Kórház

- Hát konkrétan, mielőtt idejöttem kiraboltak, meg laposra vertek... a mai nap már kétszer meg kellett volna halnom de valamiért nagyon nem akarják az égiek vagy ott lent a pokolban hogy meglátogassam őket....*mondtam fanyaran nevetve* ja és Do...*a tarkómat dörzsölgettem ahogy beszéltem*
- Ne haragudj...ha megbántottalak azzal amiket ott Damonék házában mondtam..." lehet hogy azéért maradtam életben hogy vele beszéljek? És az a szörnyű hogy...egyre jobban...már túl vagyok a kedvelési fázison.... lehet hogy szeretem... de nem akarok újra szerelmes lenni... a végén úgyis mindig a padlón végzem...akik meg viszonozzák arról meg ne is beszéljünk...."

- Hát *sóhajtottam, miközben megragadtam a kezét* Akkor neked elég könnyen el lehet terelni a figyelmed igazán fontos dolgokról. Nem raboltak már ki úgy, miközben te épp egy butikot nézegettél? Simán elképzelném *nevettem fel gúnyosan és kissé oldalba löktem Jeremyt. A mellkasom még mindig szúrt, de gondoltam - hamar elmúlik. Soha senkiért sem tettem volna ezt meg, ha csak nem fontos számomra... nagyon. A családom vagy egy közeli barátom. De úgy érzem, hogy Jeremy egyikbe sem tartozik. Akkor... miért? A szemeibe néztem és kissé elidőztem az arcán. Ekkor már kezdtem érteni, miért ugrottam elé.*
"Ezek az érzések olyan nevetségesek. Nekem semmi szükségem sincs rá."
*Akadékoskodtam és elhúzódtam Jeremytől.*
"Ő még csak egy gyerek. Soha semmilyen körülmények között nem működne. Semmi. Most megmentettem, hazakísérem... ezután soha nem találkozunk."

- Hát..köszönöm akkor mégegyszer...amúgy a gyűrű csak akkor véd ha van mágia a dologban...apa sem halt volna meg ha akkor működött volna ez a szar..*mondtam a számat elhúzva*.na szép...akkor hiába nyírtam volna ki magam... a sors nem akarja hogy vámpír legyek....amúgy nem direkt üttettem el magam...csak elkerülte a figyelmem egy olyan apróság mint az a kamion *mondtam féloldalasan mosolyogva*

*Jeremy átkarolt. Furcsa melegség öntött el, de én levettem magamról a kezeit. Nem akartam, hogy támogasson, a fürdőszobás jelenete után meg főleg.*
- Hé, erre *suttogtam és elhúztam egy sötétebb zúg felé. Vészkijárat néven létezett, így gyorsan kirohanhattunk rajta.* Először is azért mentettem meg az életed - amit nagyon szívesen! *mondtam egy gúnyos mosoly kíséretében* mert nem akarom, hogy meghalj itt a végén. Nem lehet tudni, mennyit bír a gyűrűd *böktem felé* Ha pedig vámpír akarsz lenni... akkor tegyél le róla. A gyűrű nem engedi *kacsintottam*

...