Nappali

- Hát az a szőke cicamica Aileen. *mondtam vigyorogva*
- Most pedig én megyek átöltözni. Addig szórakoztasd Ashley-t. *mondtam és mikor elmentem Stefan mellett megveregetettem a vállát*
"Csak szépen."

(akkor szőkésbarna : D )

- Ashley Holt *Fogadtam el a kézfogást* Örülök, hogy megismertelek. *Mosolyogtam rá*

-Milyen majdnem csajom?*Kérdeztem Damontól értetlenkedve, miközben a hajamat törölgettem (ami nem szőke >_< xD)*
-Ohh, amúgy Stefan Salvatore vagyok.*Nyújtottam kezet az ember lánynak.*
-Szóval, kicsoda jön?*Kérdeztem ismét a testvérem.*

- Báááj! *tettem le a telefont és Ashley-hez fordultam*
- Na cicám, nemsokára vendégünk jön. *mondtam nyúzott képpel*
- Nem igazán csípem a csajt, de Stefan jó barátja... *mondtam*
- Stefaaaaaaaaaaaaaaaaaan! Mindjárt itt a majdnem csajod! Gyere máááár le hadd öltözzek át én is! *ordítottam öcsémnek*

*Míg Damon beszélt a telefonon addig én körbenéztem* "Nem egy mostani ház lehet." *Néztem a fiút, miközben beszélt.* "Igen helyes."

*Fújtattam már,akár egy megvadult bika.*
-Valahogy most nem avgyok vicces hangulatban...*utaltam Gabrielre*
-Jól van,akkor megyek,majd valamikor odaérek.* azzal le is csaptam a telefont*

- Tudom, hogy vicces vagyok. *nevettem*
- Akkor...oda menj be. Az istenért nem tudtad kitalálni, hogy az utolsó pár szót, csak a poén kedvéért biggyesztettem oda? *köröztem a szemeimmel*
"Nem érti a viccet, hanem hozná a karót."

-Ha-ha Damon,a vicces fiú a szomszédból...Most komolyan kérdeztem,Damon!Az isten verjen meg téged si,meg az összes paraszt férfit!Elárulod,hogy merre menjek,vagy majd megtalálom egyedül is,de akkor karót viszek neked névre szólóan gravírozva!Nos? *kezdtem egyre ingerültebb lenni*

- Hááát Hellooo *fintorogtam*
- Menj az erdőbe a kis ösvényen és egy régi házat fogsz megpillantani. Na oda ne menj be. *nevettem*

-Damon? Itt Aileen...ne fintorogj!Stefan nem vette fel. *mondtam közben próbáltam rendezni a hangom,hisz az előbb visítottam szét az agyam is*
-Na,itt vagyok valami buszmegállóban...merre menjek?

*Csörögni kezdett a telefonom*
- Elnézést! *mondtam a lánynak és felvettem*
- Hallo?

*Kicseng,kicseng,még mindig kicseng...*

- Háááát persze. *Vigyorogtam rá én is* Hol vannak a szüleid? *Érdeklődtem*
- Üzleti úton. *felelte szűkszavúan*
- Á, értem. *mondtam* Szerintem Stefannak sem lesz semmi kifogása ez ellen. *mosolyogtam rá*
*Azt vettem észre, hogy nem gondoltam Elenára, azóta, amióta itt van Ashley*
- Én nem pont itt lakom, hanem az USA-ban Mytic Falls-ban. Ide csak.. átjöttem és nem tudom meddig maradok. *magyaráztam, ő pedig bőszen bólogatott, mert figyelt arra, amit mondok*

- Damon. *Mosolyogtam rá* Itt lakok Ocean Falls-ba. Te? Gondolom itt, ebbe a legénylakba. *Vigyorogtam* Amúgy az a szőke... *Mutattam a másik fiú irányába* ...Ő a testvéred? *Kérdezgettem tőle* Amúgy nem muszáj ma hazamennem. Úgy is egyedül lennék otthon, és most nem akarok. Nem maradhatnék itt? *Kérdeztem, de igazán bunkónak éreztem magam*

"Olyan szép, mikor mosolyog." *merengtem*
- Damon. Damon Salvatore *megcsókoltam a kezét*
"Ha Stefan vissza jön, én megyek átöltözni, az egyszer biztos!"
- Hol laksz Ashley? *kérdeztem meg*
"Idevalósi?"

"Ezt még meg kell emésztenem. De milyen jó ez. Szupergyorsaság, szuper erő! Én is vámpír akarok lenni! Talán megtennék? Vagy nem?" *Fogócskáztam a gondolatok a fejemben*
- Hűűűű... *Ámuldoztam. Kiment a szőke hajú fiú, nekem meg ekkor jutott az eszembe, hogy egyikőjük nevét sem tudom* Ashley Holt *Nyújtottam oda a kezem* Köszönöm, hogy segítettetek, nem tudom mit akartak tőlem, de úgy gondolom jobb, ha nem is tudok róla. *Mosolyogtam*

*A lány olyan bátran válaszolt, mintha régi jó pajtások lennénk, és nem gyilkosok.*
"Most vagy tud a vámpírok létezéséről, vagy hibbant..."*Gondoltam, közben Damon magyarázni kezdett neki.*
-Ha megbocsátotok...*Motyogtam, és kivettem pár tiszta ruhát a táskámból. Aztán elvonultam a fürdőbe, de valószínűleg fel sem tűnt nekik...*

*Újra felsóhajtottam és forgattam a szemeimet. Stefan közben bejött, de nem örült annak, hogy a vérem osztogatom.*
- Akkor ülj le! *kértem, és így is tett*
"Mi lett vele? Előbb még félt, most meg itt nagymenőzik..." *gondoltam, miközben végignéztem a keskeny derekán, ami kikandikált a felsője alól*
- Mire vagy kíváncsi? *kérdeztem tőle miután leült egy fotelbe*
- Mindenre. *felelte szűkszavúan*
- Háááát hol is kezdjem? *kérdeztem magamtól* Szuper gyorsaság, napon elégsz, vér utáni szomj, eltorzult arc, hipnotizálás féle... *hadartam el és a verbénát direkt hagytam ki*

"Ez hülye? Szerinte majd én fogok belőle inni? Na azt megnézheti!"
- Nem! *Mondtam határozottan. Hirtelen a szám ott termett az ő csuklóján és azt vettem észre, hogy nyelem lefele a vérét. Eltoltam magamtól* Ezt mégis hogy? *Töröltem le a számat. Éreztem, hogy a sebem a lábamon, és az erdőben szerzett karoclások elmúlnak.* Aztamindenit! *Ámuldoztam* "Ez érdekesebb, mint gondoltam. Felálltam és a szemébe néztem* Oké! Nem fogok kiakadni, ha mindent elmondassz nekem, amit tudnom kell, a... vámpírokról. *Fontam össze a karom magam előtt*
*Bejött a második, fiú. Hasonlítottak egymásra* "Talán testvérek?"
- Oké. Jó fiúk. Értem. *Motyogtam* Vagy inkább vámpírok? *Adtam a talpraesett nő szerepét*

*Jó kedvűen kocogtam föl a verandára. Az igazat megvallva, még nekem is szokatlan volt ez az új Stefan, de olyaaan jó ilyen gondtalannak lenni. Kicsit bántam, hogy nem hagytam magam előbb rászedni erre. Kopogás nélkül nyitottam be. A lány ott feküdt a földön, vérzett. Damon pedig a szintén vérző csuklóját nyújtotta felé.*
"Lebuktunk....Remek!"
-Nem olyan jó ötlet, csak így osztogatni.*Mormogtam Damonnak.* A végén még megismétli magát a történelem..*Utaltam Elenára.*
*A lány riadtan nézett rám, én pedig csak kedvesen rámosolyogtam. Bár ezzel nem segítettem a helyzeten.*
-Nyugi, nem fogunk bántani. Mi vagyunk a jó... "fiúk".

*Felsóhajtottam*
- Mint láttál igaz? *kérdeztem, mire bólintott*
*Hátrált még tovább, és sikeresen eltaknyolt, a lába, meg kicsit elkezdett vérezni*
- Vámpír. *forgattam meg a szemeimet, beleharaptam a csuklómba, és a szájához tettem*
- Igyál és elmúlnak a horzsolások, sebek meg ilyenek. *vigyorogtam rá biztatóan*

- Mi vagy te? *Kérdeztem. Folyamatosan hátráltam* "Nem igaz, hogy kikbe botlok bele. Előbb a három fickó, most meg ez és egy másik, akik megölték azt a három gonosz némbert" *Nem válaszolt így hát megismételtem* "Túl gyorsan mozgott, a szája véres... Nem az nem lehet..." *Elestem egy útban álló cserépben és a földre estem. A farmerem kiszakadt, a lábam felhorzsolódott. Egy picit véres lettem*

*Mikor beléptem a házba a lány ott állt előttem, keze a szája előtt.*
"Nemááár..."
- Nyugi *próbáltam csitítgatni* Nem bántalak! *töröltem meg a számat, és reméltem, hogy a vér nagyrészt lejött*
- Csak őket bántottuk! *próbáltam magyarázni, miközben közelebb lépkedtem hozzá, de mint valami taszító mágnes ő pedig akkor hátra lépett*

*Kótyagosan felébredtem*
- Jaj! *Ültem fel hirtelen és a kezem a fejemre tettem. Körbenééztem* Szentül meg vagyok győződve, hogy volt itt legalább egy fiú. *Felkeltem a kanapéról és körbejártam a házat. Kinnről ordításokat hallottam így picit kinyitottam az ajtót. Nem számítottam arra, amit láttam. Kezem a szám elé tettem, hogy ne adjak ki hangot*

*Az egyik pasi egy kést húzott elő, aztán Damon morgó hangját hallottam magam mögött, ami lényegében egy jel volt a támadásra. Hagytam, hogy a testvérem előre menjen, majd behúztam magunk mögött az ajtót, arra az esetre, ha a lány felébredne. A 3 pasi próbált menekülni, de hiába. Ha egyedül vagyunk is fölényben vagyunk velük szemben, hát még ha ketten. Mikor végeztünk az áldozatainkkal, mindketten a harmadikra néztünk.*
-Fele-fele?*Kérdeztem.* De ha éhes vagy, akkor parancsolj...*Tettem hozzá, miközben úgy mutattam rá, mint valami "terülj-terülj asztalkámra".*