Jeremy szobája

*felvágtattam a szobámba és ledobtam magam az ágyamra. Valami megcsörrent ahogy fordultam, be néztem a párnám alá és néhány régi vacak versem hevert ott szanaszét, bele bele olvasgattam, olyan ismeretelenül ismerősek voltak a sorok.... majd egy kép is keveredett a kezembe, egy borzalams kép rólam és és Dorotheáról, és akkor mint valami villámcsapás ütött belém a felismerés... és már nem tudtam tovább megálljt parancsolni egyetlen kusza érzésnek sem.... f
meg kell találnom őt....hogy lehettem ekkora bunkó... most már tiszta kép...
Lerohantam a lépcsőn ki az utccára és Dorothea után kezdtem keresni*

"Ma telihold."
*Járt a fejemben, mint valami hülye óra, amit nem lehet kinyomni, csak folyton jelez, sipákol és vonyít. Rémesen éreztem magam, amit tetőzött, hogy Jeremy még mindig nem ébredt fel. Jobb is így. Felvettem gyorsan a ruháimat, megfésülködtem és megmosakodtam a fürdőben, majd nyomtam egy puszit Jeremy arcára. Ekkor vettem észre, hogy az arca teljesen piros és hólyagos.*
- ÚRISTEN *ordítottam egyet és behúztam a függönyöket. Jeremy arca rögtön javulni kezdett én pedig kifújtam a levegőt és kerestem egy cetlit, amit rögtön az ágyára tettem, miután leírtam. Ezután újra megpusziltam, összeszedtem minden cuccom és kiugrottam az ablakon.*

A cetlin ez állt:
A nap árt neked, eszedbe se jusson kimenni vagy kihúzni a függönyt. Elégsz, mint egy idióta mazsola vagy ropi a sütőben. Ma telihold van, kérlek, ne keress meg... ha élni akarsz, természetesen. Csók, Do.

*Amikor a nap első sugara besütött a szobába kellemesen megcirógatta az arcomat. Igazán jól esett a tavasz első jeleit figyelni, és érezni mélyen a zsigereimben, hogy már nem sok kell a nyárhoz. Az este viszont szörnyű álmom volt, amit soha többé nem szeretnék még a lelki szemeimmel sem látni. Futottam, farkas voltam, csak a vér illata terjengett a levegőben és az, hogy ölni akarok. Láttam az elmosódott fák és bokrok közül kirajzolódott Jeremy alakját, ahogy ordibál, hogy ne tegyek semmit, hogy legyek önmagam. Ezután pedig egy éles reccsenés, ahogy kettéharaptam a torkát. Később pedig emberi alakban zokogtam a halott teteme fölött. A hideg is kirázott, pedig melegem volt.*

*Tovább folytattam a csókolását.*
- Hé, ne siessünk el semmit *mondtam suttogva.* Ez lenne az első ilyen kapcsolatom... ahol minden az érzelmekről szól. *mosolyogtam rá és lefeküdtem a mellkasára* Inkább aludjunk vagy mutasd meg a munkáidat. *kacsintottam.*

*Jeremy felpattant és minden versét megmutatta. Annyira tetszettek! Ámultan nézegettem őket.*
- Hű *mondtam halkan.*

*Kis idő múlva még beszélgettünk majd álomra hajtottuk a fejünket.*

saját: hiányzik az én pici Jeremym T.T

*beosontam az ablakom*
-Tényleg azthitted, h meghaltam?*kérdeztem, miközben döbben tekintettel néztem őket az ágyon.*
-Döntsd el kit akarsz, Jer.

"Szóval nem igazán szeretné elterelni a figyelmet a lényegről.*
- Talán itt *egy pillanat alatt lecsúsztattam róla a boxert és kezeimmel a hasát kezdtem cirógatni. Nem hagytam abba ajkainak csókolását, lenyomtam a mellkasát hogy a hátán feküdjön.*

- Hát ő...van bennem valami költői véna talán...de a verseim nem túl nagy számok....*mondtam a nyakamat simogatva....* de hol is tartottunk....*megint megcsókoltam édes ajkait*

*Lehidaltam a rímektől amiket mondott.*
- Na azt ne mond, hogy verseket is írsz, mert... lehidalok! *mondtam zavartan*

- Jaaj ifjú hölgy tán most az egyszer meg kegyelmezek....de kegyed oly csábító....*végig csókoltam a kezét* Hogy eszem elvesztem, mikor pillantásod rám veted...ohh szép hölgy add a másik kezed, s ha csak egy pillanatra is...hadd érezzem hogy szeretsz.... csak egy csöppet érezzem hogy valaha az enyém lehetsz... *kezeimbe tartottam és megcsókoltam*

- Ó, óóó *színészkedtem a kétségbeesett szűzike szerepét* Hagyd, hogy szerelmemmel veszítsem el legnagyobb kincsemet *a kezemet színpadiasan a homlokomra tettem és úgy tettem, mint aki menten elveszíti az eszméletét.*

- Mit ork? Egy veszedelmes vámpír aki mindjárt kiszívja a véredet *nevettem...felkaptam őt*
- Mi az utolsó kívánságod?

*Felsikítottam nevettemben, nem is tudom hogy azért, mert annyira értelmetlen volt a vicc, vagy pedig azért, mert épp a nyakamnál szöszmötölt, én pedig irtó csikis voltam. Megfogtam egy párnát és azzal kezdtem ütni a fejét.*
- Megtámadott a szörnyű ork, segítséééééééééég! *visítottam nevetve*

- Hát...elég jó a fantáziád...sőt ez akár tényleg lehetne....de ez a gyomrom...ami üres....csinálsz nekem egy szendvicset? *a döbbent arckifejezésén akkorát nevettem hogy majdnem leestem az ágyról*
- Szarok én a szendvicsekre....nekem te kellesz...szőröstől bőröstől....mindjárt belédharapok *nevettem el magam és felkaptam Do-t majd a nyakát kezdtem el csókolgatni...mintha tényleg meg akarnám harapni...*

*Felvontam a szemöldököm.*
- Egy eldeformálódott szív.
*Ránéztem és próbáltam rájönni, mire gondol.*

- Én is harapnék már valamit *kajánul vigyorogtam és én is egy C-t formáltam a kezemből és az övé mellé tettem*
- Na...szerinted ez mi?

*Felvontam a szemöldököm.*
"Egy cét?"
*Egy cé betűt formáztam a kezemmel.*
- Ha valami álszent vicc... megharaplak *figyelmeztettem*

- Héé...naa -nevettem el magam* Annyira de annyira arcátlan nőszemély vagy....de legalább őszinte...*nevettem el magam* De pont így szeretlek...na figyel do....Add a kezed és csinálj egy C-t *vigyorogtam*

- Ja, mellre és popsira edzem... Tudod... amikor az ész már nem fér el az agyamban, akkor automatikusan leáramlik. Neked például *kicsit felemelkedtem és belekarmoltam a... gyenge pontjába* ide száll majd ha szép, öreg vámpír leszel *vigyorogtam* De attól tartok még ide is sok fér... *Böktem a fejére incselkedve.*

- Én is pártolom ezt a fajta régimódiságot Ms Black....* magamra húztam és szenvedélyesen megcsókoltam miközben a hátát...és lentebbi területeket simogattam*
- Azért valljuk be ön is gyakran edzz ha ilyen....öhhm idomokkal rendelkezik Ms Black...őszinte hódolatom,,...*mondtam ördögi vigyorral*

*Elnevettem magam.*
- Nem vagyok régimódi *nyújtottam ki a nyelvem és közelebb hajoltam, hogy megcsókoljon és megsimítottam a combját.* Na nem mintha a régimódiság baj lenne, Mr. Gilbert... *kacsintottam vigyorogva*

* felsóhajtottam aztán mellé feküdtem*
- Hát akkor...ha már ilyen régimódira vettük a formát azért a kisasszony még megengedi....hogy még egysszer megcsókoljam....csak hogy szép álmaim legyenek....*mondtam mosolyogva*

*Felvontam a szemöldököm.*
- Nem nem nem, abszolút igazad van! Nem erről volt szó. Tényleg! *mosolyogtam és átöleltem* Nem akarom semmit sem elsietni, főleg meg ezt.
*Az ágy felé sétáltam és lefeküdtem. Megütögettem a helyet magam mellett.*
- Gyere *intettem.*

- Hát... néha *mosolyogtam* De nem arról volt szó hogy nem...áhh...már az is csak múlt! *mondtam vigyorogva és megcsókoltam...*

- Nem tűnsz link alaknak, te *pusziltam meg a homlokát és megfogtam a kezeit.* Inkább én tűnök szörnyűnek. De ne marcangoljuk magunkat... Így lettünk teremtve és kész.
*Sóhajtottam, majd végignéztem rajta. Kissé felvontam a szemöldököm.*
- Te edzel? Mármint... *kajánul elmosolyodtam és elkezdtem csókolgatni a nyakát és a mellkasát.* Úgy tűnik... *néztem fel rá*

*visszacsókoltam és erősen magamhoz szorítottam-
-- Ha eltűnnél a világ végére is utánad mennék...de bízok benned hogy ezt nem kell majd megtennem....és te is bízhatsz bennem, akármilyen link alaknak is tűnök...