilyesmiről beszélni.
*Dorothea is Caroline felé nézett. Kissé megrándultam. Menjen már haza!*
- Nem hiszem el, hogy a jó öreg Godric így viselkedik. Sohasem voltál ennyire... gazfickó.
*Nevetett.*
*Elmosolyodtam.*
- Dupla whyskit kérek. És a hölgynek is *sandítottam Dorothea-ra, aki helyet foglalt.*
- Ez már nyugisabb hely. Beszeljük át... *ajánlotta és megsimította a vállam.*
"Nem akarlak szeretni téged... egyáltalán nem... de..."
*Mélyen a szemeibe néztem de inkább elfordítottam a fejem.*
- Annyi mindent megadtam neked. *suttogtam*

*Miután átöltöztünk valami melegebb cuccba, Cherrel elsétáltunk a Grillbe. Egész úton beszélgettünk, nevettünk, úgy éreztem végre helyre jött köztünk a viszony. Elenával is megtörténhetne ez, és akkor már tökéletesen boldog lennék. Legalábbis barátnő téren.
Jó hangulatban léptünk be az ajtón, persze Godric nem volt ott, de azért beültünk egy boxba és két energiaitalt rendeltünk, reménykedve abban, hogy az áhított férfi hamarosan megjelenik.*

*Becky előbb válaszolt, mint én. Bár én sem tudtam volna jobbat kitalálni..*
"New York? Ezt a véletlen egybe esést..."*Gondoltam magamban.*
-No meg alig ismerünk itt valakit...*Tettem hozzá mosolyogva, de Becky hirtelen felpattant és a hátamat megbökködve kirohant a mosdóba.Nem kellett megjátszanom, hogy ijedten nézek utána, tényleg a frászt hozta rám.*
-Becky, jól vagy?*Kérdeztem, de nem felelt, csak bement a mosdóba.*
-Kérlek bocsáss meg, Mason!*Fordultam az újdonsült ismerősöm felé és Becky után siettem.*
-Becky! Becky, mi a baj?*Kiáltottam utána, miközben én is a WC-felé tartottam. Mikor az ajtó elé értem, egy tompa sikítást hallottam. Szinte berontottam az apró helyiségbe, de minden amit láttam, csak egy pár tornacsuka volt, ami épp az ablakon keresztül távozott.*
-Becky!*Suttogtam elhaló hangon.* Becky!*Kiáltottam újra a nevét, majd kivetettem magam az ablakon.A Grill mögötti sikátorban találtam magam, nem messze tőlem pedig egy férfi nyomta a földnek Beckyt. Nem is gondolkodtam, csak vámpírtempóban odarohantam, és lerángattam a férfit a lányról. A nyakánál fölemelve, passzíroztam a sikátor falához.*
-Mit akar a lánytól?*Morogtam a férfi képébe eltorzult arccal.*