Mystic Falls-i erdő

Elena Gilbert írta:

- Godric valami olyasmit magyarázott, hogy... ő vérfarkas és vámpír is egyben, csak kell egy bizonyos varázsige és pár 'ember', aki ezt kihozhatja belőle. Elég erős boszorkányai vannak, nem lenne nagy dolog neki újra emberré hókuszpókuszolni engem *Kirázott még a hideg is, amikor arra gondoltam, hogy újra a halál üldöz vaskarmaival*

- Azta! *füttyentettem egyet* Ilyet még nem hallottam! *morfondíroztam* Ez valami rituálé? *húztam fel a szemöldököm*
*Egyszerűen képtelen voltam felfogni amit Elena mondott nekem.*
"Hogy lehet valaki egy vámpír és egy vérfarkas egyben? Mire, jó, ha kihozzák ezt belőle? Azt hiszem fel kell ütnöm a könyveimet, vagy Katherinetől emg kell érdeklődnöm" *gondolkodtam magamban*

*A karomba vettem őt, és a motorhoz siettem. A táskámból fél kézzel előhalásztam a dzsekimet, és ő belebújt.*
- Most nem lesz nyerő a motor... Van gyorsabb megoldás is... *jelentettem ki, és a karjaimban Laurennel rohanni kezdtem a házukhoz.*

*Sebastian oldalra fordított én pedig kiköhögtem minden vizet, ami csak felesleges volt. Az orrom égett a rengeteg víztől. A testem remegni kezdett a hidegtől.*
- Menjünk haza. *Köhögtem* Kérlek...

- Rohadt élet...
*Rémülten a víz alá merültem, és megragadtam merülő testét. A partra vergődtem vele, és igyekeztem kipumpálni a tüdejébe jutott vizet. Próbáltam mesterséges légzést is adni, bár nem voltam benne biztos, hogy nekem ez megy.*
"Hát te tényleg komplett idióta vagy. Persze, hogy veszélybe sodrod! Ha nem a vérét akarod szívni, akkor más módot találsz rá, hogy az életére törj..."

*Annyira hirtelen ért az egész, hogy egy ideig fel sem tudtam jönni a víz alól. Hatalmas levegővétel és némi köhintés jelezte, hogy még élek. Rögtön az orromhoz kaptam és megpróbáltam kifújni vagy kiköhögni a száj és orrnyílásaimba rekedt vizet. Ezután újra a víz alá nyomódtam és megpróbáltam megkapaszkodni valamiben. Felkapálóztam valahogy a víz felszínére és elhadartam egy mondatot.*
- Nem tudok... nem tudok úszni *Ahogy ezt kimondtam újra a víz alatt találtam magam. Nem csak a szám hanem az orrom is újra tele lett vízzel és kétségbeesetten próbáltam a felszínre jutni.*

*Rengeteg dolgot mondhattam volna, de úgy éreztem minden szó kevés. Örültem, hogy átkarolhatom, hogy érezhetem hajának illatát, és hogy egyáltalán vele lehetek.*
- Szóval akkor egyáltalán nem bánod, ha vizes leszel? *kérdeztem ravaszul.* - Na és mit szólsz ehhez...? *kaptam fel, és beledobtam a tóba. Utánaugrottam. Csak mikor feljött a felszínre akkor jutott eszembe, hogy ez nem biztos, hogy szerencsés húzás volt.*
- Basszus... Bocs, valahogy nem esett le, hogy te akár meg is betegedhetsz... Elmenjünk...? Hazaviszlek... Vagy... Úristen... Mondj már valamit...!
*Teljesen be voltam zsongva. Mintha előjött volna 14 éves emberi énem...*

*Ahogy megérkeztünk és levettem a sisakot elfogott egy furcsa melegség. Utoljára akkor jártam itt, amikor anya elhozott ide. Sebastianre néztem, aki már helyet is foglalt egy fa alatt. Letettem a sisakot a motorra és leültem Sebastian elé. A karját a derekamra fontam és hátradöntöttem a fejem, a vállára.*
"Nem értem, miért hozott el ide az iskola előtt történtek után, de talán jobb, ha most kiélvezem a pillanatot. Eleget gondolkodtam már kettőnkről.*

*A motorozás élménye, a mögöttem ülő, a derekamat átkaroló lány jelenléte, az eső szitálása, a szél csapkodása mind bizarr jóérzéssel töltöttek el. Imádtam a teljesen ronggyá ázott ingem, Lauren kezét a bőrömön, és a száguldást.*
- Remélem nem ismered eléggé a környéket! *kiáltottam hátra, és az erdő mellett futó földúton felfelé vettem az irányt. Aztán megálltam egy kisebb tó mellett. Lepattantam a motorról.*
- Gyere. *nyújtottam a kezem Laurennek, és a tóhoz lépkedtünk.* - Hm... Ez régebben nagyobb volt... *mondtam, és leültem a tópartra.* - Ugye nem bánod, ha kicsit még ázunk? *kérdeztem, habár az eső már csak nagyon gyengén esett.*

- Godric valami olyasmit magyarázott, hogy... ő vérfarkas és vámpír is egyben, csak kell egy bizonyos varázsige és pár 'ember', aki ezt kihozhatja belőle. Elég erős boszorkányai vannak, nem lenne nagy dolog neki újra emberré hókuszpókuszolni engem *Kirázott még a hideg is, amikor arra gondoltam, hogy újra a halál üldöz vaskarmaival*

"Mintha ismerne... Sebastian ez tényleg te vagy!"
- Nem várok el tőled semmit. *fordultam el, és elpöccintettem a csikkem.*
*Odahajoltam hozzá, és megnyaltam az arcát, aztán futni kezdtem.*

*Nagyon meglepődtem, hogy most az egyszer láthatok valami emberit tőle. Mikor megbizonyosodtam arról, hogy hosszan ölel átkaroltam a nyakát.*
- Ne tegyél úgy, mintha sajnálnál. *Suttogtam és ellöktem magamtól* Te is tudod, hogy csak azért vagy itt, mert lefeküdtünk. Nem nézel többnek, mint akármelyik ringyódat... szóval ne add nekem itt az ártatlan kisfiút, akinek az ölében biztonságban érezhetem magam. Te is tudod, hogy ez nem te vagy.

*A földet fixíroztam ahova hamuztam. Egy percig. Hallottuk az apja ordibálását. A kezem elindult az övé felé. Visszarántottam.*
"Na ne... Sebastian, ennyivel nem gyengíthetnek el!"
*Megragadtam a karját és magamhoz húztam. Olyan szorosan öleltem magamhoz, ahogy csak tudtam. Köhögött egyet a hirtelen rántástól. Szívtam egy slukkot és elengedtem.*
*Kinyitottam a szám, de visszacsuktam.*
"Mit mondanál neki? Nem kell visszamenned az apádhoz? Szexeljünk inkább még egy kicsit? Az én apám is alkoholista volt, tudom min mész keresztül...? Inkább csak fogd be a szád."

"Ezek után elvártam volna, hogy legalább egy kicsit kedvesebb legyen."
*Én is felöltöztem és összepakoltam a zacskókat, amiket lehoztam. Letakarítottam a fát és mindent tökéletesen nyomtalanítottam.*
- Hah *sóhajtottam és én is rágyújtottam. Végignéztem az erdőn. Olyan tökéletes csönd volt, hogy hallottam apám ordibálását. Bizonyára engem keres. Csak lehunytam a szemeimet.*

*Feltápászkodtam, és magamra kaptam az ingem, meg a nadrágom. Felvettem a földről szétszakadt ruhadarabjait, és rádobtam őket. Cigit húztam elő, és rágyújtottam.*
- Bocsánatot kéni nem fogok, azt tudod... *mondtam.* "A fejemben kevésbé kegyetlenek hatott. De nincs kedvem ragozni."

*Nem értettem, hogy bír ezek után megszólalni. Egy ideig csak feküdtem ott. Egyre jobban kezdett tisztulni az agyam. Nem szégyelltem magam semmiért, de tény és való, hogy ez volt az első olyan eset, amikor totál idegennel csináltam.*
- Jézusom *tettem a kezem a homlokomra és felnevettem* Hát ez... igazán... mocskos volt.

"Elég... Minden életet kiszívsz belőle... Elég!"
*Mindenhonnan gondosan lenyaltam róla a vért, miközben arra vártam, hogy mindenképp elélvezzünk... Amikor mindkettőnk arca hirtelen gyönyörbe torzult, alig tudtam megállni, hogy még egy kortyot ne igyak édes véréből... A nyakához hajoltam kíméletlenül, de csak az ajkaimat érintettem oda, majd lenyaltam ajkaimról a néhány csepp vért. Mellé feküdtem. Nem akartam, hogy kibukjon belőlem, de felnevettem.*
- Nem ártana felöltözni. Bárki erre jöhet. *mondtam.*

*Nem is tudom, hogyan mozogtunk, mert csak vibráló képek jelentek meg előttem. Pirosló vér a fehér hóban, az én vérem... és ez egyre jobban fáj. Aztán hirtelen egy másik kép, Sebastian ellilult arca, ahogy előrebukik a fogsora, ahogy belém harap. Újabb fájdalomhullám rázta meg a testem. Kinyitottam a szemem, de Sebastian arca annyira természetes volt és gyönyörtől elalélt, hogy muszáj volt újra megcsókolnom. Hátradőltem, kinyújtottam a lábam, kissé megemeltem a derekam, hogy minél nagyobb élvezet legyen - bár nem voltam biztos abban, hogy lehet-e ezt fokozni.*

*Csak átadtam magam mindenféle érzésnek, ami éppen a hatalmába kerített.*
"Mindig ezt csinálod! -Kuss! Ilyen jó akkor sem volt még."
*Különösnek találtam, hogy ő is kér a véréből, hiszen erre nem igéztem meg. Ugyanakkor úgy éreztem, hogy Lauren maga ilyen. És ha ő maga ilyen, akkor ezzel itt most semmi baj nincs...*
*Nem bírtam magammal, és mindent bevetettem. A nyelvem a szájában volt, Mr. Salvatore a lába között, az ő vére a számban, és a közhelyessé kopott mennyország mindkettőnkben.*

*A hajába túrtam miközben tompa fájdalmat éreztem a testem különböző területein. Nem voltam biztos abban, hogy nem harapott meg újra, de ahogy a nyelve a testemen játszadozott valahogy kedvem sem volt erre gondolni. Megfogtam az állát és felemeltem, hogy rám nézzen. Lassan feljebb kúszott és megcsókolta a nyakam. Újabb éles fájdalom hasított belém, ami ezúttal tényleg borzasztó volt. A körmeimet a hátába mélyesztettem. Amikor újra rám nézett vér csorgott végig az állán. Lenyaltam róla és megcsókoltam, olyan vadul, hogy magam is meglepődtem - rájöttem, hogy mélyen legbelül egészen szexuális is tudok lenni. Elég mélyen...*

*Csak bólintottam. Féltem, hogy bármelyik pillanatban olyat teszek, ami nagyon kiábrándító lesz.*
"Ó nehogy már elélvezz a vérétől! Szánalmas vagy Mr. Salvatore!"
*Mindkettőnknek jutott a drogból, és most lelassulva kissé, de sokkal élesebb érzékekkel folytattuk tovább misztikus-kéjes utazásunkat. A bugyijába nyúltam.*
"A fenébe is... meg ne harapd még egyszer!"
*A hátára fektettem és lerángattam mindent róla mi még az utamba állt. A nyelvemmel indultam felfedező útra, de valahogy ismét sikerült megcsapolnom a vérét is...*
"A fenébe! Ez kurva jó..."
*A vékony vércsíkot újra és újra lenyaltam, és újra és újra kisebb kirándulásokat tettem a nem létező mennyország felé.*

*Az aggodalmam alább hagyott, mintha varázsszót hallott volna. Visszamásztam az ölébe és megérintettem az ajkait.*
- Tönkre tetted a felsőmet *suttogtam és a fejemet a homlokának támasztottam. Az egy kezemmel a maradék anyag után nyúltam.* Kérsz még, Mr. Salvatore?

*Mintha részeg lettem volna... Megráztam a fejem. A szemébe néztem, és amilyen tisztán csak tudtam, úgy ejtettem a szavakat*
- Nyugodj meg... Ígérem nem öllek meg. *igyekeztem megigézni.*

*Az események olyan gyorsan történtek, hogy nem bírtam követni őket. Hagytam, had sodródjak az árral. Miután már nem sok ruha volt rajtam én is letéptem róla a felsőt és megcsókoltam a nyakát. Úgy éreztem, hogy nevetségesen gyengéd vagyok hozzá, ezért pofon vágtam. Most pedig egyszerűen csak nevetségesnek éreztem magam - mint mindig.*
- Te megharaptál? *kérdeztem kissé lelassulva* Baszdmeg te megharaptál! *toltam el magamtól* Te szent szar! Ennyire nem durva hogy megölj! *Újra megpofoztam*

*A vére elöntötte a számat. A drog miatt csillapította az éhségem, de egy különös mellékíz is társult mindehhez. Hihetetlen érzéki volt.*
"Mintha még sohasem dugtál volna! Mi a bánatért kívánod őt annyira? Ez sem különb a többinél..."
*Aztán mintha kikapcsolt volna az agyam. Az ingét és a toppját szétszakítottam, és a mellébe haraptam. Ismét az a hihetetlen érzés öntött el.*

*Két kezem közé fogtam az arcát.*
- Ez egy jó anyag ember, hidd el nekem. *Mosolyogtam és ajkaimat újra a szájára tapasztottam. Nem tudom miért csókoltam meg, de ott, az erdő közepén, beállva, kéjjel és vággyal telve jó ötletnek tűnt.*
"Úgysem emlékszünk rá holnap."