Nappali

- Még hogy összevesztetek *suttogtam csipkelődve majd felmentunk Amina szobájába.* Na és akkor... Boo iránt mit érzel? *kérdeztem rögtön elhelyezkedve kényelmesen az ágyán*

-Öhm....*Próbáltam valami okosat összekaparni az agyamban,de nem igazán jött össze.*
-Figyelj,néha túlbuzog benne a boszorkányvér.Amúgy ártalmatlan és téged amúgy sem tudna bántani.Túl sokat voltál itt és úgy kezel,mintha a lánya lennél,úgyhogy...no para Édesem. *Kacsintottam egyet és elmosolyodtam.Aztán anyu jelent meg egy tányér sütivel a kezében.Megállt előttünk,rám nézett,majd a szeme a tenyeremre siklott.*
-Mina Édesem,mit műveltél magaddal? *Nagy szemekkel néztem anyura,majd felfordítottam a kezem és a tenyerem fixíroztam.*
-Ideges voltam és a Grill-ben összeroppant a kezeim között. *Hazudtam,majd folytattam.* Anyu nem tudtam kontrolálni az erőm.A kezembenlévőpohár összetört és az asztalon lévők is. *Sóhajtottam.Anyu lerakta az asztalra a sütis tányért és átölelt.*
-Ezt majd gyakoroljuk...most menjetek fela szobádba.Beszélgessetek,gondolom van mit. *Mosolyogtt anyu mind a kettőnkre,majd lenyomott egy puszit a homlokomra és eltűnt a konyhában.Felkaptam a tányért és El-hez fordultam.*
-Na tünés,mert még visszafordul. *Suttogtam és kuncogva a szobám felé indultunk.*

*Amikor Amina anyukája abba hagyta a mesélést fellélegeztem, de még mindig hatalmas gombóc volt a torkomban.*
- Most akkor mit akart ezzel mondani? *gondolkodtam hangosan*

*Anyu értetlenkedve állt Elena válasza előtt.Pár pillanatig csak meredt maga elémajd újra megszólalt.*
-Stefan tudja jól,hogy mekkora kockázatot vállalt azzal,hogy visszajött. *Kigúvadt szemekkel néztem anyámra.Ezt ő is észrevette és folytatta.*
-Ugyanmár lányok...Stefan már akkor itt volt,mikor az őseink Amina.Egyezséget kötöttek...ameddig nem ont ki több emberi vért sem Ő és sem a bátyja,addig itt élhetnek.De miután az egyensúly felbomlik,vége az egyezségnek is. *Mondta anyu határozottan.* Damon egy időben feszegette a határokat,de Stefan mindig meggyőzte az Ősöket,hogy ne bántsák.Aztán elmentek,de amióta újra itt vannak,egyre több a vámpír a városban és az ösztöneim,valamint a szívem ezt nem engedheti meg.*Sóhajtott anyám.*
-De most a fenébe ezzel a régi mesével.Gyere Szívem hozok neked valamit enni. *Mosolyogtt anyu Elena-ra és a legmeglepőbb volt,rám is.Aztán eltűnt a konyhában,én meg El-hez fordultam.*
-Hát...ez könnyen ment és ne aggódj,senkit nem fog bántani.Túl nagy a szíve...egy bogarat sem képes összenyomni.

- Hé, neem, dehogy! *vágtam közbe azonnal és megfogtam a kezeit.* Ez egy véletlen volt "mivel Dorothea a család barátja így meg sem akarom említeni a nevét" elütött egy autó és Stefan akkor nem volt velem... előtte pedig szintén szerencsétlenkedtem, így került vér a szervezetembe... Stefan nem tehet semmiről. Ő mentette meg az életem, végül is... *megpróbáltam mosolyt erőltetni az arcomra*

*Felkocogtunk a verandán és percek alatt a nappaliban voltunk.Miután behívtam.Anyu kilépett a konyhából és mikor meglátta Elena-t,felderült az arca.Kicsit rosszul esett,hogy nem a saját lányától,de hát kihúztam a gyufát nála.Anyu azonnal megölelgette El-t,de amekorra hévvel kezdte,hogy hamar el is tolta magától.Először rámnézett,majd vissza Elena-ra és könnyek szöktek a szemébe.Megsimította az arcát,aztán beszélni kezdett.Én meg addig ott álltam és figyeltem őket.*
-Ki tette ezt veled Kicsikém? *Kérdezte anyu aggódva* Megmondtam Stefan-nak,ha még valakinek bántódása esik... *Nem folytatta a mondatot,de láttam,hogy ökölbe szorul a keze.Olyan erővel szoírotta a konyharuhát,hogy kifehéredtek az ujjai.*

*Kissé félve mentem fel a verandára. Mi lesz itt, ha elkezdenek veszekedni egymással? Sosem szerettem a konfliktusokat és azt hiszem kezelni sem tudtam őket.*

*Ahogy beléptem a szobába - persze miután Am behívott. Ezt a dolgot sohasem értettem igazán... - Amina anyukája szinte a karjaimba omlott, majd ugyanazzal az erővel el is lökött magától.*
- Jaj ne *húztam el a szám.*
"Hogy magyarázzam ki magam egy olyan nőnél, aki mindennél jobban becsüli a fajtáját?"

*Sietve léptem be a nappaliba és már készültem elsurranni a konyha előtt,mikor anyu kiszólt,én pedig jéggé fagytam.*
-Amina ülj le,mindjárt jövök. *Mondta hidegen.Úgy cselekedtem,ahogy mondta és remegő térdekkel leültem a kanapéra.10 perc múlva megjelent anyu és leült velem szembe a fotelba.Pár pillanatig farkasszemet néztünk egymással,majd megszólalt.*
-Csalódtam benned kislányom.Nem gondoltam volna,hogy elmegyek itthonról és mire jövök haza?A 19 éves lányom egy félmeztelen fiúval hempereg a földön.Mégis mire véljem ezt? *Kérdezte,de egy mukkot sem mertem szólalni.*
-Amina?! *Nézett rám anyám kérdőn.Vettem egy mély levegőt és inkább beszélni kezdtem,csak hadd tűnjek el innen minél hamarabb.*
-A srácot Bo-nak hívják és...
-Tudom,hogy hívják Amina,mivel Bonnie Bennett barátja.Láttam őket a városban.Hogy képzelted ezt?Nem erre neveltelek...ne legyél olyan,mint Holly! *Tört elő anyuból,de rögtön meg is bánta.*
-Olyan vagyok,mint Holly?!Rendben anyu,ha te nem lettél volna olyan maradi,apu még a mai napig velünk lenne! *Vágtam a fejéhez.Nem gondolkodtam,csak úgy jöttek a szavak a nyelvemre.Mire észbekaptam,anyám a szájához kapta a kezét és könnybelábadt a szeme.A legfájóbb pontot sikerült eltalálnom.Szólni akartam,de anyu felemelte a mutatóujját.*
-Takarodj a szobádba! *Mutatott a lépcső felé,én meg komótosan felálltam és felbaktattam a lépcsőn.A fordulóba visszanéztem és halkan megszólaltam.*
-Anyu...ne haragudj... *Mondtam,de mintha a falnak beszéltem volna.Lehajtott fejjel és szégyenkezve léptem be a saját szobám ajtaján,majd arccal az ágyra vetettem magam és kitört belőlem a zokogás.*

...