Nappali

*Elhoztuk a cuccát, teltek a hetek napok. Elenára vágytam. Még is. Nem a lányra, Elenára.*
"Haza kell mennem. Látnom kell.."

- Na bumm. *mondtam, miután Stefan bejelentette, hogy hazamegy, de majd jön*
"Úgy is ott ragad. Elenával könnyfacsargató eszme csere lesz, azt ott ragad... Vagy nem"
- De a kis idegened nem biztos, hogy emberire ételre vágyik. Hát mindegy, hozok azt, aztán majd ő megy végezni egy kis piszkos munkát, ha akar... *gondolkoztam hangosan*

-Ami azt illeti, de.*Vigyorogta Damonra és Ashleyre.* Én el tudnék viselni valami szilárdat és emberit.*Közben magamhoz vettem a pénztárcám és a telefonom majd a kabátom.*
-Izé, én egy kicsit haza ugrok oké? Ha már huzamosabb ideig maradunk elhozok pár cuccot, meg a kocsit...*Hadartam és az ajtó felé indultam.*
-Reggelre itt vagyok!*Intettem nekik és bevettem magam az erdőbe.*

*Felröhögtem*
- Ashley... *kuncogtam* Ők vámpírok... *néztem rá jelentőségteljesen*
- Szerintem nem emberi kaját akarnak most falatozni. *vágtam egy nagyon ártatlan mosolyt és kinyitottam az ajtót Ashley előtt*

-Öhm, izé...Akár mehetünk most is.*Mondtam és felpattantam a kanapéról. Nem akartam, hogy miatta haljanak éhen, vagy valami.*
-Mondjuk már semmi sincs nyitva, de majd tőlünk hozunk valamit.*Mondtam, miközben a kabátom cipzárjával bajlódtam.*

- Oké. Ha gondolod indulhatunk is... Nekem aztán mindegy mikor. *kacsintottam rá és ittam még egy kortyot* Ezek ketten úgyis teadélutánba kezdenek. *csóváltam a fejem vigyorogva*

*Damon felajánlotta, hogy haza kísér, de én nem akartam haza menni. Rettegtem, hogy megint megtámadnak. Ezt láthatóan Damon is észre vette.*
-Öhm, csak pár dologra...*Nyögtem ki félénken.* De csak, ha nem gond. Meg el is kísérlek..*Ajánlkoztam.Talán mert vele valamiért biztonságban éreztem magam. Stefant sem tartottam túl veszedelmesnek, de benne volt valami fura.Mintha ő nem ilyen laza lenne, mint amilyen most...*

S.: úúúúú csak nem belémszerelmesedtél? *-* amúgy új promó kép és: Keep calm and get eyefucked. Nálam megvolt :'DDD

- Rendben, hozok kiskirálykisasszony, aki az én palotámban riszálja a seggét Stefan hercegnek *mondtam kis gúnnyal, de a végét elröhögtem*
- Na? *fordultam oda Ashley-hez, a válaszra várva*

-Igen,kell! *szóltam vissza a vállam fölött* Mire felébredek szeretnék enni! *utasítottam*
-Na Stef?Hol az a rejtélyes vendég szoba?Csak nem a pincében vagy a padláson van? *próbáltam viccelődni*

s: Úúúú ezt a képet már én is láttam Damonról...úúúú :D

- Most akkor kell kaja vagy nem? *húztam fel a szemöldököm, mikor elindultak szobát keresni, mert szegény Aileen álmos és fáradt. Sóhajtottam egyet.*
- Hazakisérjelek? *kérdeztem, de láttam az arcán valami félelmet*
- Mármint úgy értettem, hogy kell-e valamilyen cucc, amit áthozol vagy ilyesmi... *magyaráztam meg azonnal*

*Egyetértően bólogattam Stefannak.*
-Sajnálom....nem tudom,miért csinálom ezt....pedig okosabb is lehetnék,semminthogy ilyen mélyre süllyedjek,de....*vettem egy nagy levegőt és a hajam hátradobtam*...egyszerűen zakkant vagyok,mostanság.Volt pár dolog ami felzaklatott és úgy látszik Damon az,akin valamelyest kitöltöm,ha nem is úgy ahogy akarom...na persze nem kell félreérteni! *mosolyodtam el*
-Örülök,hogy ismerlek Stefan...*nyögtem ki csak úgy hirtelen*

-Jól van..Elég lesz...*Mondtam, mintegy ezzel is berekesztve a civódásukat.*
-Damon, te szerintem haza kísérhetnéd Ashleyt, ha már elmész kajáért. Nem hiszem, hogy egy vámpírlakban akarsz éjszakázni.*Mosolyogtam a lányra.*
-Aileen, te meg gyere és keresünk valami szobát...Már már messziről érzem, hogy azt Damon már kisajátította.*Mutattam az egyik ajtóra, majd elindultam keresni még egy szobát, mert nem igaz, hogy csak egy háló van ebben a házban...*

-Jól van Damon,mondj amit akarsz,de én már alig hiszek egy pasinak is...minden lélegzetvételük maga a zaguság...*mondtam savanyúan* Viszont én most szeretnék egy kicsit lepihenni,ha lehetne...Valaki megmutatná,hogy ezt merre tehetem meg? *kérdeztem tőlük,bár már magamban tudtam a választ,hogy nem Damon lesz az aki felajánlkozik segíteni*
"Miért jár még most is Gabriel a fejemben?És Stefan?És..meghibbantam?....Lehet ezután leszbikusnak kéne lennem....talán ott nagyobb szerencsém lenne....Najóóó csak nem!" *felsóhajtottam*

- Nem igéztem meg. Már miért tettem volna? *húztam fel a szemöldököm*
- Nekem, most komolyan? *húztam fel a szemöldököm* Én csak megengedtem, hogy itt maradj arról nem volt szó, hogy házigazda leszek! *vigyorogtam*
- De ha nagyon muszáj... *vágtam fancsali képet* megteszem, hogy ne hidd, hogy olyan szívtelen vagyok *szaladt össze a szemöldököm*

-Igézés,nagy kunszt...*legyintettem egyet és vontam meg a vállam is,arra hogy Damon jó fej volt*
-Naaa,héééé Damon! *és löktem arrébb a kezeit* Először moss kezet,ha hozzám érsz! *próbáltam komolyan mondani,de elmosolyodtam*
-Nos,légy jó házigazda Damon...*fontam keresztbe a karjaim*...tudod mivel jár ez....neked kell ételért menni! *a mosolyom még szélesebb lett*

- Na mondtam! *vigyorogtam Aileen-re, mikor Ashley 'megvédett'*
- De tényleg? Miért vagy vele ilyen? *kérdezte tőlem. Én pedig odamentem Aileen-hez*
- Mert annyira szeretem szívatni ezt a kis szöszivirágot. *simogattam meg az édes kis pofikáját, majd összecsaptam a kezem*
- Kaja nincs..itthon! *gondolkodtam* Szerezni kellene valahonnan... *javasoltam*

*Megszólalni sem volt időm, csak néztem rájuk, hogy most mégis mi van? Végül azon kezdtem gondolkodni,vajon az nem-e fura, hogy itt ülök három, feltehetőleg több mint 150 éves vámpír között, akik láthatóan arra specialázódak, hogy a hozzám hasonló, kis semmire kellő ember életét kioltsák, és én nem félek?*
-Tök nomrálisan viselkedett...*Kotyogtam közbe, mikor lehetőségem nyílt Damon megvédésére.*
-De tényleg? Miért vagy vele ilyen?*Kérdeztem Damontól.*

*Lélekben felkészültem Damon meggyőzéséra, viszont nem várt fordulatként minden akadékoskodás nélkül belement, hogy Aileen maradjon pár napot. De mint kiderült, hogy legyen társaságom.*
-Persze, 150 év alatt nem untalak meg, akkor majd most pár nap után...haha*Nevettem fanyarul, miközben leültem a fotel karfájára.* Ezt most neved sértésnek Aileen..*Fecsegtem közbe, de már kezdődött is a marakodás.*
-Á-á, szépen nézésről volt szó, hogy rávegyük a maradásodra. Hát ennyi ingyen cirkuszt sem érdemlek?*Sóhajtottam, közben pedig eszembe jutott, hogy Aileen éhes volt.Sőt én is az vagyok.*
-Jut szembe Damon. Van "itthon" valami emberi kaja?

-Hé!*emeltem fel a hangom egy kissé*Felmenőket nem rágalmazunk és szidunk!Itt vagyok én,engem lehet,de őket hagyjuk csak szépen,hadd pihengessenek a sírban...
-Áááá,szóval azt mondod,hogy csak engem tisztelsz meg azzal,hogy ilyen vagy?Minő öröm ez számomra! *már majdhogynem tapsikoltam,közben arra vártam,hogy Stef vagy Ashley unja e meg hamarabb ezt az egészet*

- A nénikédet. *vigyorogtam rá*
- Igen, majd meglátod Ashley marad-e vagy nem. Szerinte tapló vagyok-e vagy nem ésatöbbi ésatöbbi... *mosolyogtam Ashley-re, majd fancsalin Aileen-re*

-Stefan!Neveld már meg! *mutattam Damonra* Én hazáig futok,ha még egy szőke nős poént ellő,esküszöm!Amúgy Dráága Damon...én azt hittem,hogy Ashley itt marad és ezért mondod...*fontam keresztbe a karjaim*...de gondolom kiismert téged ilyen rövid idő alatt és jobbnak látja,hogy messzire elkerüljön téged...lássuk be,nem csodálkozunk...

- Tényleg megleptelek? *húztam fel a szemöldököm*
- Pedig semmilyen ajándékot nem vettem. *röhögtem*
- Hogy érted azt,hogy Stefannak is lesz itt valaki? *kérdezte fura arccal én pedig felsóhajtottam*
- Szőke!! *kis szünetet tartottam* Szóval Stefan velem fog foglalkozni úgy is... Hát persze, ki mással? Szóval ha esetleg véletlen engem megunna, akkor itt lennél te. *kuncogtam*

*Akkora kő esett le a szívem helyéről,hogy azt hittem mindenki hallja majd aki a szobában van.*
-Megleptél Damon Salvatore...*mondtam elismerően* ...és köszönöm.
"Nem a két szép szemedért mondott áment,hanem a kislány előtt akar felvágni!"
-Hogy érted azt,hogy Stefannak is lesz itt valaki? "Itt marad a lány?Egy vámpírfészekben?Ezt meg miféle huzat kapta el?"

- Hogy te engedélyt kérsz tőlem? Ez most komoly? *hitetlenkedve néztem rá. Bólintott*
- Ez vicces. *kuncogtam* Habár enyém a ház, de végül is engem nem zavarsz. Legalább Stefannak is lesz itt valaki, ha esetlen megunna. *mosolyogtam*
- Felőlem maradhatsz. *kimondtam az engedélyt egy vállhúzogatással*

-Na,ha jó a hallásod és én is egész hangosan beszélek,akkor ezt is meghallod majd biztosan...
*Stefanra néztem egy pillanatra,majd vissza Damonra.*
-Nos,öhm..."Mekkora jóó nekem....kuncsoroghatok Damonnak...200évig ezt fogom hallgatni minimum" *felsóhajtottam*...Damon!Zavarhatnék itt pár napig? *hosszasan néztem Damonra,majd Stefanra,hogy nézzen szépen és végül Damonon állapodott meg a tekintetem.*
"És mindjárt nevetésben tör ki,majd hazazavar...."