Elena szobája

-A mozi nagyon jó ötlet, mert akkor utána még beugorhatunk a Grillbe is
egy piára, nem?-kacsintottam rá.*
-Persze már nem tudom miket adnak most, de csak van valami, ami mindkettőnknek tetszik.-mondtam, azzal el is kezdtünk öltözködni, és elindultunk a városba.*

*Tudtam, hogy egész este Caroline agyában lesz a 'vigyáz vámpír' vészcsengő, amit nem tud majd elhallgattatni, de most, hogy tudja a titkom sokkal felszabadultabban érzem magam.*
- Nos, nem tudom, neked mihez lenne kedved, de elmehetnék moziba... vagy itthon valami DVD? *ajánlottam fel*

-Hisz tudod mennyire kíváncsi vagyok-nevettem el magam. Ilyenkor be nem áll a szám, mindent tudnom kell.*
-Na de ideje témát váltani. Mit csináljunk most? Nézzünk meg valami jó filmet?-mosolyogtam továbbra is, mintha nem épp az előbb mesélt volna el valami szörnyűséget.*

- Nem, a Nap ártalmas nekünk, de itt a gyűrű *mutattam rá* De már ezt meséltem. *motyogtam* Bár nem sok vámpírnak van ilyen gyűrűje, tehát inkább éjjel veszélyesebb. Ami árthat a verbénám kívül... A fa. Legyengít minket, ha fával átszúrnak minket, akárhol... ha pedig a szívünkbe szúródik, úgy nevezve... megkaróznak minket, akkor meg is halunk.
*Caroline elhallgatott.*
- De azért ahhoz elég szerencsétlen vámpírnak kell lennie, hogy te csak így zsupsz megkarózd *nevettem fel*

*Szótlanul jöttem Elena után a szobájába, és megvártam míg rám rakja az ő láncát is.*
-És mitől ilyen veszélyes ez a verbéna?-kérdeztem miközben a láncot nézegettem. Ez is régi darab volt.*
-És egyáltalán mi árthat még nektek?-felvonta a szemöldökét, félreértett-nem miattad kérdezem, csak ha összefutnék valahol egy igen csak dühös egyeddel, jó lenne tudni mit tegyek. Egyáltalán a napon tudtok mozogni?

- Felőlem....akárhova mész...követlek....*próbáltam kissé viccesebbre venni a dolgot de ahogy láttam csak egyre jobban húztam az agyát, már kiértünk a házból és nem is figyeltem merre tartunk*
- Sajnálom Elena...

*Dorothea átölelte Jeremyt.*
- Vigyázz magadra. *intette le, majd elköszönt.* Majd beszelünk, ha hazaértetek. Biztonságban leszek. Ígérem.
*Ezzel elment. Álltam ott, mint egy kilenc éves, akinek fogalma sincs arról, hogy mi a szerelem, de örültem, hogy legalább Jeremy boldog ezzel a lánnyal.*
- Indulhatunk?

*sóhajtottam*
- Rendben El...menjünk....*követtem őt kifelé a házból*
- De Do kérlek ne lógj meg ameddig vissza nem jövünk... a te érdekedben....

*Jeremy nemsokára visszatért. Nem igazán beszélgettünk Dorothea-val. Őt is lefoglalták a gondolatai, és ami azt illeti, nekem is volt mire gondolni bőven.*
- Én elviszlek vadászni, ha akarod. Tudok erről a dologról elég sok mindent *ajánlotta fel Dorothea*
- Hogy azután még valami vérfarkas vér is legyen benne? Elegem van abból, hogy én mindent a legutoljára tudok meg. Dorothea, igazán nem akarom rabolni a drága idődet, szóval Jeremy, most vadászni megyünk.
*Dorothea szúrós pillantást vetett rám.*
- Tényleg mennem kellene.

*Immár tisztán ültem hozzájuk*
- Na jó...akkor most mi lesz? *néztem rájuk kérdően* El szerintem egy kicsit beszélnünk kéne ketten...gyere, menjünk a szobámba....bocs Do...*megfogtam Elena kezét és átkaroltam a vállát...*
- Bajt bajra szülök....pedig még csak nő sem vagyok....bocs tesó....*sóhajtottam, ameddig mentünk fel a szobámba*

*Megrántottam a vállam.*
- Jeremy, igazából bőven leszarom, hogy ki marad itt és ki nem. Most pedig menj, tusolj le, mert annyira büdös vagy, hogy az már... undorító *böktem ki. A fejem hatszorosára dagadt a mai naptól, és úgy éreztem, mintha minden kis probléma a tízszeresére dagadt volna a mai naptól.*
- Ki üldöz?
*Dorothea egy szót sem szólt. Sóhajtottam egyet.*
- Igaz. Itt most egy problémát is elég lesz megoldani.

- Eszedbe ne jusson! * kiugrottam az ablakon és Do után rohantam, ameddig el nem kaptam*
- Most azonnal vissza mész...nem érdekel ELena mit akar! Azonnal visszajössz! *szinte berángattam őt a házba majd Elenához fordultam*
- El figyelj ide...Do nem mehet most el...Tudom hogy nem vagytok épp puszi pajtások....de Do sokat segített nekem és most szeretném ezt némileg viszonozni... Dot üldözi egy vámpír, ameddig itt van biztonságban van ameddig be nem engedjük azt a valakit....Kérlek Elena a kedvemért....csak egy kicsit béküljetek ki....kérlek....*a legszelídebb nézésem vettem elő és úgy bámutam Elenára*

- Persze, hogy ölnöd kell *néztem rá szúrós tekintettel.* Nem... Damon és Stefan szart se tudnak segíteni. Elegem van abból, hogy folyton őket nyúzom mindenért. Nincs szükségem a két Salvatore-ra. Egyszerűen hányingerem van tőluk *fordultam el. Egyetlen szó sem volt igaz belőle, de nem akartam, hogy folyamatosan emlékeztessenek rájuk. Így is eléggé szenvedtem, nem kell most a műsor.* Jeremy, jobb lesz, ha most felveszel valami tiszta ruhát, letusolsz és azután megoldjuk a dolgokat. Do *néztem rá* Nem haragszol, ha most egyedül akarnék lenni Jeremy-vel?
*Do jelentőségteljesen Jeremyre nézett majd bólintott.*
- Úgyis van egy... kis dolgom *mondta kissé zihálva és kiugrott az ablakon.*
"Na ez a része megvolt a dolgoknak."

- Mi? Ölnöm kell? *néztem kétségbeesetten Elenára* Nem kéne szólni Stefannak vagy Damonnak? Vagy valami? Na mindegy...nem pánikolok megoldjuk viszont van itt még egy probléma....*néztem Do ra majd ELenára*

*Felálltam és Elena mellé léptem.*
- Ez sokkal rosszabbul is elsülhetett volna. Ha nincs benne vámpírvér már régen halott lenne. *Nyugattam Elenát.* Próbáljuk meg reálisan csinálni a dolgokat. Most... ölnie kell, vagy meghal, igaz? Tanítsd meg neki azt, amiket te tudsz.
*Elena kétségbeesetten nézett fel rám.*
- De hiszen én is annyira kevés dolgot tudok! Talán segítséget kellene kérnem, nem? De... biztosan.
*Mondta zihálva. Kicsit ijesztően viselkedett. Sohasem láttam Elenát ennyire bepánikolni. Mondjuk ha a családjáról van szó mindig valahogy... előtört belőle az állat. Megálltam előtte és megfogtam a vállát.*
- Elena. Figyelj rám. Tudom, hogy nem épp a legmegfelelőbb ember vagyok neked, de nyugodj meg. Meg fogjuk csinálni. *mosolyogtam rá. Elena sóhajtott egyet és átölelt. Jeremyre sandítottam. Elena eltolta magát és hatalmasat sóhajtott sípoló hangon.*
- Meg-csi-nál-juk! *tapsikolt.* Valahogy...

*Amikor Dorothea és Jeremy igencsak félve léptek be a szobámba jól tudtam, hogy itt már nagy baj van. Sosem láttam Dorothea-t így, de tudtam, hogy valami nagyon kikészítette.*
- Jeremy *akadt el a szavam, amikor mondandója végéhez ért.* nem... nem... *ziháltam* istenem, Jeremy, te nem lehetsz... nem... nem lehetsz vámpír! *éreztem, ahogy a könnyek lefolynak az arcomon.*
"Miért nem tudtam rád jobban vigyázni, Jer? Megvédhettelek volna... nem kellett volna engednem, hogy elmenj... Haza kellett volna hoznom téged."

- Szia Elena *mély levegőt vettem és belekezdtem *
- Ülj le mielőtt rosszul leszel....de én is leülök inkább *remegtem Elena, remegteg Do és az új vámpír krapek miatt...úgy érztem mindjárt hányok*
- Szóval....miután elmentem a támadás után....némileg újra alkoholizáltam Georgiában...elaludtam a parkban....zuhogott az eső....rosszat álmodtam....aztán loholtam ki a parkból és elég figyelmetlen voltam...nem néztem semmerre....és elütött egy....kamion....ennek pedig már tudod mi lett a következménye....Do talált rám...és még lesz egy dolog....de ezt először próbáld meg emészteni.....*kifújtam a levegőt és lassan felemeltem a tekintetem Elenára*

*Még mindig remegtem a félelemtől. Jeremy és én loholtunk hazafelé, többnyire azért, hogy végre kissé biztonságban érezzem magam. Már egyáltalán nem éreztem gyűlöletet Elena iránt, mert ha az ő házában lehetek csak biztonságban, akkor akár felesül is veszem. Nem akarom Godrickal találkozni.*
- Elena *leptünk be egyszerre a szobájába. Megvártam, míg Jeremy elkezdi. Leültem az ágyra és halkan hallgattam, ahogy átbeszélik a történteket.*

*Miután kevésbé égő torokkal visszaugrottam az ablakomon leheveredtem az ágyamra. Ekkor jutott eszembe, hogy nem vagyok valami tiszta, így elmentem a fürdőszobába, hogy rendbe tegyem magam. Letusoltam, kimostam a hajam, majd a fogamat is megmosva tértem vissza az ágyamhoz. Amikor leheveredtem rájöttem, hogy ebben a vámpírosdiban semmi élvezni való nincs. Persze... jó futni, amikor úgy érzed, nincsenek szabályok. Jó, ahogy az édes vér szétterjed a szádban, de nekem az inkább volt fojtogató, mint mámorító érzés. Tudni, hogy megöltél valakit csak azért, hogy te létezhess... Még a hideg is kiráz. Azonban ami bennem játszódik le minden egyes ilyen nap után az frusztráló. Az érzéseim nem hogy gyengébbek, de még erősebbek lettek. A szüleim halála, a szerelmi háromszög, az életemben ért összes szenvedés... mintha mindent ezerszer fájdalmasabbnak látnék, mint akkor, amikor ember voltam... mert akkor tudtam felejteni. Most már csak a hideg valóság van, amit soha nem tudsz kitörölni az elmédből.*

*Felmentem a szobámba, magamra vettem valami melegebb cuccot és kiugrottam az ablakon. Futásnak eredtem és csak valahol Sheverportban álltam meg.*

*Amíg Jenna Alariccal beszélt felszaladtam a szobámba és felvettem valami értelmesebb göncöt. Az itthoni takarítós-főzős-csupa kosz ruhák kicsit illetlenek lennének egy vacsorához.*
*Beszaladtam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Ezután felvettem egy fekete inget és egy farmert, majd lebaktattam a lépcsőn.*

...