M.F. Kórház

- Én csak óvni szerettelek volna a bajtól... *Mondtam halkan, majd Boo a következő pillanatban előhúzta újra vérző kezeit.* Istenem... *Ráztam meg újra a fejem, majd megnyomtam a nővérhívó gombot. Alig fél percbe tellett, már ott is volt a nővérke, készségesen újrakötözte Boo sebeit, én pedig addig a szoba másik végében lévő falnak támaszkodtam. Eszem ágában sem volt, hogy még ott legyek, amikor leveszi róla a nővér a kötést, így is elég nagy bűntudatom volt... Aztán a nővér szúrós pillantásokat intézett Boo felé, és megmondta neki, hogy ha még egy ilyet csinál, akkor nagyon meg fogja bánni, majd a véres kötésekkel együtt távozott az ajtón.*
- Huhh... szigorú nővérke. *forgattam a szemeim, miközben még mindig a falnál álltam.*

*Meglepetten pislogtam Bonniera. Először csak azt hittem, hogy szánalomból mondja ezeket, hogy ne metéljem körül a csuklómat többször, de a végére meg engedtem magamnak azt a luxust, hogy elhittem amit mondott. Ebből csak az lett, hogy még értetlenebbül pislogtam.*
-De akkor.. akkor miért szakítottál? Azt hittem utálsz amiért ilyen szerencsétlen vagyok és mert kikezdtem Aminával.*A pulzusom hirtelen az egekbe szökött és meg próbáltam felnyomni magam, de a sajgó kezem miatt nem ment. Előhúztam a kezem és megláttam, hogy megint vérezni kezdtek a sebek.*
-Utálom magam.*jegyeztem meg csendben.*

- De Boo... *Nyögtem fel.* Én... szeretlek. *Mondtam ki végül.* Nem akartalak bajba sodorni, hát nem érted? Életem legnehezebb cselekedete volt szakítani veled. Soha senkinek nem kívánom azt az érzést... mintha kitépték volna a szívem a helyéről, és megtaposták volna... És tudod mi a borzasztó? Hogy még most is szeretlek. És hiába próbállak elfelejteni, hogy ne hátráltassam az életed, nem tudlak... Egyszerűen nem megy. *Ráztam meg a fejem lemondóan.*

-Pont azért csináltam mert úgy éreztem nem kellek senkinek.*Félre fordultam, hogy ne keljen Bonnie szemeibe néznem. Így is elég volt látni, csak jobban kínoztam volna magam azzal, hogy tovább nézem. Bedugtam a kezeimet is a takaró alá, hogy ne látszódjanak a kötések. Valahogy picinek éreztem magam, akit az egész világ utál. Ahogy megemlítette Bonnie Amina nevét elgondolkodtam. "Szóval ezért volt olyan furcsa mostanság?" Visszafordultam Bonnie felé és egyszer csak őszinteségi roham tört rám.*
-Nézd amikor az a vámpír majdnem kinyírt és te dühös lettél rám akkor azt hiszem volt egy kisebb depresszióm, de amikor úgy tűnt, hogy minden visszaáll a régi kerékvágásba te szakítottál velem, amiért nem is hibáztatlak, mert tudom nehéz eset vagyok, de egyszerűen nem láttam más kiutat.

-Puszilom az édes kis öcsédet. *Öleltem magamhoz.* Ja és Jenna-t is.Ha innen kijutok,az első dolgom az lesz,hogy átmegyek.Most pedig tünés...van a mobilon játék.Majd elütöm azzal az időt. *Legyintettem,aztán megöleltem mégegyszer és az ágyam felé indultam.Mire elértem és bevackoltam magam,Elena már nem volt a kórteremben.A mobilom után nyúltam és írtam anyunak.Eldőltemaz ágyban és bekapcsoltam egy andalító zenét,aminek a végére nem emlékszem,mert valószínűleg elaludtam.*

*Elmosolyodtam és sikerült nagy nehezen visszaváltottam az arcom.*
- Ne haragudj, de akármennyire is próbálok nem figyelni a vérre... mindig itt van az orromban. És... félek, hogy butaságot tennék. *magyarázkodtam.* Inkább... hazamegyek. Megígérem, hogy reggel visszajövök, elvégre pár óra múlva már reggel van de... nem bírom itt tovább. *Annyira rosszul éreztem magam, amiért itt kell hagynom Aminát, de folyamatosan ölni akartam és vért inni. Nem tudtam tovább ebben az illatban bent lenni.*

-Nem találom azt a szart. *Kerestem a mobilom,majd a takaró alatt,az ágy végében meg is leletem.Diadalittasan emeltem a magasba.*
-Na most pö...El?! *Az előbb még az ágyamnál állt,de a félhomályban alig vettem észre,hogy az ablaknál ácsorog.Ledobtam a telefont az ágyra és kipattantam az ágyból.Mögé álltam és kezemet a hátára tettem.*
-Menj haza...elleszek itt egyedül.Nem akarom,hogy miattam szenvedj még Te is. *Dörzsöltem a hátát és megértően néztem rá.Ő nem nézett rám,egy pillanatra sem.Tudtam,mi történik vele,hiába is leplezte.*
-Nem bántanál úgysem. *Mosolyogtam rá és eltűrtem a haját az arcából.* Különben is...neked jobban fájna. *Vicceltem el a dolgot.*

- Igen, zacskóst *hazudtam. Nem mondhattam el neki, hogy embert is öltem már.*
- Szólj anyukádnak, elvégre... *Úgy kúszott be a vér illata, mintha valami mérgező gáz lenne, ami alulról tölti meg a teret. Éreztem, ahogy elváltozik az arcom. Rögtön felálltam az ablakhoz rohantam, hogy kinyissam azt, de nem sokat segített. Csak jobban kezdett az orromba áramolni a vér lágy illata.*

-Do a maga módján tök jófej és imádnivaló csaj. *Védtem meg a barátnőmet.* Csak néha tele lesz a pohár és kitör.Alapjáraton szerintem még vicces is. *Aztán más dolgok kezdtek el érdekelni.*
-De a zacskós fajtát ugye? *Néztem rá nagy szemekkel* A legtöbben azt csinálják vagy az állat.Anyu azt mesélte...jóég anyu.Szólni kéne neki,nehogy Bo-hoz menjen be.Elrontja a kis tervet... *Kutattam a mobilom után.*

- Dorothea... na őt szerintem nem lehet megölni *fújtattam és leöltem Amina ágyának szélére* De kíváncsi vagyok, hogy benne mi játszódik le... belül.
"Biztos nem lehet egy boldog ember. Mondjuk most szerelmes az öcsémbe, ami jelenthet valamit."
- Embervér? Ha nem innék akkor valószínűleg már nem lenne eszem és gyilkolnék valahol... *vallottam be* Muszáj...

-Tuti,hogy egyről beszélünk? *Húztam fel a szemöldököm.* Akit én ismerek,majdnem megölte a barátnőmet.Vagyis csak próbálkozott.Dorothea-t nehéz lenne kinyírni. *Aztán elkalandoztak a gondolataim.*
-Figyelj,bemutathatnál neki.Ki tudja...talán Ő lesz álmaim hercege. *Nevettem el magam.* És anyut is kiidegelhetem vele...
-Hé te iszol...tudod?Embervért? *Kérdeztem rá,mert mégiscsak érdekel a dolog.*

- Igen *nevettem fel* És ha már itt járunk... Igazán az eseted szerintem... és ő is szereti a boszi lányokat, akik annyira csinosak, mint te *kacsintottam és feltöröltem Aminát képzeletben a padlóról* De először neveld meg, mert nagyon... kacér a fiú. *horkantam fel*

*Hallgattam,ahogy mesél.Amint szóba került Stefan,a hangja megváltozott.Ott bújkált benne a szerelem parányi kis szikrája.*
-Héé szerintem Ő is szenved.Biztos vagyok benne. *Kacsintottam egyet,majd felkaptam a fejem a bátyj szóra.*
-Igazán?!Szóval van egy bátyja. *Húzogattam a szemöldököm.* Nem is tudom...anyu kifutna a világból,ha vámpírral kezdenék,de...jobb,mint a semmi.Főleg az illető szexis. *Aztán eszembejutott a Damon név hallatán valami.*
-Figyu Damon nem egy sötét hajú srác,eszeveszett kék szemekkel? *Kérdeztem és majdnem lefolytam az ágyról.*

*Felnevettem a lelkesedésén.*
- Semmi kedvem hazamenni. Ha otthon vagyok rögtön arra gondolok, hogy mi lenne, ha most Stefan ott lenne mellettem. Mit mondanék neki? Kibékülnénk? Végül is én mondtam ki a vége szót, de csak azért mert... annyira feldühítettek a mondatok, amiket a fejemhez vágott. Nem gondolkodtam, így drámain azt válaszoltam a kitörésére hogy: "talán mégis jobb lenne, ha mi ketten nem lennénk együtt" és kiugrottam az ablakon. Azóta nem láttam, csak egyszer, aztán ott volt a bátyja, Damon, aki... szintén szexi, de valahogy...*sóhajtottam* Ó Amina. Az élet kemény.

*Szúrós pillantással néztem a bolond szónál,de ettől csak mégjobban nevetnem kellett.Végül valahogy sikerült abbahagynom és válaszolni a kérdéseire.*
-Ami azt illeti,a hülyeséget volt kitől örökölnöm,de a sok hókuszpókusz valóban rárakott egy lapáttal. *Eligazgattam a párnát a hátam mögött,majd hátra dőltem.*
-Azt mondták ez az éjszaka és holnap délután már hazaengednek.Csak megfigyelnek vagy mi a szösz.Nem értem minek,én csak...csak megijedtem ennyi az egész. *Túrtam bele a hajamba,aztán egy tincset kezdtem el csavargatni.Aztán mikor El megkérdezte,hogy maradjon e éjszakára,azonnal rávágtam.*
-Igen!Csak ha neked nem kellemetlen. *Javítottam azonnal a dolgokon.* Úgyis mesélhetnél nekem,mi történt veled az elmúlt 5 évben,míg én engem agyon plasztikázott mostohaanyámmal vert a sors. *Mosolyogtam*

*Az égnek emeltem a szememet.*
- Te eddig is ilyen bolond voltál, vagy agyadra ment a sok hókuszpókusz? *Egy ideig sikerült komoly maradnom, de utána belőlem is kitört a nevetés.*
- Meddig fogsz vajon itt lenni? Egy két nap? Bent maradjak veled éjjel is? *karoltam át*

*Nem ezekre a szavakra számítottamJobb lett volna,ha inkább hazudik.Azt jobban elviseltem volna,de rá kellett jönnöm,megint igaza van.Sóhajtottam egyet.*
-Nem értem,miért kell nekem folyton olyanokba belezúgnom,akiknek van barátnőjük. *Kapargattam a telefonom hátulját,majd meguntam és eldobtam az ágy végébe.*
-Ugyan ez volt New York-ban is,azzal a különbséggel,hogy Luke viszonozta a dolgokat,de sosem szakított a barátnőjével. *Vágtam egy grimaszt.*
-Ezek a pasik unodrítóak. *Nevettem el magam és a tea után nyúltam.Belekortyoltam,majd Elena-ra néztem.Annyira más lett.Eddig is szép lány volt,de ez a vámpíros izé jobban kihozza belőle.*
-Héé,eddig is ilyen szép voltál vagy a vámpíros dolog miatt? *Kérdeztem komolyan,de a végén elnevettem magam,Elena meg gyengéden meglökött,amitől kiborult a kezemből a tea.Az ágyamra folyt egy kevés,de nem foglalkoztam vele.Úgy nevettem,hogy azt hittem lefordulok az ágyról.Rég nem nevettem ilyen jót.*

- Hát, nem tudom. Bonnie tényleg aggódik érte. *rántottam meg a vállam.* A fiú pedig valóban szereti... *Tudtam, hogy Amina ezt nem akarja hallani, de azt szerettem volna, ha letesz róla és nem csalódik folyton az elutasításnál.*

*Megölelgettük egymást Elena-val,majd mikor már rendesen megszontyolgattuk egymást,elengedett.*
-Cefet rossz volt elmenni New York-ba és itthagyni titeket. *Vallottam be,majd felnevettem én is,ahogy szuperhősökről kezdett el beszélni.*
-Néha én is úgy érzem...a varázslás eszméletlen jó dolog. *Csillant fel a szemem,aztán egy kérdés fogalmazódott meg bennem.*
-Figyelj...szerinted kibékülnek? *Kérdeztem meg tőle félve.Megöl a kíváncsiság.* Csak érdekel...tudod.Elvileg a barátaim.

- Reméltem is *öleltem meg mosolyogva, majd magamhoz szorítottam. Kis idő múlva elengedtem.* Úgy éreztem magam, mint egy szuperhős, vagy valami akciósztár... *nevettem fel* Ez az egyetlen jó dolog ebben az egészben... *húztam el a szám*

*Elena hirtelen eltűnt a szobából,én meg ottmaradtam a könnyeimmel meg a lelkiismeretemmel.A könnyek kezdtek elapadni,de a lelkiismeret furdalás egyre csak erősödött ahányszor csak bevillant az agyamba,ahogy Bo megcsókolt.Nem gondolhattam sokáig arra az édes csókra,mert Elena visszajött és az ölembe dobta a mobilt.Felnéztem rá kitártam a karjaimat.*
-Eddig is szerettelek,te majom. *Mosolyogtam és ez a mosoly szívből jött.*

*Az égnek emeltem a szemem.*
- Várj.
*Muszáj volt felrohannom az emeletre, kimászni az egyik üres szoba ajtaján, becsusszanni a mosdóba, ahol Boo és Bonnie még mindig beszélgettek. Láttam, hogy hol van Amina telefonja, de nem tudtam elérni a párkányt.*
"Mi van ha leszakad?"
*Gondoltam az élet úgyis kockázatokkal jár, és ha már volt annyi eszem kiugrani az ablakon a legjobb barátnőmmel, legalább a telefonját mentsem meg. Végül sikerült valahogy beugranom a párkány érintése nélkül és magamhoz kaptam a telefont. Lenémítottam - gondoltam ne az akció végén bukjak már le és ekkor láttam meg az infúziót, ami Aminán volt. Elkötöttem és betoltam a sarokba, hogy ne tűnjön fel senkinek, ha meglátná. Inkább olyan "végszükség esetén használandó" tárgynak festett a a hatalmas szoba közepén. Ezután hangtanul újra kipuffogtam az ablakon, bezártam azt és a másik ablakhoz oldalogtam. Nagyon reméltem, hogy ebből senki nem lát senkit. Hamar - vagyis olyan fél óra múlva - ott voltam Amina szobájába.*
- Ezért az örökkévalóságig kell engem szeretned *figyelmeztettem és letettem az ölébe a telefonját.*

*Elena betámogatott a kórházba,majd egy kisebb lelkizés és néhány szomorú pillantás után kaptam egy új szobát.Mikor felértünk,azonnal a takaró alá dugtam a lábaimt és Elena adott egy újabb adag forró teát.Ezt most leraktam az éjjelire és a telefonom kutatásába kezdtem.Rémülten néztem Elena-ra.*
-Basszus,basszus,basszus....a mosdóban maradt és nincs lenémítva.Anyu tuti,hogy hívni fog valami miatt.Ezt nem hiszem el...egy rakás szar vagyok. *Teljesen elvesztem.Azt hittem erősebb lány vagyok és nem fog kikészíteni a dolog,de úgy látszik tévedtem.Potyogni kezdtek a könnyeim,amiket a hálóingembe töröltem.*

- Gyere, menjünk be. Biztos tudnak adni neked egy másik szobát. Maximum rásegítek neked egy kicsit *kacsintottam.*
*Beleptünk az épületbe és máris éreztem, mennyivel melegebb van. Átkaroltam Aminát. Hamar az információs pulthoz értünk. Igézni sem kellett, máris adott a nővér egy másik szobát egy kisebb lelkizés után.*

*A következő szoba a harmadik emeleten volt, pont a városra nézett és nem kellett másokkal osztozni a szobán. Amina lefeküdt én pedig újabb forró teát nyomtam a kezébe.*
- Na itt jobban tudsz gondolkodni is... *mosolyogtam.*

*Elnevettem magam Elena szavain,de elgondolkodtam rajta.Munkám amúgy sincs,legalább nem kéne anyuval töltenem az össze időmet.*
-Figyelj délelőtt dolgozni járok,de amint leszáll az este,elröppenek hozzád és rendet csapok. *Löktem meg egy kicsit Elena-t.*
-Nem akarom őket zavarni,de kezdek jobban fázni és elkékültek a lábujjaim is. *Emeltem fel a lábam és mutatta meg őket.Ugyan csak egy kicsit,de tényleg elkékültek.*