Ocean Falls - Erdő

*Teljes erőmből rohantam Mystic Falls irányába. Lássuk be jobb az emberi vér, gyorsabban otthon leszek., ami most nem árt. Nem akarok sokat időzni abban a városban.*

-Akkor szerintem már csak a hirtelen fellángoló dühöd is kezelni kellene...*Mondtam egy kissé riadt arccal, de elnevettem magam.*
-Pontosan...De majd én is szépen nézek rá.

-Hát odáig már nem jutottunk el a beszélgetésben.... *nevettem vele együtt* De már mondtam,az volt a bajom,hogy szófosásom van néha és kényszeredetten válaszolok arra is,amire nem kéne.Volt olyan arcátlan és azt mondta,hogy ez kezelhetetlen én meg bedühödtem és neki nem végződött túl jól a dolog...
*Már elég közel jártunk a házhoz.*
-Akkor most Damontól kell kuncsorognom,igaz?

-Jaja, nem sértődtem meg...Csak vicceltem.*Mosolyodtam el.*
-Te megetted a pszichológusod?*Kérdeztem döbbenten és szinte elkapott a röhögőgörcs.*Most ne haragudj, hogy megkérdezem...De milyen panasszal mentél el hozzá? Hogy késztetést érzel arra, hogy minden emberbe beleharapj?
-Hát remélem, hogy még életben van...*Feleltem eltöprengve.*

"Csodás.Megsértődött.Gratulálok Aileen,értesz a dolgodhoz!Veregesd magad vállon,bátran!"
-Nem akartalak megbántani,sajnálom néha be kéne fognom a szám,de szófosásom van és kényszeredetten válaszolok arra is,amire nem kéne...Jártam már pszichológusnál is,de azt mondta kezelhetetlen így megettem! *igyekeztem elviccelni a dolgot*
-Ó,remek!Tényleg jól esne pár falat...*simogattam meg a hasam* És az is ki fog derülni hogy a lány.élő vagy holt.Vagy élőholt! *felnevettem*

-Nem, nem volt az.*Mondtam kissé megsértődve.*
-Azonnal hölgyem! Kérem foglaljon helyet azon a fatuskón!*Ajánlottam neki egy kis francia akcentussal.*
-Amúgy nem tudom, hogy van-e Damonnál egyáltalán kaja.De mindjárt ki derül..*Mutattam mosolyogva előre, hisz már nem jártunk messze a háztól.*

*Résnyire húztam össze a szemeim és úgy néztem rá.*
-Nem vészes,mi?!Ez valami jól bevált kidumálós pasi szöveg volt?
-Nos,jól esne egy kis sült borjú,roston sült burgonyával és mellé egy kis Savignon szervírozva...*mondtam mintha dáma lennék egy étteremben,majd normális hangszínre váltottam* Bármi jöhet!Báááármiiii!Kopog a szemem már,nem hallod?

-Ugyan, miért zavarnálak?*Kérdeztem meglepetten.* Csak gondoltam, hogy nem akarsz holmi kis nyuszika szipolyozni....*Feleltem egyszerűen, majd végig néztem rajta.*
-Hát egy hajléktalan szintjén még nem áll. Maximum, mint aki most jön egy eltúlzott buliból...Habár...*Húztam el a szám, majd még egyszer végig néztem rajta.*De tényleg, nem olyan vészes.
-Hát jó te tudod.*Vontam vállat.* És mi lesz a menü?

-Zavarnál el,mi? *kérdeztem és a mosoly most könnyebben jött* Csak az a baj,hogy nincs váltás ruhám,így meg most úgy nézek ki mint egy hajléktalan...*mutattam végig magamon* Szép jelenség,tudom! *mosolyogtam még mindig*
"Örülök,hogy Stefan nem akarja tovább feszegetni ezt a témát,de miért van egy olyan érzésem,hogy ez még fel fog hozódni?.....Ismerem magam,talán azért."
-Amúgy meg az ételre visszatérve,jóformán bármi jöhet,most a legkevésbé sem vagyok válogatós hangulatomban...

(dejóóó vagyoooooook! :DDDD)

*Hiába vártam Aileen válaszát, nem felelt. Csak belém karolt.*
"Na jó ezt úgy veszem, hogy igazam van...."*Tisztáztam magam, miközben a kezem az övére tettem, és rámosolyogtam.*
-Itt az erdőben?*Vontam fel a szemöldököm.*Szerintem a városban több a neked való falat.

s: Igen,Gabriel :D

*Nem tudtam mit felelni Stefannak.Mindig meglepett,hogy ilyen nyíltan és őszintén tud beszélni bármiről.Terelni akartam a témát,mert feszengeni kezdtem a saját bőrömben Gabriel neve hallatán.Belekaroltam Stefan karjába,bátorítóan rámosolyogtam és húztam előre.*
-Csacska dolgok ezek,keressünk inkább valami ehetőt!
"Nem akarok gyenge lenni,erős akarok lenni,erős,erős,erős...."

-Dehogyisnem!*Nevettem fel. De aztán feltette a kérdést.*
"Ha azt akarja, hogy vége legyen, miért emlékezetet rá folyton?"*Tettem fel magamnak a költői kérdést, aztán szenvtelen hangon feleltem.*
-Nem tudom Aileen. Lehet, hogy mindig is szeretni fogom. Lehet, hogy valamikor elfelejtem és boldogan rohanok a karjaidba...Nem tudom. Ez még túl korai, vagy fogalmam sincs. Tényleg, nem tudom mi lesz...
-De most őszintén, te túl vagy Gabrielen? (ugye Gabriel?xD mindig keverem őket, hogy melyik kivel xD) *Kérdeztem.* Vagy te sem tudod hányadán állsz vele?

-Igen pont én...*mondtam határozottan majd leesett* Hééj Stefan!Ez nem volt vicces! *de mosolyogtam*
Nem vagyok se vén,se szenilis...Hát jó,ahogy érzed én próbáltalak felmagasztalni,de ha nem kérsz belőle...*tártam szét a karjaim* ...megközelíthetjük a másik végletről is a dolgokat.
-Remek,akkor az volna a kérdésem,hogy Elena igaz?Sosem lesz más,ugye? *próbáltam erősnek látszani,holott a választól már előre remegtem mint a kocsonya*


s:kocsonya pfúúúj...

-Tehát szenilitással és öregséggel vádolsz? Pont te?*Mentem bele a csipkelődésbe mosolyogva.*
-Szenszei, buddha...Ezzel azt hiszem vérig sértetted az eredetieket.*Csóváltam a fejem, még mindig mosolyog van.*
-Kérdezz!*Vontam vállat.*Tudod, hogy válaszolni fogok...

-Szerintem csal az emlékezeted,de ne vedd magadra,korral jár...*mosolyodtam el, elterelve a figyelmemet arról,hogy bármit is tehetek,állhatok én a fejemre és közlekedhetek úgy is,akkor is Elena lesz az,aki érdekli*
-Már miért ne lenne jó?Te vagy a bölcs,a szenszei,a mi buddhánk...ragozzam még?...Igen,jó játék? *kérdeztem érdeklődve* Akkor én is kérdezhetek ilyen nem költőit?

-Ha hiszed, ha nem..van. Legalábbis emberként volt, ha nem csal az emlékezetem.*Mondtam elgondolkodva, és a zsebembe süllyesztettem a telefonom.*
-Na.*Nevettem el, ahogy vállon bökött.* Én örülök, de nem jó, ha túl sokan adnak a véleményemre, nem gondolod?*Kérdeztem mosolyogva.*
-Miéééért?*Nyafogtam.* Pedig az jó játék...

-Van olyan oldala is,hogy úriember? *kérdeztem egy kis iróniával a hangomban*
-Hmmmdejóóó Elenaaa! *vidámnak akartam tűnni,de ide is került irónia* Nem hogy örülnél neki,hogy mindenki ad a véleményedre...*böktem vállon*
-Olyat nem játszunk,hogy mi lenne ha nem lenne költői..bocsii *vigyorogtam rá fanyarul*

-Majd kiderül ha visszaérünk érünk. De szerintem most az egyszer úriember lesz.*Nevettem miközben újabb sms-s jött.*
-Elena.*Böktem ki. Bár tudom nem kellett volna, de nem akartam hazudni.* Az öccséből vámpír lett, és ilyenkor kihez futunk? Na kihez? Ugyan Stefanhoooz...*Játszottam kicsit túl a dolgot, majd válaszolni kezdtem.*
-Miért, ha nem lenen költői, mit válaszolnál?

-Jah...*horkantam fel* én meg veszek neki egy karót névre szólóan...Amúgy kíváncsi vagyok,hogy megette e már Ashleyt vagy még él e.És ha él még,a bugyija rajta van e még?..*közben Stefannak sms-e jött*
"Remek..."
-Na ki aggódik érted? *kérdeztem érdeklődve*
-Örülök,hogy csak költői...

*Elnevettem magam. Valahogy szeretnék most ott lenni és jó sokat inni... Újabb sms-t írtam.*

Itt ulök az izzadtság szagban és kortyolgatom a whiskymet. Sose jobban... Veled minden rendben? Majd Jeremyről beszéljunk még... kicsit bonyolult : ( Hiányzol. Elena
*Sóhajtottam egyet és elküldtem.*

-Dehogy fogja!*Nevettem fel.* Hidd el külön élvezni fogja, hogy ott vagy, mert lesz kit csesztetnie...*Motyogtam, közben megszólalt a telefonom.*
"Ki a fene?"*Kérdeztem magamtól.*
-Pusztán költői, drága Aileen. Pusztán költői...*Feleltem, miközben előhalásztam a telefonom. Elena írt. Teljesen elképedtem az SMS szövegén.*

*Nem tudom, milyen felindulásból, de írtam Stefannak egy sms-t. Hiába is tagadtam, borzasztóan hiányzik, szóval... semmi ésszerű magyarázatot nem találtam arra, hogy miért is írok most neki.*

Szia Stefan! : ) Épp Georgia felé tartok és vadászom a tesómmal, aki akár hiszed akár nem, szintén vámpír lett. Ennél rosszabb már semmi nem lehet. Legalább te vigyázz magadra és ne idd le túl magad... hagyj nekem is. ; ) Elena

"Örülök,hogy az egyikünk jól érzi magát...de én keresek egy kis zugot és megásom a sírom...Ez rettenet kínos..." *Stefan amint hátat fordított nekem csak fogtam a fejem*
-Akkor amint a házhoz érünk terelj a kifelé vezető ösvényre,mert Damon előbb égeti fel a házat,minthogy én ott maradjak és teljes joggal...Ez most költői kérdés volt,vagy vársz választ is?

*Elnevettem, magam, mikor Aileen maga elé tessékelt, de megtettem, amire kért.*
-Nem, ami azt illeti nem terveztem, hogy beszámolok neki. Én is kapnék akkor a fejemre.*Mondtam mosolyogva, miközben a ház felé tartottunk.*
-Nem tudom. Engem nem zavarsz, de az van, hogy Damoné a ház. Vagyis..Ő kaparintotta mag magának. Szóval tőle kérdezd, de majd azért szólok pár szót az érdekedben.*Ajánlottam fel.*
-Ó, nem is vártam mást. Sőt mit érnétek ti, ha nem csipkelődnétek állandóan?*Tettem fel a kérdést nevetve.*

-Öhm...*haraptam bele a számba*..nem mennél te elől inkább?Majd én megyek mögötted...Jah!És...fuh ugye Te sem akarsz erről Damonnal beszélni?Elég a nyamvadt és idióta szőke nős poénjait hallgatnom,amik szerinte viccesek,holott halál unalmasak,na mindegy,de ugye nem? *jóformán könyörögtem*
-Baj lenne ha pár napig meghúznám itt magam?Nincs kedvem vissza menni egy ideig Mystic Fallsba,és ígérem jó kislány leszek,nem mászom rád,nem kell félni,nem harapok! *próbáltam mosolyogni* De Damonnál nem ígérhetek semmit,hogy nem fogom szívni a vérét...