Konyha - Étkező

-Nem,nem diák vagyok, épp munkát keresek.."feleltem".-Sajnos nem nagy sikerrel..
"Elena szólt Jeremynek, jöjjön le, hogy üdvözöljön"
*Jeremy persze szép lassan,nem sietve, lejött hozánk*
-Helló, Cassidy vagyok, nagyon örülök, hogy találkoztunk, Jeremy.
*Miután ettünk a süteményből amit hoztam, megkérdeztem Elenát és Jeremyt nincs-e kedvük eljönni sétálni vagy akár beugorni valami italra a Grillbe.?*

*Nagyon aranyos lánynak látszott, így örültem, hogy végre lesz egy rendes szomszédunk*
- Jer, gyere, mutatkozz be az új szomszédnak *szóltam le Jeremynek.* George? Nem ismerem, gondolom új, nem? *kérdeztem a lányt.*
"Milyen szép az arca. Jó neki."
- Munkát keresel vagy te is tanuló leszel?

"Miközben beszélgettem Jennával, rá pár percre megérkezett Elena is"
-Szia, én Cassidy Belle vagyok az új szomszédod, gondoltam átjövök hozzátok, hogy jobban megismerkedjünk. Sajnos még nem igazán itt sok mindenkit tudod, Rosewoodból jöttem. Csak egy nővérem van aki Európában él. És veled mi újság, azt tudom,hogy ide jársz gimibe és van egy öcséd, Jeremy. Sajnos vele még nem találkoztam.
"Válaszoltam, *majd elindultunk a szobájába, hogy megmutassa*.
-Egyébként a grillben találkoztam Georgeval,nem tudom ismered-e? Nagyon kedves és szimpatikus fiú, ő is oda jár suliba ahova te.

*Elkezdtem kutatni szemeimmel valami állás felé.*
- Nem baj, ha elviszem? Azt hiszem tetszene pár... És percek alatt kimenne a fejemből, hova mehetnék. *Nevettem fel zavartan és miután Jenna rábólintott magamhoz vettem az újságot.* Köszönöm a reggelit, azt hiszem így hétfő reggel ideje lesz elmennem a meghallgatásra... Kíváncsi vagyok, ez lesz az első... *vallottam be és betettem a mosogatóba a mosatlant, mert illetlennek tartottam csak úgy otthagyni. A mosogatáshoz nem volt elég bátorságom - azt sem tudtam, hogyan kell...*
*Elindultam vissza Jeremy szobájába.*

- Oh azt nem tudtam. Akkor te tengeren túli vagy. Gondolom szép hely lehetett. *Mondtam zavartan mosolyogva. Európa nagyon szép hely, egyszer mindenképp el szeretnék oda utazni.*
- Én annyira nem szoktam munkát keresni, de talán a városházán van kiadó hely, mármint oda el kell végezni bizonyos vizsgákat... az inkább nem neked való. Talán az újságokban keresgélhetnél, ott lehet leginkább fiataloknak való állást találni. *Magyaráztam elgondolkodva, majd keresgéltem az újságkupac között és elővettem az egyik városi lapot, amiben apró hirdetések voltak, ott szoktak állásokat reklámozni. Dorothea felé nyújtottam.*

- Hát *motyogtam zavartan* Én már elmúltam 21, de egyetemet végeztem Európában, csak elköltöztünk onnan. Szóval most a bátyámmal lakom Sheverportban. *meséltem Jennának.*
- Most pedig munkát keresek a közelben... valami ajánlat? *mosolyogtam*

*Csendben ettünk, mikor befejeztük elmosogattam a tányérokat és csináltam egy szendvicset Elenának, ha betéved a konyhába, legyen mit egyből ennie. Elővettem az egyik kedvenc női magazinom és leraktam az asztalra, hogy olvasgassam, majd Dorothea felé fordultam.*
-Amúgy te is a várasi iskolába jársz? Vagy már elballagtál? *Tettem fel a kérdést, mert azért illendő lenne tudnom valamit róla, elvégre én vagyok Jeremyék gyámja, de azt tudtam, hogy úgy sem lehet 'rossz' lány.*

*Nagyon örültem neki, hogy Jenna nem tud rólam semmi rosszat, így legalább egy Gilbert kedvel majd a családból. Vagy a városból?*
- Ó, ez tökéletes! *ujjongtam, hisz pont a kedvenc müzlimet vette elő. Még egy közös vonás Jeremy-vel. Szomorúan elmosolyodtam.*
*Kicsit zavarban voltam, hisz nem ismertem és fogalmam sem volt, hogy mit kérdezhetnék tőle, ezért csak csendben csipegettem.*

*Takarítás közben belebotlottam egy lányba, aki épp konyhába jött. Tudtam ki ő, bár még nem volt alkalmam beszélni vele. Jeremy barátnője, nagyon örültem neki hogy megtalálta azt, akivel boldog lehet. *
- Jó reggelt! *kedvesen mosolyogtam* Igen, Jenna vagyok. Ugyan, semmi baj ha egymáshoz nyúltok, ha úgy nézzük már felnőttek vagytok. *Nevettem és beinvitáltam a konyhába, az egyik székre mutattam, hogy üljön le.* Örülök, hogy megismerhetlek.
*Odamentem a pulthoz és keresgélni kezdtem valami 'gyerekkaját', ami ízlene neki. Találtam egy kutyus figurás gabonapelyhet, tejet öntöttem egy tálba és beleszórtam egy adagnyit, majd elé raktam.*
- Jó étvágyat! Ha nem tetszik nyugodtan keresek mást, csak Jeremy is imádta ezt a fajta reggelit, remélem te is. *Mondtam kedvesen, én elővettem egy gyümölcs joghurtot és azt falatoztam.*

*Fojtogatott a tudat, amit most tudtam meg. Sohasem fordult meg a fejemben, hogy bántsam Jeremyt, de tudtam, hogy ez akármelyik pillanatban megtörténhet, amikor átváltozom. A sírás jött rám, ahogy ránéztem nyugodtan alvó arcára. Annyira... Annyira szerelmes voltam belé.*

*Makacsul letöröltem a kiszökő könnycseppeket és felvettem egy köntöst. Kimentem a fürdőszobába arcot mosni, majd lementem a konyhába reggelizni. Épp belebotlottam Jennába.*
- Oh *lepődtem meg* Jenna, igaz? *motyogtam zavartan* Dorothea Melanie Black *vigyorogtam* Nem nyúltunk egymáshoz! *tartottam fel megadóan a kezem. Jenna zavartan elmosolyodott és beszélgetés közepette beinvitált a konyhába és reggelit tett elém. Annyira aranyos volt!*

*Elmosolyodtam és átöleltem Caroline-t*
- Ígérd meg *toltam el magamtól* hogy sohasem veszed le a láncod. Sőt, neked adom az enyémet is. Már úgysem tudnám mire használni...
*Mondtam, és megragadtam a kezét. Felmentünk a szobába és gyorsan ráadtam a nyakláncot. Égett a bőröm tőle és fel is hólyagosodott.*
- Meg kell szoknom valahogy... *vágtam kissé fájdalmas képet és kinyitottam a szekrényben. Volt benne némi verbéna.* Ha minden nap iszom egy kicsit... később immúnis leszek rá. Így nem ölhetnek meg *ajánlottam saját magamnak*

*Elszorult a szívem, ahogy ránéztem. Nagyon sok dolog történt vele, és én nem lehettem mellette. Megfogadtam, hogy ez mostmár másként lesz. Megszorítottam a kezét, és elmosolyodtam.*
-Tudod, ha mástól hallottam volna ezt, minimum őrültnek nézném. De mivel te mondtad, neked elhiszem. Ahogy azt is hogy soha nem bántanál. Persze a nyakláncot magamon tartom, mert ki tudja hány vámpír szaladgál még a környéken-nevettem.*
-De azt akarom hogy tudd, benned megbízom.-Ahogy kiejtettem ezeket a szavakat, láttam rajta, hogy megkönnyebbül, majd ő is elmosolyodott.*

- Nagyon nehéz ez az egész, de úgy érzem, egyre jobb vagyok *mosolyogtam* Persze fényévektől állok attól, hogy úgy menjen végig a házon, hogy egyszer sem jutna eszembe lekaszabolni Jennát, de megpróbálok sokszor étkezni, hogy ne legyen semmi gond *somolyogtam Caroline-ra* Azért nem találkoztunk, mert az utóbbi időben tényleg rengeteg dolog történt, még érzelmek terén is, na meg Stefan és Damon... *sóhajtottam* Szóval hidd el, meg volt az okom arra, hogy ne keresselek. Főleg emiatt... *utaltam arra, hogy vámpír lettem.* De most már, hogy tudod, könnyebb lesz. *kacsintottam rá* Ami pedig az átváltoztatásomat illeti... hát egy olyan nő volt, aki nem igazán kedvel, de nem akarok róla egyelőre többet elárulni. Majd eljön az ideje, rendben?
"Szinte hallottam, ahogy Dorothea fent felmorog. Egész biztos, hogy megszorongat, ha eszembe jut kifecsegni a titkát. Azt, hogy vámpír vagyok és Caroline-nak elmondtam az csak az én dolgom, de Dorothea titkát nem árulhatom el. Már csak azért sem, mert nem lepődnék meg, ha karót állítana belém..."

*Egy kicsit meglepődtem a kirohanásán, de rájöttem, fogalmam sincs arról, min ment keresztül.*
-Sajnálom, tudod néha túl kíváncsi vagyok-sandítottam rá.*
-És téged ki változtatott át? És egyáltalán mikor? Akkor gondolom ezért nem láttalak jó ideig.-motyogtam.*

- Ha most elkapott a láz, hogy az legyél Caroline, akkor inkább megigézlek, hogy mindent felejts el! *vágtam rá kis idő múlva* Fájdalmas, ha szomjas vagy, hogy nem mehetsz közel ahhoz, akit szeretsz, mert akármelyik pillanatban megölheted. Nem tudod magad kontrollálni... satöbbi. *soroltam az ellenérveket.* Hát... igazából. Innod kell egy vámpír véréből, neki is a tiédből és meg kell halnod. Ezután ha felkelsz embert kell ölnöd... és utána zsupsz... kemény vagy és erős... és vámpír *elfintorodtam.*

-Szóval ezért néz ki annyira istenien-suttogtam. Egyébként is jóképű volt, az tény, de ez olyan bónuszt adott neki, ami miatt rohantak utána a nők. Távol kell tartanom tőle magam*
-És hogy lehet vámpírrá változni?-váltottam hirtelen. Elena arca megváltozott, mintha megijedt volna, és nem tudná mit mondjon. Biztos azt gondolta, hogy én is vámpír akarok lenni, persze én magam sem tudtam volna biztosan megmondani hogy tényleg amiatt kérdeztem-e.*

- Mármint Godric?
*Elméláztam.*
"Letépte Caroline nyakláncát... amiben verbéna volt... tehát... valahogy nem akarta, hogy Caroline verbénát viseljen. Viszont a lánc ezüst volt, és ki tudja, lehet, hogy vérfarkas, és nem túlzottan tetszett neki az ezüst Caroline nyakán. De... ez butaság. Dorothea-t sem érdekli az ezüst, sőt... Azt hiszem ő is visel egyet a csuklóján. Akkor..."
- Mindenképpen *nyögtem ki*
"Megigézte Caroline-t, viszont akkor nem tudhatom meg, hogy mi történt vele. És ha én is megigézem Caroline-t? Vajon tudat alatt végig tudta, mi történik?"

*Leesett az állam.*
-De ekkora hasonlóság...mégis hogy létezhet? Az egyik leszármazottja lennél? És miért jött ide? Csak nem Stefan miatt?-kérdeztem izgatottan.
Annyi mindent hallottam most egyszerre, hogy már mindent el tudtam volna hinni, még azt is hogy az ég zöld. De tudtam, ha Elena mondaná, ez így lenne, így nem vitatkoztam.*
-Tehát akkor Katherine. És az létezik, hogy a srác is vámpír lenne?-ezt gyorsan ki kell derítenem, jöttem rá közben.*

- Nem... nem én voltam. Viszont... ez elég érdekesen és hülyén fog hangzani, ahogy eddig minden, amit mondtam, de volt rá bizonyítékom. És erre is van, csak nem most rögtön tudom neked megmutatni. Van egy nő, Katherine Pierce, aki megszólalásig hasonlít rám... Csak ő már vagy ötszáz éve vámpír, lehet kevesebb, lehet több, megpróbáltam elkerülni a találkozást vele. Egy nap megláttam Stefan szobájában egy igen régi képet 'magamról' amire Katherine neve volt ráírva. Mondanom sem kell, hogy hogy kétségbeestem. Katherine, mint ex neve mindig felmerült, de természetesen szó sem volt arról, hogy hogyan néz ki. *összevontam a szemöldököm és belekortyoltam a teámba* A nő azóta jár-kel a városban, és mindenki azt hiszi, hogy én vagyok Ő. Annyira hihetetlen... tudom *fogtam meg Caroline kezét* De ebben a világban én már nem tudom, hogy mi az, ami nem létezik...

-De ha nem te voltál, akkor mégis ki?-húztam fel a szemöldököm.*
-Figyelj Elena, nekem elmondhatod, nem haragszom meg érte-mosolyogtam.*
-És a nyaklánc..miért tépte le rólam? Csak ez jár a fejemben.

*Az állam is leesett.*
- Godric? Csók? Vele? Én? *szinte lesokkolódtam* Hát te valamit nagyon elnéztél *még egy kis teát öntöttem magunknak* Én nem ismerek semmilyen Godricot... *húztam fel a szemöldököm.* Biztos engem láttál?
*Caroline bólintott.*
- Ó... "Katherine"

*Az egész olyan hihetetlen volt, mégis ittam a szavait. Ez egy másik világ, egy teljesen új életforma, ami nekem is tetszett, mégis féltem tőle.*
-Figyelj, Elena, kérdezni szerettem volna valamit. Volt egy srác a Grillben, Godricnak hívják. Ő az este letépte a nyakláncom. Ez jelenthet valamit?-sandítottam rá.*
-És elvileg te is ismered őt. Vagyis, azt hiszem téged láttalak vele csókolózni. Ki ő?

*Sóhajtottam egyet és magamnak is odatettem egy kávét.*
- Nos... először is nem közlekedhetsz a napon, ha csak nincsen egy ilyen gyűrűd. Ez megvéd *mutattam a kevésbé divatos gyűrűmre.* Emlékszel, amikor Damon neked adott egy nyakláncot? Nos, az is ilyesmi hatalommal bírt, bár azt nem tudom, hogy ki lehetett-e menni vele a napra. Minden esetre tudom, mennyire húzódzkodnál, ha ilyen ódivatú dolgok kellene viselned *nevettem fel* De így legalább nem sülök oda... Na meg persze eleinte nagyon szomjas vagy mindig, és sok önuralom kell, hogy bírd ezt az egészet. A fejed majd' szétpattan, a nyelőcsöved ég... Nehéz, de megpróbálom a legjobban csinálni. *Mosolyogtam és belekortyoltam a kávémba.*

*Mosolyogtam a válaszán. Ahogy jobban megnéztem, még az átlagosnál is szebb volt. Végigsimítottam a nyakláncomon.*
-És mik a rossz dolgok?-kérdeztem komolyan a szemébe nézve.*

*Kissé megégette a kezem a tea, fel is szisszentem. Szörnyű érzés volt. Most már megértem, miért mordult fel minden vámpír a nyakláncomra.*
- Gyors vagy, erős, csinos *néztem magamra és elnevettem magam* Jól hallasz, jól látsz, erős a szaglásod... és meg tudod igézni az embereket. Feltéve ha nincs rajtuk verbéna *mutattam Caroline nyakláncára.*