Veranda - Kert

*Kezdett lemenni a nap ami vöröslő, szinte izzó parázzsá színezte az égboltot. Hátradőltem a hintaágyon és újabbat kortyoltam a teámból, ami kezdett kissé kihűlni. Miközben gondolkodtam úgy eltelt az idő, hogy észre sem vettem, hogy milyen hideg lett. Nem fáztam persze, de hűvös volt, amit kifejezetten éreztem.*
"Vajon merre járnak most a Salvatore-ok? Biztos jót tett nekik, hogy kicsit elmenekülnek ebből a városból."

*Ahogy kint üldögéltem olyan dolgokról kezdtem merengeni, ami eddig még meg sem fordult a fejemben. Például, hogy sohasem lehet gyermekem... Mindig is nagy családot szerettem volna csodálatos gyermekekkel, de most, hogy vámpír lettem... Dorothea miatt, aki épp a testvéremmel hetyeg. Sohasem lehetnek babáim... vagy férjem, akivel üldögélhetek idősen a tornácon, unokákkal az ölemben.*
*Elmorzsoltam pár könnycseppet, de aztán rájöttem, hogy most nyugodtan sírhatok. Nem kell visszatartanom,maximum az erdő hallja meg a virágok. Most kiadhatom magamból a bánatom. Ezért zokogni kezdtem, úgy igazán, és reméltem, hogy ezután kissé jobban érzem majd magam... bár jól tudtam, hogy egy kis sírás semmit nem fog megoldani.*

*Épp olvasni kezdtem, amikor csengetést hallottam. Beleszimatoltam a levegőbe, és rögtön tudtam, hogy ki lesz az. Lefutottam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót.*
- Caroline? *mosolyogtam* Ezer éve nem láttalak.
*Kezemmel befelé intettem.*

*Szorongva léptem fel a verandára. Mostanában elkerültük egymást Elenával, és úgy érzem elhidegültünk egymástól. Épp ezért eléggé idegesen álldogáltam ott, amikor bekopogtam, és vártam hogy ajtót nyisson.*

...