Nappali

-Ha ez megnyugtat,akkor tartok magamnál. *Hátradőltem a kanapén és kezdtem volna bele valami hülye kis történetbe,mikor fogta magát,felállt a földről és közölte velem,hogy ő álmos.*
"Én nem vagyok álmos bassza meg..."
*Nem szóltam semmit,hagytam,hogy elinduljon a szobájába.Fogalmam sem volt,mihez kezdjek magammal,úgyhogy bekapcsoltam a tv-t,átmentem a konyhába a fagyiért,visszaültem a kanapéra és valami béna film után kerestem a csatornák között.*
"A legtöbb csajnak bejön...csak az a probléma,hogy nekem egy valaki kell." *Belenyomtam a kanalat a fagyiba és egy nagy adagot tömtem a számba.*

*Megrántottam a vállaim.*
-Eszembe se jutott kerítőnősdit játszani..."Ennyit erről..."
-Nem akarlak igézni,bár gondolkodás nélkül megtenném,ha a helyzet megkövetelné.De én még mindig amellett vagyok,hogy igyál verbénát...vagy csak legyen nálad a növényből,már az is megnyugtatna egy kicsit.Óóó igen....milyen kár...*forgattam a szemeim* mennyit veszítettünk most ezzel!Minő borzadály! *egy halvány mosoly jelent meg a szám szélén* Na én viszont most úgy érzem,hogy megyek aludni,ha nem haragszol meg...*tápászkodni kezdtem a földről és kinyújtóztattam a végtagjaim*...majd...majd még beszélünk. *és elindultam a szobámba*

-Ne ne ne....ne kombinálj.Ha lenne velem valaki,aki történetesen nőnemű,akkor sem hagynám,hogy eltűnj az életemből.Szóval felejtsd el,hogy kerítőnőt játszál. *Aztán mélyen a szemebenézett és egyből egy valami jutott eszembe.Az igézés.*
-Rendben nem adok a véremből,de te meg felejtsd el az igézést.Tudod nagyon jól,hogy eddig sem ittam verbénát és ezek után sem áll szándékomban.Ami pedig abban vannak *Mutattam a nappalit elfoglaló hatalamas szerkrényre* azok el lesznek zárva.És kössz a bókot tesó...te is szexuális vagy,kár,hogy nem csillogsz a fényben és nem Edward a neved. *Nevettem el magam*

-Még hajléktalannak is túl jól nézel ki...*mondtam egyszerűen*
-Egy dolgot szeretnék kérni tőled.Soha,de soha többet nem akarok a tulajdon testvéremből inni.Megértetted?Soha!Bármi is lesz,ígérd meg nekem,hogy nem adsz majd a véredből! *erősködtem és mélyen a szemébe néztem*
"A tulajdon fivéremből inni volt a legrosszabb..." *A hideg végig futott a hátamon.*
-Szóval,ha szereznék neked valakit....azt mondod,hogy könnyebben engednél el magad mellől? *

-Mit tudom én...fogalmam sincs,de megoldjuk valahogy.Legfeljebb majd nem vagdosom magam borotválkozás közben.Pff....azt sem ártana.Úgy nézek ki,mint egy hajléktalan. *Erre megjelent egy apró mosoly Josh szája sarkában,de pillanatok alatt el is tűnt.*
-Nézd...majd csórunk a kórházból vagy néha napján megcsapolunk engem vagy az isten se tudja.Csak nem akarok egyedül maradni. *Nyögtem ki a nagy igazságot.*
-Senkim sincs rajtad kívül...ha lenne nőm,azt mondanám úgy könnyebb lenne,de még az sincs. *Nevettem el magam.Azóta nem láttam Aileen-t sem,miután csúnya odamondtam neki Ocean Falls-ban.*

*Felsóhajtottam.Igaza volt.Csak nem akartam beismerni se neki,se magamnak.*
-És mégis mit szeretnél tenni most Gabe?Mi a terved?Hogyan kezeljük ezt a helyzetet?Hogyan kezeljünk...engem? *mutattam magamra* Mert azt kitanultuk,hogyan lehet becserkészni egy vámpírt és hogyan lehet megölni.De azt nem,hogy hogyan kell együtt élnie egy emberrel...

*Elöntött a méreg,de próbáltam magam tűrtőztetni,szóval elszámoltam magamban háromig,aztán beszéltem.*
-Tudom,hogy oltári nagy baromságot csináltam,de ennyit ér neked az,hogy a bátyjád vagyok?Akármi bajod történt,én rángattalak ki a szarból.Mikor kicsik voltunk és kulccsal meghúztak a szomszéd kocsiját,mert mondott valamit anyára,akkor is ki vitte el a balhét?Én...mert az mondtam én tettem.Attól függetlenül,hogy mi lettél,még mindig testvérek vagyunk és ha nem engeded,hogy segítsek,akkor a végén oda jutunk,hogy úgy fogunk élni ebben a házban,mint két idegen. *Fakadtam ki és megint kaparni kezdett a torkom a visszatartott könnyektől.*

*Gabe befejezte a jégkrém evését és én azt gondoltam,hogy megy is vissza a szobájába.Ehelyett leült a kanapéra és beszélni kezdett hozzám.Nem volt kedvem ránézni,de megtettem.*
-És mit számít az,hogy mit szeretnének?Halottak már...*mondtam fájdalmasan*

*A tompultságomból Gabe szakított ki.Ahogy lejött a konyhába.Ahogy hozzám szólt.Visszarángatott a valóságba,amely most még fájdalmasabb volt,mint valaha is hittem.*
"Vámpír vagyok.Egy vérengző vadállat.Nem vagyok a szeretett nővel.Nem vagyok már ember.Nem vagyok Gabriel testvére se többé,hisz már mássá váltam.Akkor hova is tartozom én most?"
*Fájt gondolkodni is,mert a kérdések sorra jöttek elő,de a válaszok lapultak.Inkább hallgatni kezdtem ahogy Gabe eszik.És csak erre igyekeztem figyelni.Egy ilyen egyszerű dologra,mert minden más már bonyolult volt és azzal nem tudtam mit kezdeni.*

*Ahogy a földre rogytam a térdeimet felhúztam a kezeimmel pedig a fejem támasztottam és éreztem ahogy az arcomon gurulnak le a könnycseppek,majd a föld felé zuhannak és ott ér véget rövid útjuk.Csak néztem ahogy a könnyeim potyognak.Egyfajta tompultság vette át az irányítást a testemen.Nem voltam se éhes-meglepő!-se mérges,nem éreztem semmit igazán,csak valami kábulat félét,mintha ez az egész jelenet rossz álom lenne.Csak nem látom magam kívülről és tudom,hogy nem álom.*
"Bár álom lenne!"
*Szerettem volna könyörögni,fohászkodni valakihez valamihez.Szerettem volna valamibe kapaszkodni.Szerettem volna azt hallani,hogy minden rendben van és minden rendben lesz.Szerettem volna a szeretteimmel lenni.Jóformán egy utópisztikus álomra vágytam.Megtöröltem az arcom és a szemeim.Már nem hullottak a könnyeim.Hangosan felsóhajtottam.*
"Hol?Hol romlott el minden?Hol?!?!?!" *kérdeztem egyre magamtól*
*Lázasan kutatni próbáltam az emlékeim között.Vámpírságomnak tulajdonítottam be,hogy életem minden egyes apró és jelentéktelen mozzanatára emlékeztem.De nem tudtam volna egy olyan eseményre se rámutatni,hogy 'Na igen!Itt romlott el minden!Ezt kéne kijavítani,kitörölni!'. Arra gondoltam,hogy felmegyek Gabriel szobájába.De amint átvillant ez az agyamon rögtön el is hesegettem.*
"Nem lenne biztonságos....az is csoda...nem!Inkább hülyeség,hogy a kórházba mentem!Jessszus de barom voltam!És ha valakire rátámadok?!Aminanak igaza volt....veszélyes vagyok....Lehet meg kéne látogatnom,hátha tud segíteni valahogy...."

Joshua Wilson írta:

s:Hát ez olyan szomorú volt,amit írtál,hogy teljesen elszomorodtam tőle...

Jóisten nem ez volt a szándékom,csak ma ilyen érzelmes vagyok

*Gabriel arcán látni lehetett,hogy megannyi emlék lepi el.És ekkor futott át az én agyamon is megannyi emlék.Ha még működik köztünk a testvéri kapcsolat vámpír létem ellenére,akkor valószínűleg ugyan azok lehettek.Ahogy láttam ahogy a fájdalom eltorzítja az arcát,kiáltani akartam volna,és éreztem ahogy a szívem környékén fáj valami.Gabe a szobájába ment és hallottam ahogy könnyekben tör ki.Én a földre roskadok és szintén ez történik velem.*
"Hol csúszott ki a talaj alólunk ennyire?......És honnan jön ennyi könny?"


s:Hát ez olyan szomorú volt,amit írtál,hogy teljesen elszomorodtam tőle...

*Nemcsak bennem ment fel a pumpa,Josh is teljesen kiakadt.Ordítottam vele,Ő ordított velem.Aztán olyat mondott,amin akárhogy is tagadom elgondolkodtam.Az arca elváltozott,előbújtak fogai,amit alig takart el a felső ajka.Néztem egy darabig a szemét,aztán a fogait.Hátradöntöttem a fejem az ajtónak,lehúnytam a szemem és felemeltem a kezem.Tudtam,hogy ha most megteszem,gyűlölni fogom magam érte,de nem ilyen életet szántam az öcsémnek.Vaciláltam pár pillanatig,aztán befúrakodott egy emlék a fejembe.Az éjszaka,mikor becsípve hazatámolyogtunk és megtaláltuk anyát és apát.A következő kép,mikor a szobámban ülünk és bőgünk,mint két óvodás és megfogadjuk,hogy nem nyugszunk addig,még az összes vámpír nem fonnyad egy sír mélyén.Az utolsó kép,mikor Neil,apa legjobb barátja ül velem szembe és arra kér,tartsunk össze és vigyázzunk egymásra.....hát ezért vagyok képtelen megtenni.Leeresztettem a kezem és a földre dobtam a karót,ami nagyot koppant.Kinyitottam a szemem és éreztem,hogy folyik a könnyem.
Josh arca visszarendeződött normális,emberi arccá és a fogai is eltűntek.Két pillanat lett volna,hogy átharapja a torkom,hiszen akár a bátyja vagyok akár nem,mégis csak egy karót tartottam a szívéhez.És ezt egy vámpír sem nézi jó szemmel.Próbálok leolvasni bármilyen kis érzelmet is az arcáról,de az erőlködésem kudarcba fullad.Végül én töröm meg a csendet.*
-Engedj el...felmegyek a szobámba.Kivagyok idegileg,legszívesebben beutaltatnám magam egy elmegyógyba,ahol kirakózom az elmeroggyantakkal. *Ellöktem magam az ajtótól és kikerültem Josh-t.Benéztem a konyhába,hiszen whisky-ért indultam útnak,de most egy csepp alkoholt sem tudtam volna letuszkolni a torkomon.Mielőtt eltűntem volna a lépcsőfordulóban,még visszanéztem az öcsémre.Még mindig az ajtóban állt.*
-Héé...még mindig a bátyjád vagyok. *Aztán szégyen vagy nem szégyen,eltörött a mécses és könnyes szemmel léptem be a szobám ajtaján,amit aztán halkan magamra zártam.*

"Francba!Nem kellett volna semmit se mondanom!"
-Nekem meg abból van kurvára elegem,hogy ti szabjátok meg az életem jóformán!Lehet saját döntésem?És ha megölöd,mi változik meg?Mi lesz jobb?Ha,Gabriel mi lesz jobb?!Szóval ez az igazság?Inkább látnál egy sír mélyén szívesebben?Akkor ne Renat öld meg,hanem ENGEM!Ide célozz testvérem ide! *ordítottam vele és az arcom is átváltozott már,a felsőm letéptem,hogy Gabe jól megcélozhassa a szívem*
-Na,mire vársz testvérem? *kérdeztem újból vicsorogva*

*Ahogy befejezte,felpattantam a kanapéról és a szekrényhez mentem.Teljesen elborult az agyam és feltéptem az ajtaját.Kikaptam egy karót és pár verbénás tűt és az ajtó felé indultam.Eddig pátyolgattam Rena lelkivilágát és azt hittem tényleg megmentette az öcsém,de most betelt a pohár.Az ajtót nem értem el,mert Josh felpattant és elém állt.*
-Engedj elmenni...kurvára elegem van a nődből.Játssza itt a mártírt és én barom még meg is sajnáltam.Azt hittem Te vagy a farok,de akkorát tévedtem. *Majdnem kiabáltam és hadonáztam a karóval a kezemben.*
-Nézd meg mi lett belőled...inkább haltál volna meg,mintsem úgy élj,ami most vagy.Előbb elviseltem volna,ha oda kerülsz,ahova anyuék...úgyhogy,most engedj kimenni és elintéznem a dolgom. *Néztem a szemébe*

-Gabe...*kezdtem higgadtan*..ha Te kiakadsz,kiakadok én is...és annak nem lesz jó vége...*egyre szaporábban vettem a levegőt,a kezem is ökölbe rándult,és próbáltam magam csitítani*
-Bo miatt mentem oda,mert szerencsétlen.."és hazudik,mint a vízfolyás"...majd megpusztultam ott és kibe botlottam?Abba a fasz dokiba,aki azt mondta halálos beteg vagyok!Halálos!Erre közli,hogy allergiás reakció volt az egész!Legszívesebben.....!*és a kezeimmel mutogattam el,hogy legszívesebben mit tettem volna vele*
-Szóval Rena feleslegesen tette ezt...*felsóhajtottam és magamra mutattam*...az a kár,hogy visszafele nem lehet csinálni....

*Egyszerre sok volt,amit mondott,úgyhogy próbáltam feldolgozni szóról szóra.Azt levágtam,hogy gondolom majdnem egymásnak estek Rena-val.Meg se lepődnék rajta.Nem értem mit szaroznak egymással.A grillt nem értettem,de nem is érdekelt,az viszont,hogy mit kevert a kórházban,annál inkább.*
-Mi a fenének mentél te a kórházba?És mit tudtál meg?Te tényleg hülye vagy vagy csak tetteted? *Kérdeztem feszülten.*

*Amint fordulni láttam Gabrielt az egész lényem átalakult,már annyira kívántam a vért.A zacskót épphogy nem nyeltem le.Mikor végeztem vele,ledobtam a földre.Kisebb extázist éltem túl.A zacsit berugdostam a konyhába.*
"Majd később..."
*A kezemmel letöröltem a számat,majd utána feleltem Gabenek.*
-Jobban...*vettem egy nagy levegőt* Óhfúh,Rena...ne is kérdezd..és azt se,hogy mit tettünk meg majdnem és azt se,hogy miket hallottam a Grillben és azt se,hogy mit tudtam meg a kórházban...amúgy igen,jól vagyok...

-Jaa....persze. *Hátatfordítottam neki,de igazából fölösleges volt,mert mindent hallottam.Ahogy mohón inni kezdi,ahogy megváltozik a légzése.A fejemet a kezembe temettem és csak akkor fordultam meg,mikor meghallottam az üres tasak csattanását a padlón.*
-Jól vagy? *Kérdeztem meg ismét,hátha kapok valami épkézláb választ.* Rena-t hazakísérted vagy elhagytad útközben?Hol voltál ennyi ideig? *Néztem rá és felhúztam az egyik szemöldököm.*

*Ismerős,édes és kívánatos illat rángatott ki a sötétségből.A vér illata.Egy pillanatra elborzadtam,hogy esetleg Gabe kínálja tálcán magát,de aztán megláttam a zacskót és megnyugodtam valamelyest.De hogy a vadász öcsém ezt végig nézze és istápoljon is mellé....Roncsnak éreztem magam.*
-Gond lenne ha arra kérnélek,hogy elfordulj?Számomra ez még mindig kellemetlen egy kicsit...*miközben beszéltem a nyálam is lenyeltem mert már gyűlt a vér látványára és illatára*
"Ezt is meg kéne valahogy oldani...az ellátásom...na és azt is,hogy Gabe ne legyen állandóan a közelemben,főleg ha nagyon,nagyon éhes vagyok,mert hiába a testvérem,egy állat lettem.És az állat az ösztöneinek él."

*Leértem a nappaliba és egyből a tv állványhoz indultam.A fiókjába is raktam el még valamikor egy üveggel.Kiforgattam az összes fiókot,de nem találtam semmit.Aztán ahogy a konyha felé indultam,majdnem hasravágódtam.Felnyomtam a villanyt és megláttam Josh-t előttem feküdni.Leguggoltam hozzá és megráztam egy kicsit.*
-Hé Josh...ébredj! *Emeltem fel a hangom,de még csak egy jelet sem adott arról,hogy élne.Már majdnem lehajoltam,hogy megnézzem dobog e a szíve,mikor rájöttem,fölösleges próbálkozás.A konyhába rohantam és kikaptam egy tasakot.Amit meg lehetett menteni,azt megmentettem.Feltéptem a fogammal a tasakot és az orra alá dugtam.Nem telt el fél másodperc,a szemei kipattantak és rámnézett.*
-Igyál... *Segítettem neki felülni és a kezébe nyomtam.Én pedig leültem a kanapéra és onnan néztem.*

*A verandára is csak húztam már magam.*
"Roncs...roncs vagy Joshua Wilson..."
*A kilincset lenyomni még maradt erőm,de ahogy beértem a nappaliba elhasaltam és úgy maradtam.*
"Roncs vagy Josh..." *folyamatosan ez zakatolt a fejemben* "Roncs,hulladék,szemét,vacak" *jöttek a szinonímák is,majd a sötétség*

*Becsaptam magam mögött az ajtót és kulcsra zártam.*
"Úgysem az ajtón közlekednek..." *Lerúgtam a cipőim és a szekrényhez mentem.Bedobáltam a tűket a kis dobozba és elindultam a szobámba a maradék whisky-ért,ami még mindig az alsógatyáim alatt hevert.*

*Reena felpattant mellőlem és már az ajtóban állva szólt vissza.*
-Jólvan megyek... *A cipőmért indultamgyorsan felkaptam és a kocsikulcsot is a kezembe vettem.Kibaktattam a házból és becsaptam magam mögött az ajtót.Reena már a kocsit támasztotta.Beültünk a kocsiba és kihajtottam az utcánkból.*
-Akkor kezdjük Sheverport-ban...*Mondtam Reena pedig bólintott.*

*Néztem Gabe-t,ahogy mesél és az agyamba betolakodtak azok az emlékek,mikor egymásnak esve csókolóztunk ezen a kanapén.Lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt,hátha eltűnnek ezek az emlékek.Működött,mert pillanatok múlva már máson járt az agyam.Josh hol lehet.*
-Figyelj Gabe nem tudom hova mehetett.Vagy a városban van vagy elment.Ha a városban lenne,akkor már tudnál róla.Szóval a legegyszerűbb,ha bepattanuk a kocsidba és elmegyünk a környező városokba.Nem ígérek semmit,de remélem megtaláljuk. *Fogtam meg a kezét,de azzal a lendülettel el is engedtem.Nem akartam kísértésbe hozni őt újra.Felálltam és úgy beszéltem hozzá.*
-Vedd a cipőd és induljunk. *Ezt már az ajtóból visszanézve mondtam neki.Néha jó,ha az embernek nem kell megjátszania magát és az lehet aki.*