Veranda - Kert

- A másik langaléta *mosolyodtam el* Egyezséget ajánlok, Elijah. Megvédem Elenát, neked adom Katherine-t, és adok egy boszorkányt, aki elég erős ahhoz, hogy hasonmás nélkül is megtegye a varázslatot. *Közelebb léptem.*

- Godric...Godric... *Ráztam meg a fejem.* Azt gondolod, hogy mindent Katherineért teszek? Akár hiszed akár nem, már rég nem róla szól az egész... Mondd csak... emlékszel Klausra? *Kérdeztem tőle, bár nagyon is jól tudtam, hogy emlékszik rá, hisz egykoron nem sok hiányzott, hogy megöljék egymást...*

- Nem érdekelnek a támadásaid és a megrögzöttséged. A lányt akarom és megvalósítani a saját tervem. "Amire Dorothea kért meg." Mert veled ellentétben én összetudok hozni valamit, míg te egy örökkévalóságot harcolsz a szerelemért. És ha nem lesz Katherine? Ha megölöd? Azzal mi lesz jobb? Tudod az átokba Ő is belehal... *figyelmeztettem*

*Sejtelmesen mosolyogtam Godricra.*
- Ne foglalkozz te azzal, hogy én mit szeretnék elérni és hogy kivel... Inkább azon gondolkozz el, hogy valójában ki mellett is kéne állnod... Dorothea mellett, aki annyi éven keresztül hazudozott neked arról, hogy mennyire szeret, aztán meg a legnagyobb kétségben otthagyott... vagy netán annak, aki mindig melletted állt, és segített mindenben... még akkor is amikor legszívesebben megöletted volna magad.
*Felnéztem az égre és hagytam pár másodpercet, hogy végiggondolja Godric a dolgokat.*
- Mi jó származna neked abból, ha megpróbálnál megölni? Ugyan, Godric... Tudom, hogy rengeteg kérdésed lenne még így is hozzám, hogy te idősebb vagy nálam...

- Ne felejtsd el azt a pár száz évet, drága barátom. Pillanatok alatt keresztbe húzhatom a számításaidat azzal, hogy eltöröm a nyakad *figyelmeztettem* Honnan szerzel elég erős boszorkányokat ahhoz, hogy megvalósítsd a terved? Senkid sincs...

-Godric! Drága barátom!... *Kacagtam fel, mikor megláttam őt.* Hogyhogy nem a drága Dorotheaval vagy? *Tettem fel a kérdést; s az ő mondatait elengedtem a füleim mellett.*

*Mikor a Gilbert házhoz sietettem Elijah-ba botlottam.*
- Mit akarsz tenni, Elijah? *Kérdeztem tőle szinte suttogva* Hagyd ki ebből Elenát, hagyd abba az egészet *figyelmeztettem*

*Miközben a lányok beszélgettek, lassan kisétáltam a verandára, hogy ne zavarjam őket. Leültem az egyik székre és figyeltem az utcát. Közben hallgatóztam, hogy miről is beszélnek. Mikor Elene kimondta a nevem, hogy elmehetnék új lánnyal a Grillbe, felkaptam a fejem. Olyan régen mentem el úgy igazán kikapcsolódni. Jót tenne nekem. Örültem ennek az 'ajánlatnak'. Még nem mentem be a szobába mert akkor végképp kiderülne, hogy hallottam a beszélgetésük. Tovább üldögéltem a karosszékben.*

-Szia én Cassidy vagyok, az új szomszéd, Elenát keresem.
-Hoztam egy kis süteményt is, gondoltam örülni fogtok neki.
*Jenna kedvesen behívott a nappali, és én óvatosan haladtam a nappali felé*
" A házat nagyon szépnek találtam, melegm vidám színek domináltak."
-Én Roosewoodból érkeztem pár napja és még nem igazán vannak itt barátaim, és úgy gondoltam átjövök hozzátok ismerkedni.
"Jenna azonnal szólt Elenának, mondta, hogy van neki egy öccse Jeremy is, de ő most épp nincs itthon"

*Kopogást halottam a bajárat felől. "Biztosan jött valaki. Jobb lesz ha kinyitom és megnézem ki az." Gondoltam., miközben felálltam és az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam és egy kedves arccal találtam szembe magam.*
- Szia, kedvesem. Kit keresel?*Tettem fel a kérdést, hiszen ha épp Elenát, vagy Jeremyt keresi, akkor idehívnám őket, ha túl félénk lány lenne. Majd a kezemmel a nappali felé mutattam.*
- Gyere csak be! *Mondtam kedvesen, hogy azért még se ácsorogjon ott kint.*

*Már este felé jár az idő, de muszály átjönnöm Elenához,az új szomszédomhoz bemutatkozni*
" Gondoltam hozok némi süteményt is, hiszen új város, és persze új barátok is hozzájárulnak, és ahogyan már láttam őt, először a Grillben nagyon szimpatikusnak tűnt,akkor éppen az egyik barátnőjével volt"
* Kopogtatok,örömmel és tudtam engedély nélkül nem léphetek be*

s: szépen itt hagytatok! :D

*Az ajtó nem nyílt.*
"Mindenki a fülén ül ezeknél?Nesze neked szívélyes vendéglátás...." *fújtattam*
*A zacskót leraktam a küszöbre,hisz én úgy se mennék sokra egy parókával,majd megfordultam és haza ballagtam.*
"Otthon kinyírnak....újból...."

*Izgatottan léptem fel a verandára.A tenyerem is izzadni kezdett.De azt igyekeztem a zacskóknak betudni,holott magam is tudtam,hogy ez nem így igaz,de féltem bevallani a dolgokat.*
"Olyan vagyok mint egy óvodás....és magamnak ne hazudnék legalább....de ah...ez hülyeség!Nem kedvelhetem!Nem és nem!" *felsóhajtottam és az órámra pillantottam*
"Hűűűha késő van már,remélem csak egy kicsit okozok kellemetlenséget!" *elmosolyodtam majd becsengettem*
"Vajon ki nyitmajd ajtót?Mi van ha Jenna?....Ő biztosan szétüti a hátam egy sodrófával....és mi van ha Elena?....Ő meg megkerget...Na és ha maga Jeremy akinek szánom az ajándékot?" *nyeltem egyet és megnyaltam a szám szélét mert Jeremy nevére gondolva is kiszáradt már a szám és a szívem mintha gyorsabban vert volna*
"Nem,nem....!Ez nevetséges!" *ráztam meg a fejem*

*Elmosolyodtam és elengedtem.*
- Gyere, igyál abból a teából. Meg fázol is, ahogy látom *néztem végig rajta és felálltam. A kezemet nyújtottam, hogy megfogja és bemenjünk a házba.*

*Egyáltalán nem féltem a közelében. Ahogy rám nézett, és elmondta a nyakláncot, hirtelen eszembe jutott valami de inkább nem szóltam. Most csak az számított, hogy Elenával legyek, hogy megértse mennyire szeretem, és megbízhat bennem. Már értettem miért került engem mindig, és miért hallgatta el ezt az egészet...én sem mertem volna előállni vele, plusz ha nem tudná bizonyítani, el sem hinném.
Elég abszurd ez az egész, de igyekeztem nem megijedni.*
-Bízom benned Elena, de ha neked úgy könnyebb ellenállni, akkor szívesen iszom a teából. Így nem lesz akkora szenvedés ha velem kell lenned-mosolyogtam rá.*
-Most már értem miért kerültél, de hidd el, mindig számíthatsz rám.

*Átöleltem én is. Mivel most táplálkoztam nem voltam éhes, de az, hogy ilyen közel volt, kissé elbizonytalanított. Valahogy nem volt megfelelő időpont, hogy a hülye szomjammal foglalkozzam. Lenyeltem vérének illatát és inkább nem is vettem levegőt.*
- Bár azt mondhatnám, hogy mindez csak egy profin megszerkesztett álom, vagy kész átverés *suttogtam a nyakába majd elengedtem.* Caroline, ugye tudod *toltam el magamtól* hogy sohasem bántanálak? Soha! *Ígértem és megfogtam a kezeit.* Ami a nyakadban van... az egy... verbénás nyaklánc. Ismertebb nevén akár vasfű is lehet. Ez megvéd a vámpíroktól mert ez rájuk nézve mérgező. *Magyaráztam* Van itthon egy kis tea, ha nem bízol bennem... idd meg. Akkor már a véred sem lesz csábító. *Kissé megijedtem magamtól, hogy ennyit beszéltem, de meg kellett, hogy értessem vele a dolgokat.*

*Amikor megláttam az arcát, elállt a szavam. Nem mondanám hogy féltem, hiszen éreztem hogy soha nem bántana..amíg eszénél van biztosan nem. De ezt egyszerűen nem bírtam felfogni. Ott volt az orrom előtt a bizonyíték, amiben soha nem hittem ezelőtt. Mit kellene most éreznem? El kellene hogy szaladjak vagy mi? Addig gondolkodtam, míg meg nem tettem az egyetlen helyes dolgot....átöleltem. Már én is sírtam.*
-Mondd, hogy ez egy vicc Elena, kérlek mondd hogy nem igaz...ez nem lehet igaz...-suttogtam.*

*Megszorítottam a kezét.*
- Nem tudom, hinni fogsz-e nekem... A Salvatore testvérek kettőszáz évesek lassan, ami minek köszönhető? Hogy halhatatlanok. És ez minek köszönhető? Hogy... vámpírok. *nyeltem egyet.* Hinned kell bennem, Caroline, mert... én is az lettem.
*A szívem a torkomban dobogott, ami kicsit abszurd, hiszen már nem is dobog. Úgy éreztem, hogy felforrósodik a tapintásom. Erőt vettem magamon és eltorzítottam az arcom. Nagyon reméltem, hogy Caroline nem ijed meg, mert akkor muszáj lenne megigéznem, hogy mindent elfelejtsen.*
- Nem mondhatod el senkinek! *figyelmeztettem és visszaváltoztattam az arcom* Kérlek.. *újból könnybe lábadt a szemem*

-Nem megyek sehová, amíg el nem mondod mi folyik itt-mondtam a kelleténél hangosabban.*
-Nem mondom el senkinek, hisz te vagy a legjobb barátom. Megbízhatsz bennem! Kérlek, Elena, mondd el mi bánt ennyire...

*Bólintottam egyet.*
- Caroline, itt olyan dolgok folynak, amiket te nem tudsz. Amikről fogalmad sincs! *suttogtam* Nem kellene itt lenned *elvettem tőle a kezem* Csak veszélybe foglak sodorni. Hidd el. *mondtam szinte motyogva*

*Komolyan elkezdtem aggódni, így fel sem tettem a kérdéseket amiket akartam (elraktam őket későbbre), a kezemet az övére tettem és biztatóan rámosolyogtam.*
-Ugye tudod hogy nekem mindent elmondhatsz? Bármi is történt, én meghallgatlak.

*Egy pillanatra eszembe jutott, hogy miért is titkolóznék? Caroline az egyik legjobb - azt hiszem az egyetlen is, mert Bonnie-val nem fogok ezentúl foglalkozni. Ha így nem fogad el... akkor kinyalhatja a kutyám fenekét - barátom, miért is pont előtte titkolóznék?*
- Csak kicsit sok volt az egész huza-vona körülöttem, aztán... ma előjött minden *motyogtam*

-Csak 4-5 vodkát-vigyorogtam rá.*
-Eszembe jutottál, és látni akartalak. Remélem nem zavarok..de mi a baj mi ez a rosszkedv?-ha Elenának rossz kedve volt, akkor itt tuti nagy a baj,ezért kicsit megijedtem.*

*Egyszer csak neszre lettem figyelmes és Caroline jött - vagyis inkább botorkált - be a kapun. Vagy hat virágágyást letaposott, amíg elbukdácsolt hozzám. Nem tudtam, hogy azért ölel meg, mert hiányoztam neki, vagy mert kissé megcsúszott és kapaszkodót keresett.*
- Szia Care *köszöntem neki mosolyogva és ekkor éreztem meg a sok whisky és koktél szagát.* Mennyit ittál te? *motyogtam kissé eltolva magamtól.*

*Amint odaértem, rögtön megláttam Elenát, amint a hintaágyon ül. Eléggé szomorú volt az arca, ezért amikor odamentem hozzá azonnal átöleltem. Persze kicsit nehéz volt eljutnom odáig az alkoholnak köszönhetően, ezt biztos észre is vette rajtam.*
-Szia Elena-*üdvözöltem*-miért szomorkodsz idekinn?