Mystic Falls-i erdő

*Megfeszültem.*
- A számból vetted ki a szót...
"Gyerünk... Ne kínozd magad... Csak egy egészen kicsit kell előrehajolnod és..."
*Előrehajoltam, mintha meg akarnám csókolni. Végül megcsókoltam, és megharaptam, ő pedig visszaharapott. De már a vére is fejbe vágott. Hátrakaptam a fejem, mintha kijózanodtam volna.*
- Mi a halál volt ez...?

*A kezemet a fejemhez tettem és megtámaszkodtam. Éreztem, hogy a mélyponton már túl vagyok, tehát az alak későn érkezett. Kezdett tisztulni a látásom is, de még mindig nem volt az igazi közel sem. Újra az alak felé fordultam és négykézláb, kissé vontatottan kúsztam el hozzá. Mélyen a szemeibe néztem.*
- Baszdmeg... *suttogtam* Már megint te. *A hajamba túrtam kábán*

*Csak meredtem rá. Felült.*
- Rosszkor vagy rossz helyen. Ahogy mondani szokás. *szűrtem a fogaimon keresztül.*
"Még mindig túl gyenge vagy az éhségtől... Ha megmozdulnál, te is tudod mi lenne az a mozdulat..."

*Felszisszentem amikor az alak rám zuhant. Behunytam a szemeimet majd kinyitottam őket. Így feküdtem pár percig mozdulatlanul majd felültem. Még mindig nem láttam tisztán, de tudtam, hogy merre ül. Intettem neki.*

*Megfeszített izmokkal térdeltem pár pillanatig.*
"Hidegfejjel, haver... Itt van melletted a drog... Gyerünk... enyhít az éhségeden. És mi enyhít még? Vér... Droggal átitatott vér."
*Egyre közelebb hajoltam hozzá, s a nyaka és a válla közti pontot fixíroztam. Aztán hirtelen mintha minden izmom elernyedt volna rázuhantam testére, mire felocsúdtam már a fa tövében ültem, valamivel távolabb, mint az imént... Néhány centiméterrel... *

*Nem éreztem semmit. Valami halkan puffant mellettem de képtelen voltam felfogni, hogy mi történt. Elfordultam a hang irányába és megmozdítottam a kezem, mintha érte akarnék nyúlni, de ahogy megfogtam volna egyre távolodott. Már pedig biztos voltam abban, hogy az az alak ott van, mozdulatlanul és engem bámul, de én képtelen vagyok elérni őt.*

"Nem kellett volna idejönnöm. Miért? A város veszélyesebb lenne most. Ha meg valaki az erdőben van... Az így járt..."
*Édes illatot éreztem. A nyomába szegődtem, bár nem fűztem hozzá túl sok reményt. Ahogy az illatot követtem megbotlottam. Felpattantam.*
"Még sosem botlottam meg... ennyire éhes lennék?"
- Mi a...?!
"Lauren...? El kell tűnnöm." *Ott térdeltem a drogtól enyhén vonagló teste felett és képtelen voltam mozdulni.*

- Klaus? *merengtem el*
- Olyan ismerős a neve... *motyogtam magam elé*
- Bocs, hangosan gondolkodom... *villantottam egy félmosolyt Elena fele, mikor megvilágosultam*
- Jaj, tudom ki Ő! De mit akar Veled? *húztam össze szemöldököm*

- Klaus *böktem ki* És természetesen Dorothea... *vigyorogtam a közös ismerős felhoztán*

- Kik? *tettem fel a kérdést*

- Hál'istennek nincs időm ezen gondolkodni. Még mindig elég sokan szeretnétek halottan látni, szóval egyelőre örülök annak, hogy élek. *Vigyorogtam.*

- Tiszta szuperhősök vagytok! Szexi. *kuncogtam* Na de vegyük komolyra a dolgokat. Hozzászoktál már ehhez a léthez?

- Úgy fogalmaznék, hogy megmentjük a világot a rossz emberektől. Jobbnak látjuk, ha inkább őket öljük meg mint az ártatlanokat, de ez persze csak rondít a helyzeten. Megpróbálunk erősek maradni de néha iszonyatosan nehéz. Jer pedig iskolába is jár... *A kezeimet végigfontam a mellemen.*

- Maradtok akkor a zacskós vérnél? Fúú ez izgi! *vigyorogtam*

*Felnevettem.*
- Nekem nem jött be az állat-diéta *mormogtam* Próbáltunk Jeremy-vel rászokni de csődöt vallott. *Elhúztam a szám.*

- Jó nekik. *motyogtam*
- Ashley? *kérdeztem vissza, Elena pedig bólintott egyet* Nincs vele semmi. Még mindig ember. Azt' ennyi meg egy bambi. *vigyorogtam* Apropó láttam erre egy őzikét. *vigyorogtam*

- Jeremy egész jól, Jenna pedig még mindig Alaric-kal van. Irigylem őket, hisz' imádják egymást *elmosolyodtam* Na és te meg az a lány? Ashley, ha jól emlékszem...

- Csak ez a szomj ne lenne... amúgy tökre jólenne, meeeeg még a gyerek dolog is. *terelni akartam a témát egy kicsit*
- Hogy van Jeremy és Jenna? *érdeklődtem* Alaric?

- Igazából nem is tudom, mit szeretnék. Vannak árnyoldalai mind a kettőnek, de... emberként jobban éreztem magam. Igaz folyton veszélyben voltam, de nem tudom megszokni ezt az egészet. *Körülnéztem, mintha a változás tapintható lenne.* Nem megy...

- Ja értem... *bólintottam egyet*
- Hát nemtudom, lehet megkéne próbálni... de az emberré válós dolgot, meg kikéne belőle szedni, ha emberré szeretnél változni, akkor legyen így... *mondtam neki félmosollyal az arcomon*

- Godric azt mondta, hogy mindenki ott folytatná, ahol abbahagyta... *Javítottam ki.*
- Katherine és Stefan? *egy kicsit megremegett a hangom de nem volt ellenvetésem a dolog felől.* Talán megadhatnánk azt Katherine-nek amire vágyik. De nem hiszem, hogy Stefanért belemenne ebbe.

Hm... talán Stefan... *mondtam egyéb megeröltető gondolkozás nélkül*
- Nem mondtam, hogy nem... De és ha elsorvadnék, mintha karót döfnének a szívembe? Mert már nem vagyok olyan fiatal, mint te... én már rég alulról szagolnám az ibolyát... *hunyorítottam össze a szemem egy pillaantra*

- Tudom, hogy furcsa lenne, de... *Mélyen a szemeibe néztem.* Ne mond, hogy nem hiányzik emberként felébredni. Emberi problémákkal küzdeni, amik semmiségek, mégis az egész életedre hatással vannak. *Elmosolyodtam* Egyébként már nem az a Damon lennél, mint amilyen most vagy *nevettem.*
"Katherine és én szerepet cserélünk?"
- Mondj egy dolgot, amire Katherine rögtön ugrana... *javasoltam*

*Miközben Elena beszélt olyan történt velem, mintha a filmben lennék, mert a fejem fölött kigyulladt egy izzó*
- Elena... *fogtam arcát két kezem közé* Van egy tervem! *kacsintottam rá. Meglepettem nézett rám* Nem csak te vagy hasonmás... Hanem Katherine is... És helyetcserélhetnétek.... meg kéne vesztegetni Katherinet valahogy... *tanakodtam, mint azon is, hogy én emberként*
- Bevallom, jó lenne ember lenni, de nem tudnám magam elképzelni emberként. Nincs gyorsaság, szupererő. Fura lennék "sebezhetően"

- Bár lenne *suttogtam* Tudod amikor vámpírrá váltam... az egyik részem felsóhajtott, hogy 'mindent elvesztettél' a másik pedig hogy 'végre biztonságban vagy, így már senki sem fog rád vadászni'. Azt hittem, hogy így mindenki lemond rólam, hogy Katherine és Elena többé már csak két vámpír, akik megszólalásig hasonlítanak egymásra. Erre tessék... jön egy idióta eredeti és újra akarja kezdeni az egészet. *A hasába bokszoltam gyengéden.* Te is ember lehetnél... ha nekem lenne mód... neked is lehetne!