Nappali

- Jó. * mosolyogtam rá. * Elmegyek fürdeni,akkor keress nekem valami ruhát ès hozd be. Ja meg törölközőt is. * mondtam neki ès tényleg elindultam fürdeni.*

*Mivel láttam, hogy megsértődött, jobbnak láttam menteni a menthetőt.*
-Na jó, talán megpróbálok fennmaradni.

- Jó akkor inkább aludjunk. * válaszoltam neki kissé sértődötten és elindultam a fürdő felé. Eszembe jutott valami így vissza kiáltottam neki. * Adnál egy törölközőt meg valamit amiben alhatok? * kérdeztem tőle és áldottam az eszem, hogy raktam be egy másik bugyit is. *

-Mindegy, úgyis bealszok rajta. *Válaszoltam egyhangúan.*

- Ugye? * mosolyogtam rá kajánul. * És amúgy mit szeretnél nézni?

-Az is egy megoldás.

- Ès mi lenne, ha most inkább maradnánk egy kicsit nyugiban? Mondjuk felmehetnènk a szobádba befèszkelhetnènk magunk az ágyadba ès nézhetnènk filmet. * mondtam neki miközben kèrlelőn nèztem rá. *

-Mi lenne, ha elmennénk a Grillbe?

- George mit csinálunk most, hogy nem fürödhetünk?

-Semmi különöset. A Grillben voltam. *Válaszoltam kurtán.*

-Te mit csináltál, amíg mi a tónál voltunk? *Fordultam Mason-höz.*

- Na végre, hogy itt vagy. * mondtam neki, majd kikerekedett a szemem és amikor a mondat értelme eljutott az agyamig, hogy mit mondott a nyakába vetettem magam. * Ügyes vagy! Remélem nem szagolja ki és bemegy a tóba. * mosolyodtam el, majd megcsókoltam Georgot. *

-Na megjöttem. Mellesleg teli nyomtam a tavat farkasméreggel. *Közöltem egyhangúan.*

-Lövésem sincs.

- És szerinted ez a drága mikor fog vissza jönni? Terveim voltak vele még a tónál. * mosolyogtam rá kajánul. *

-Nem nagyon értek az ilyen "vámpír" dolgokhoz.



saját: itt az idézőjel nem gondolat!

- Az biztos. * mondtam neki, majd kérdőn néztem rá. * És mi most mit fogunk csinálni? Mert én unatkozom.

-Ő már csak ilyen. Mindig a saját feje után megy.

- Jól itt hagyott minket. * néztem George után szúrós szemekkel. Már megint csinálja. Csak úgy ott hagyott megint. *

-Maradjatok itt! Majd jövök. *Elhagytam a házat.*

- Köszi! * mondtam neki és egy jó nagyot kortyoltam a vérből. Majd elnevettem magam azon amit mondott és megnyaltam a számat. * Amíg ember voltam én is ezen gondolkoztam, de ha egyszer vámpír vagy, akkor nincs megállás. Sem pedig undorító nem undorító kérdés. * mondtam neki és tovább ittam. *

-Tessék! *Odanyújtottam neki az ételt.* Nem tudom, hogy bírjátok ezt megenni. *Mondtam undorodva.*

-Ok. *Elindultam a konyhába.*

- Az jól esne. Köszi, *mondtam Masonnek. Egy kicsit még mindig éreztem ahol a fának dobott az az idióta. Beleállt a hátamba egy pár faág és ez egy kissé rosszul esett. *

-Addig mit hozzak neked? Vér? *Érdeklődtem a lánytól.*