Mystic Falls-i Szálloda

- Köszönöm. *Mondtam, miközben magamra kaptam az inget, amibe szinte kétszer is belefértem volna.*
- Én is ugyan ezt elmondhatom a tiédről. *Vigyorogtam, és a pillantásom a földön lévő kupacra esett, mely Godric ingje volt valaha.*
- Ideje lenne mennem, hogy beleférjek a fél órába. *Húztam magamhoz és búcsúzól még egyszer megcsókoltam, majd egy vigyor kíséretében bezártam magam mögött az ajtót, és kimentem a szállodából, és a házam felé vettem az irányt.*

*Elvigyorodtam.*
- Hát, nem tudom, hogy azokra a szépségekre mit kellene húzni... kár lenne *Vigyorogtam, de hamar hoztam neki egy fekete inget* Parancsolj. Aztán majd valamikor veszek neked egy másikat *mutattam a szétszaggatott toppjára.*

- Fél óra?! *Mondtam tettetett felháborodottsággal.* Rendben, megpróbálok sietni. *Vigyorogtam rá.*
- De vigyázz, ha túlságosan sexi férfiállat leszel, a végén még levadászlak az út közben. *Kacagtam, miközben a földön szanaszét hevert ruháimat keresgéltem. Az alsőneműmet, és a faremeremet sikeresen megtaláltam és magamra cibáltam, de mikor a toppom került a kezembe, láttam, hogy a rudarab használhatatlanná vállt.*
- Mr. Nothman, kérhetnék egy inget, hogy ne keljen így *Símítottam végig két oldalt a felsőrészemen.* végigmennem a városon? *néztem bájosan Goric-ra*

- Én pedig szeretek figyelni rád *mosolyogtam és megsimítottam az arcát.* Nos drágám... Adok neked fél órát, hogy átöltözz otthon... Várni fogok rád az... ajtód előtt. *Mondtam.* Addig én is felveszek egy öltönyt, kicsípem magam, hogy szexi férfiállat legyek... és már indulhatunk is. *kacsintottam rá és felálltam. Nemsokára Katherine is felállt én pedig a fenekére csaptam* FÉL óra! *hangsúlyoztam*

- Nekem ez is tökéletesen megfelelne.. *Válaszoltam, miközben én is egy apró csókot leheltem az ajkaira mosolyogva.* De egy ilyen vacsora meghívásra lehetetlen nemet mondani, és imádom ha figyelnek rám. *Kacsintottam vigyorogva.*

- Elviszlek vacsorázni, ha szeretnéd *ajánlottam* Kicsit éhes vagyok, na meg megérdemled, hogy figyeljenek rád. *Kacsintottam* Miért, neked mi lenne a terved...? *cirógattam meg a derekát és megcsókoltam gyengéden.*

*Az ajkairol lassan a nyakára vándoroltam át, majd a csókjaimmal lassan az egész felsőtestét beborítottam, miközben Godric kezeit éreztem az egész testemen. Egy idő után ismét az ajkaihoz tornáztam fel magam.*
- Mi a terved ma estére? *Nézetem vigyorogva a szemébe, miközben egy pillanatra az ablakra, a lenyugvó napra esett a tekintetem. Jóformán az egész napot a szállodában töltöttük, de nem mintha panaszkodnék.. *

*Hamar újra ajkaimat falták az övéi és kezem ismét vándorolt hol erre, hol pedig arra a testén. Furcsa, hogy nem untuk meg egymást még ennyi idő alatt sem, pedig a nap már lassan újra lemenőben járt.*

- Igaza van. *Mondtam továbbra is komolyan, miközben visszafogtam a vigyorgásomat.* És lassan mennem is kellenne már. *Vettem az ajtó felé az irányt, s mikor már a kilincsen pihent a kezem, hirtelen vámpírgyorsasággal a kanapén - pontosabban Godricon - teremtem és falni kezdtem az ajkait.*

- Hazudsz *mosolyogtam és újra megcsókoltam.* De ha esetleg mégsem... *Leengedtem az ölemből és lefeküdtem a kanapéra.* Akkor arra az ajtó. Eddig is felesleges volt itt lennie. *Incselkedtem vele halálosan komolyan, miközben az arcát fürkésztem.*

*Hatalmas vigyor terült el az arcomon a válasza hallatán és A hajába mártottam az ujjaimat, miközben visszacsókoltam. A másik kezemet a mellkasán pihentettem, ahogyan az ölébe húzott, s a falhoz nyomott.
- Az igazat megvallva, Mr. North, szinte majd' elalszok, mert anniyra untat a maga társasága. Hisz aligha nevezhető egy vonzó férfinak. *Mondtam untatottságot tettetve.*

*Kezeimmel belekarmoltam a fenekébe.*
- De, talán túlságosan is *motyogtam mosolyogva és újra ajkai után kaptam. Megfogtam a derekát és az ölembe vettem. Felálltam és úgy csókoltam tovább. Ezután a falnak támasztottam és beszéltem hozzá.*
- És ön, Miss Katherine, mennyire vonzódik hozzám? Nem látom, hogy... hogy kellenék *egy pillanatra legörbült a szám színpadiasan.*

- Ezt csak most, és csak is a te kedvedért. *Vigyorogtam rá, miközben a pillantásom az ujjaira, majd lassan az ajkaira tévedt, és közelebb hajoltam hozzá.*
- Még mindig eggyáltalán nem vonzódsz hozzám? Hmm? *Kérdeztem kacérul, suttogva, egyre közelebb kerülve az ajkaihoz.*

*Felhorkantam.*
- Ugyan Katherine *cirógattam meg az arcát* Nem ismerek rád. Mikor szoktál te alulmaradni, ha? *Beletúrtam a hajába és ajkait bámultam. Annyira szexi volt... Muszáj volt megérintenem ujjaimmal a hátát, a csípőjét és az ajkait is.*

- Harcolni.. *Leheltem a szavat a bőrébe.* Tudod, hogy soha sem adom fel a harcot, míg azt meg nem győzöm. *Folytattam a csókolgatását, míg egyre lejjebb nem kerültem.* Van, amikor a harc közben alul kell maradni. *Mondtam vigyorogva, a csípőjéhez érve.*

*Megrándult az arcom.*
- Ó *vigyorogtam* Semmit sem változott a cselességed... De ami azt illeti, nem kellene megharcolnod azért, hogy újra őrjítően szexinek gondoljalak? Tudom, hogy te nem szeretsz alul maradni... Mármint... bizonyos értelemben *Válaszoltam nevetve.*

*Kuncogtam az elutasításán, majd folytatni kezdtem a mellkasa csókolgatását.*
- Hát, szóval teljesen értelmetlen ezt az egészet folyatnom, hiszen ha egy csepp vonzalmat sem érzel irántam. *Néztem komyolan, ismét a szemeibe, miközben próbáltam visszafolytatni a vigyorgásomat.*

- Egyáltalán nem *mondtam keményen majd elnevettem magam* Egy kis izgalmat vagy szexiséget sem látok benned... *Incselkedtem vele tovább és megsimítottam a karját.*

*Követtem Godric-ot, és én is letettem a whiskymet a kanpé mellet állő asztalkára.*
- Nem? Eggyáltalán nem vonzódsz hozzám? *Kérdeztem mosolyogva az arcát fürksézve, miközben a kezeimet végigfutattattam a csupasz mellkasán, égészen a derekáig, majd az ajkaimmal követtem az ujjaim útját.* Szóval nem? *Kérdeztem ismét, felnézve a szemébe.*

- Mmm *sóhajtottam és letettem az italom. Nemsokára kezeim a derekán játszadoztak és úgy csókoltam őt tovább.* Nem kis vonzalom? Ugyan... én egyáltalán nem vonzódom hozzád *incselkedtem nevetve*

- Ez rólad is teljes mértékben elmondható. *Mondtam miután viszonoztam a csókját.* Igen, az bizony.. Kegyetlen szívtiprók vagyunk, akik között nem kis vonzalom van.. *Húztam közelebb magamhoz, ahogyan az ajkaim az övéit keresték.*

- Hát remélem *kacsintottam* Ugyanis valamit istenin csinálsz *Ajkait kezdtem figyelni és újra leküzdöttem a köztünk lévő távolságot egy csókkal.* Mintha te nem hagynál mindenütt összetört szíveket... Mi ilyen szívtiprók vagyunk, épp ezért találjuk meg egymásban a jó dolgokat *szám féloldalas mosolyra húzódott.*

- Te mindig is nagy csajozós voltál.. *kacsintottam* Amerre csak jártál, összetört női sziveket hagytál magad után. *mosolyogtam*
- Szerintem ez a köztünk lévő vonzódás örökre megmarad, vagyis jelen pillanatban így érzem. *Vigyorogtam, s közben az ellenállhatalanul mély, kék szemit fürkésztem.*

- Hát tudod, én sem ígérnék semmit. Nagyon belejöttem a csajozásba... ha az én koromban lehet ilyet mondani *mosolyogtam* Téged pedig egész sok férfi akart már örökké maga mellett tudni... de furcsa, hogy a közös vonzódás, úgy értem köztem és közted megmaradt... *Kezeimmel combján és hasán játszadoztam.*

- Hallottam már ezt-azt róla. *mondtam* De nem csodálkozom.. Erős személyiségnek ismertem meg, és semmi gondom sincs vele.. Idáig. *Fejeztem be, majd elmosolyodtam a majdnem kérdésén.*
- Hááááát, *nyújtottam el én is* sosem lehet tudni. De nem lennék valami nagyon hűséges feleség, de veled kapcsolatban ez igazán megfondolandó. *Vigyorogtam, miközben az újonnan töltött italomba kortyoltam.*