Veranda

*Rena ajtót nyitott nekem.Fertelmes alkohol szaggal.Az orromat rettenetesen facsarta,de inkább nem szóltam egy szót se,csak bekullogtam a nappaliba.*
-Igazán szívélyesen fogadsz vendégeket....nem számítasz rám,de behívsz.Ez kedves.

*Az alkohol csak most indította be igazán magát és amikor kopogást hallottam,vámpír tempóban ugrottam az ajtóhoz.Elrendeztem a hajam,amit időközben kibontottam és ajtót nyitottam.Meglepetésemre Josh állt előttem,amitől ideges lettem.Részeg vagyok és hogy nézek ki?!Mostmár mindegy,valamit mondanom kellett és ajtónak támaszkodtam,ne tűnjön fel,hogy a lábamon is képtelen vagyok megállni.Arra viszont nem gondoltam,hogy a pia szag csak úgy dől belőlem.*
-Micsoda meglepetés.Na Rád pont nem számítottam,de gyere csak beljebb. *Tártam ki az ajtót és a nappalim felé mutogattam.*
-Naa mire vársz már? *Kérdeztem nyafogva,mert még a beszédemet is képtelen voltam kontrollálni.*

*Már idefele úton éreztem ahogy a tenyerem nyirkosodni kezd.Folyamatosan a farmeromba törölgettem a tenyerem és igyekeztem a légzésemet is csitítani.A verandára érve megtorpantam.*
"Látni AKAROM!....de mi van ha Ő nem?Esetleg mással van?...Hát jobb tudni ezt is,mint bármiben is hinni,vagy reménykedni...Kopogjak vagy csak nyissak be egyszerűen?...Kopogok...az mégis csak udvariasabb..."
*Kopogtattam és közben füleltem.Hallottam,hogy bent van.*

*Nem tudom,hogy miért fogtam meg Rena kezét.*
"Hogy ne érezzem magam annyira egyedül?Vagy mert hiányzott már?Vagy alapból idióta vagyok és az a küldetésem a földön,hogy hibát hibára halmozzak?"
-Én köszönöm...*mondtam és zsebre dugtam a kezem,mert nagy volt a kísértés,hogy újból megfogom a kezét vagy esetleg még nagyobb hibát követek el*
*Idegesen a hajamba túrtam Rena kérdése hallatán.*
-Háát...nem tudom....*morfondíroztam* Gabe valószínűleg soká jön haza és nem akarok egyedül lenni...szóval...miért is ne?

*Josh megfogta a kezemet,amitől megint úgy éreztem,mintha együtt lennénk.Ebből a rózsaszín álomvilágból az zökkentett ki,hogy megláttam a házam.Pontosabban az ajtaját,mert már a verandán álltunk.Elengedte a kezemet és harcolnom kellett azért,hogy ne nyúljak utána,nyissam ki az ajtót és rántsam be magamhoz,ahogy régen szoktam,mikor már 2 órája nem láttam.Ehelyett csak álltam vele szembe és néztem Őt.Végül mégiscsak mondanom kellett valamit.*
-Kössz...mindent. *Elfordultam és kinyitottam az ajtót,beléptem és mielőtt becsuktam volna az ajtót,azért tettem egy próbát.*
-Nem jössz be? *Kérdeztem bátortalanul.A lelkivilágomnak már úgyis mindegy,ha azt mondja nem,de leglalább megpróbáltam.*

...