Nappali

-Kösz haver! *Felmentem a szobájába.*

-Hát jó. Te tudod. *Mondtam lemondóan.*
-A szobámban van egy fa dobozban.

-Majd elmondom, ha végeztem.

- Erre én is kíváncsi lennék. * néztem kérdőn Georgra. *

-Van. Mire kell? *Kérdeztem értetlenkedve.*

*Eszembe jutott valami.*
-Mason, van farkasmérged?

-Valami idióta farkascsaj megtámadott minket a tónál. Georgenak egy ágat állított a lábába engem meg egy fának dobott. * számoltam be Masonnek.*

*Letettem Lunát a kanapéra.*
-Jól vagyok. *Mondtam, bár még mindig éreztem a fájdalmat.*

*Mikor George bejött a házba, Lunával az ölében hirtelen felálltam a kanapéról és rémülten futottam oda hozzájuk.*
-Mi az? Mi történt?

* George a házáig vitt, majd a nappaliban letett a kanapèra. Rèmülten fordultam hozzá, mert emlèkeztem, hogy megtántorodott amikor felvett. *
- George! A lábad, hogy van?

*Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.*

"Elég elnéző volt."
*Hogy ne üljek itthon egyedül, elmentem otthonról.*

*Elkészültem és elindultam Lunához.*

- Jól van akkor nálam találkozunk. * mondtam neki és haza indultam. *

-Én is elkészülök, aztán elmegyek érted. OK?

* Elmosolyodtam. * "Megyünk pancsizni, kettesben. "
- Jól van akkor én haza ugrok egy fürdőruciért. * mondtam neki. * Hol találkozzunk? * néztem rá kérdőn. *

-Benne vagyok!

* Huncutul elmosolyodtam.*
- Mi lenne ha ismét megpróbálkoznánk a tóval, de most Rose és Mason nélkül?

-Hát mit csináljunk?
*Kérdeztem tőle, mivel nekem ötletem se volt.*

* Kérdése kizökkentett a jól eső nyugalomból.*
- Mivel mi legyen? * néztem rá értetlenül. Annyira elmerültem az ölelésében, hogy azt sem tudtam hol vagyok nem, hogy azt hogy miről van szó. *

...