Nappali - Előszoba

-Oh köszönöm.-válaszoltam
*Majd leültem a kanapéra és vártam Elenát*

*Lassan besétáltunk Cassidy-vel a nappaliba, majd Elenát kezdtem hívni, mert fogalmam sem volt, hol lehet és remélem talán meghall, beszéljen az új szomszéddal.*
- Épp nem tudom hol van, de hamarosan talán jön. Amúgy ez nagyon kedves tőled. *Mondtam mosolyogva és a kávézó asztalhoz mentem és felkaptam a cukorkás tányért és odavittem neki.*
- Tessék, vegyél nyugodtan! *Utasítottam kedvesen.*

*Reggel, mikor felkeltem egyből az érkező felé indultam. Megreggeliztem és bementem a nappaliba, megnézni valamilyen filmet, mert hirtelen nem tudtam mihez kezdjek. Kerestem valami romantikusat, inkább az az én műfajom, nem az akció. Miután vége lett kikapcsoltam a szerkezetet. Elővettem a porszívót és elkezdtem takarítani miközben halkan dúdoltam a film betétdalát, mert annyira megragadt a fejemben.*

- Még a fürdőn is osztozkodom, ha szeretnéd *Mosolyogtam, majd megpusziltam a nyakát és elengedtem.* Na de sietek. A fürdős dolgokért már kaptam egyszer *célozgattam* Még egyszer nem leszek annyira... könnyűvérű.
*Ezzel a fürdő felé indultam.*

- Na jól van...egye kutya mája...ma éjszakára maradhatsz...és még azt a luxust is biztosítom hogy lezuhanyozz...viszont van egy rossz hírem...tudod elég csórók vagyunk és csak mellettem van már hely...nagyon sajnálom...igazán...tényleg....de kénytelen vagy osztozkodni velem....ha csak nem akarod hogy a földön aludjak....*kacsintottam rá és átkaroltam*

- Hát *sóhajtottam* Legalább ma adj szállást. *A pólója nyakánál kezdtem játszadozni az ujjaimmal* Meg le is kellene már zuhanyoznom... *Kacsintottam és felfelé tartottam táskámmal a lépcsőn.*

- Igyekszem....*ráztam meg a fejem* Én meg bezzeg majd bepisilek hogy mi lehet veled....akkor nem is kell már itt maradnod házi őrizetben....*mondtam szigorúan persze* Persze ha szeretnél az már más...*megsimítottam az arcát*

*Megráztam az arcát, mert tudtam, hogy mit lát lelki szemei előtt.*
- Ne gondolj rá, Jeremy *kértem* Ma nem... *mosolyogtam* Egyébként beszéltem Godrickal, mert hogy... ez a neve. *motyogtam* Nem kell tőle tartani... nem is tudom, miért féltem tőle. Soha nem bántana *vontam meg a vállam.*

*visszacsókoltam és magamhoz szorítottam*
- Nem is tudom ki rohant ki sírva a Gryllből...na mindegy lényeg az hogy már itthon vagy....és most már itt a te kész vempájör urad....*kacsintottam rá* Viszont szörnyű volt....*sóhajtottam és a femebe ötlött annak az embernek az arca...ahogy....megöltem....*

*Hatalmas erőfeszítésbe telt, hogy ne nevessem el magam. Jeremy úgy nézett ki, mint egy kis tini, aki nem kapja meg a kedvenc felsőjét. Annyira aranyos volt. Letettem a vállamról a táskát és kezeim közé fogtam az arcát.*
- Ne aggódj miattam. Semmi baj nincs, és nem is lesz. Megígérem *mosolyogtam, majd apró csókot nyomtam a szájára.*

- Szia El...*kedves arc, Do belp szigorú arc*
- Dorothea van neked fogalmad róla hogy szétaggódtam az agyamat? Aztán felhívlak és szinte kinyomsz egyből? Hát hogy a rákban gondoltad ez? HE?! Kértelek hogy maradj itt... a cuccaidért elmentem volna én is....ajj te... fuuuu *szinte lihegtem a dühtől* - Roadtul féltettelek basszus!

- Ez nagyon bonyolult és nem is akarlak a hülyeségeimmel traktálni. *Motyogtam* Most a saját magam hülyesége miatt szenvedem, ezért bátran kijelentgetem, hogy megérdemlem. *Mondtam beleegyezően.* Itt a farkaslányod *Kissé könnybe lábadt a szemem de épp jó, hogy Dorothea betoppant a kapun. Gyorsan felvettem a kabátom és kinyitottam az ajtót.*
- Egyedül lehettek egy kicsit *mosolyogtam és kimentem a kert hátra eső részére, hogy ne zavarjam őket. Magammal hoztam egy kis teát is és úgy meredtem a holdra, mint valami nagy falat sajtra, miközben elmerengtem a gondolataimon.*

- De basszus...őt most valami vámpír akarja kigyilkolni.... ne haragudj...amőgy annyira nem volt rossz a tea...csak borzalmas....*mondtam vigyorogva* És miért szenvedsz Stefan nélkül...még mindig szereted vagy nem?

- Hát ez szíven ütött *szomorodtam el és elvettem tőle a bögrét.* Jó, semmit nem raktam bele... csak magát a filtert. *vallottam be* Siettem na... Nem akartam, hogy itt törj zúz, mert az asszony kimarad *motyogtam vigyorogva* Elhiszem, hogy mit érzel. Amikor Stefan és én... *észbe kaptam és inkább nem is fejeztem be a mondatot* Csak tudom milyen aggódni... ennyi *suttogtam mosolyogva.*

- Jah...csak idáig nem kellett nekem aggódnom érte...*felhajtottam egyből a zöld trutyit*
- Pfuj...hát ez...rettenetes....*törötem le a szám és csúnya fintorba görbült az arcom*

- Milyen izéééé? *csattantam fel* Ez egy tea, finom! *nyomtam a kezébe* És eszembe sincs addig elmenni, amíg meg nem iszod. Nyugtat és jobban fogsz tőle alukálni *kacsintottam* Dorothea pedig tud magára vigyázni. Eddig is tudott, most se fog kudarcot vallani *próbáltam nyugtatni, de nem ment.*

- Hát ezt nem hiszem el....*vágtam le a telefont* Hogy tud ilyen rohadt nyugodt lenni....meg áá....mi ez a fura szagú izéé...*néztem Elena kotyvalékára*

*körbekiabáltam és rohangáltam az egész házban...de sehol sem volt...fura volt az új sebességem..se feltettéb hasznos....előkaptam a mobilom és megkerestem Do számát és tárcsáztam*
" miért kell neki mindig elhúznia a belét...mikor itt biztonságban volt..."

*Amikor beértünk a házba Jeremy rögtön az emeletre szaladt, hogy megnézze, Dorothea ott van-e még. Én persze tudtam, hogy már elment, ezért gyorsan a konyhába rohantam és feltettem egy nyugtató teát.*
"Hogy is gondolta, hogy fél napot itt fog rá várni? Pont az a lány?"

Köszönöm, hogy bíztatod Elenát rám *-*

Caroline Forbes írta:

-Igen ez elég nehéz döntés lehet...főleg hogy testvérekről van szó. Stefan olyan higgadt, és megfontolt, Damon viszont...van benne valami vadság, ami megőrjíti az ember lányát. -szorítottam meg a kezét.
-De légy résen, úgy hallottam egy évfolyamtársunk nagyon epekedik Stefanért, és hát tudod milyenek ezek a hiénák...Persze elhintettem hogy jobban jár mindenki ha nem mászik rá, remélem eljutott mindenkinek a dolog, de nem árt az óvatosság.

*Legszívesebben leütöttem volna Caroline-t, amiért rögtön a nyomomban volt, de helyette megpróbáltam lenyugodni. Éreztem, ahogy újra rendes lesz az arcom. Szembe fordultam vele.*
- Kicsit megfáztam szerintem *ráncoltam a homlokom.* Segíthetsz. *bólintottam* Egy tea rám is rám férne. *bólintottam*

-Inkább egy teát kérnék ha nem baj. De mi a baj? Olyan furán viselkedsz. Segítsek?-
rohantam utána.*

- Igen, beszélni fogok *bólintottam. Percek alatt teljesen lefőttem. Idegesen kapkodtam és hátat fordítottam Caroline-nak.* Kérsz egy kávét? Csinálok egyet *a szobát teljesen megtöltötte vérének az illata, és éreztem, ahogy elváltozik az arcom.*

*Kezdtem magam furán érezni, és mint ilyenkor általában, be nem állt a szám.
-Persze, hiszen Stefan még odavan érted, gondolom, de ha véletlenül mégis bosszút akarna állni, vagy csak egyszerűen továbblép, akkor bizony rengeteg jelentkező lesz rá, és akkor már késő lesz, ezért gondoltam hogy esetleg beszélhetnél vele nem? Persze tudom ez a te dolgod, csak tanácsot próbálok adni mert néha fafejűen gondolkodsz, lásd be Elena.-
Közben feszülten nézte a nyakamat, én pedig vártam hogy reagáljon valamit, de úgy viselkedett mint aki transzba esett.*

*Megrándult az arcom. Nem tudtam, Caroline észre veszi-e, de lehet, hogy Stefan érdeklődését is szívesen felkeltené a fiatal lány, talán még táplálkozna is belőle. Ahogy megéreztem Caroline vérének illatát - mert eddig megpróbáltam nem rá figyelni - akaratlanul is összerándultam. Láttam, hogy dobog az ütőér a nyakában és akaratlanul is közelebb hajoltam hozzá.*
- Ez nem történhet meg *suttogtam és felálltam. Nem tudtam, hogy az eset melyik részére értettem - arra, hogy Stefan talál mást, vagy pedig arra, hogy kívánom Caroline vérét. *