Georgia - Szálloda

- Egyelőre itt vagyok és élek. De az én életem nem épp hosszútávú, Jeremy. Igaz, hogy erős vagyok, de bármelyik pillanatban agyonkínozhatnak vagy megölhetnek. Ezért fel vagyok készülve a halálra... régóta.
*Sóhajtottam.* Már azóta, amióta betöltöttem a 18-at és... *elharaptam a mondat végét.*

- Hát a füvezést csak miattad hagytam abba...."egy időre legalább is...."
- Neked is voltak gondolom ilyen pillanataid....*mondtam miközben éreztem hogy megrászódott....nem akartam arról beszélni...csak kínos csend következne....*
- jól kibasztak velünk az égiek vagy valami hasonló...de legalább még itt vagyunk....*mosolyogtam rá melegen és megsimítottam az arcát*

*Megsimítottam a fejét.*
- Jaj, Jeremy. Mindenkinek eljön egyszer az az idő, amikor besokall. Mindig jobb, mintha fuveznél vagy vagdosnád magad. *vontam fel a szemöldököm, és a hideg is kirázott, amikor visszaemlékeztem a gyermekkoromra.*

- Szegénykém....*átöleltem őt* És én még azt hittem az én életem a szívás....ha bár ez a véleményem nem igazán változott....*mosolyodtam el* Tudom persze hogy nem oldok meg semmit azzal hogy leiszom magam a sárga földig....de akkor nem gondolok annyi mindenre....csak egy dolgon forog az agyam vagyis kettőn....még pia még még még aztán a basszus csak ne hányjak *elnevettem magam* Szánalmas vagyok tudom....csodálom hogy még elviselsz....

- Mindig szembe kell nézned a problémáiddal... Hiába iszol, nem tudod őket kiradírozni egész addig, amíg te nem teszel róla, hogy máshogy történjenek. *újra megcsókoltam a homlokát.*
- Azt akarod, hogy magamról meséljek? *sóhajtottam* Az életem egy rakás szar. Az anyám és az apám mindenáron ki akart nyírni, amikor megtudták, mi vagyok. Próbálták felvágni az ereimet, lelőni, leszúrni, este megfojtani, de nem igazán jött össze nekik. Egy ideig próbáltam éreztetni velük, hogy semmit nem változtam, hogy kissé erős vagyok és nem tudnak kinyírni, na meg szeretem őket, és ez nem a világ vége, de a végén már én is megutáltam magam... és inkább elszöktem otthonról. Amikor a bátyám megtudta valahonnan, hogy hol vagyok, együtt jártuk az országot. Sheverport tűnt a legmesszibb helynek anyáméktól, így letelepedtünk itt. Ő is farkas... szörnyen rosszul jövünk ki egymással, ő a tűz én a víz... abszolút nem érvényesül az 'ellentétek vonzzák egymást" elmélet.

- Most se magadról beszélsz....ejnye ejnye...Miért jöttem el....hát kicsit sok volt nekem az utóbbi időszak és próbáltam radírozni.... inni meg azért ittam annyit....mert neked megígértem hogy nem füvezek viszont rohadtul nem akartam a külvilágra gondolni.... meg semmire....most ha haza megyek megint ott lesznek az életem romjai....és erre nem akartam gondolni...és semmire vagy senki másra sem...*mondtam elgondolkodva* de aztán Damon kissé áthúzta a számításaimat....

*Kissé felültem, hogy a feje az ölembe legyen és birizgálni kezdtem a haját, miközben másik kezemmel a kezét fogtam.*
- Mindig olyan sok mindent szerettem volna neked elmondani... vagyis nem mindig, hanem úgy átlagban. De amikor arra kerülne a sor, hogy kimond őket... mintha elszállnának. *Zavaros arcot vágtam és megpusziltam a homlokát.* Miért menekültél el Mystic Falls előtt és... miért ittál olyan sokat?

- Van benne valami...a szeretetet csak érezni lehet....itt *mutattam a szívemre, aztán befeküdtem az ölébe* Mesélj nekem valamit....

*Elgondolkodtam egy percre.*
- Hogy lehet megmutatni azt, hogy szereted az illetőt? *a keze után nyúltam és ujjaival kezdtem játszadozni.* Ez az egyetlen olyan érzés... amit szerintem nem tudsz pár mozdulattal kimutatni. *Mosolyogtam.*

- Mersz...akkor mutasd meg mennyire szeretsz....vagy ez egy piszkosul pimasz kérés? *felhúzott szemöldök és ravasz mosoly*

*Fogalmam sem volt, melyik lányról beszélt, de őszintén szólva nem érdekelt. Ha nem gyűlik meg vele a bajom - ami nagy dolog lenne az én életemben! - akkor nem is érdekel a lénye.*
- Merek *kacsintottam, miközben az oldalamra fordultam.*

- Mintha magamat hallanám....gyűlölöm a rózsaszínt....állandóan az a cukormázas bombonetti Cherry Smith jut róla az eszembe...de így tényleg egész jó.... Hol is tartottunk....felelsz vagy mersz? *vigyorogtam rá megint olyaan féloldalasan*

*Felnevettem.*
- Mintha belelátnál a fejembe *néztem mélyen a szemeibe és nyomtam egy apró puszit a szájára.* Pedig alapjáraton rühellem a rózsaszínt... de így egész elviselhető. *kacsintottam rá*

*magamhoz húztam és átkaroltam. Úgy feküdtünk ott mint egy fiatal házaspár. Jó érzés volt őt átkarolni és tudni hogy mellettem van*
- Olyan fura....mintha most megállt volna az idő és...neked is minden kapott egy rózsaszínes árnyalatot? *vigyorogtam rá*

*Miközben csókolóztunk úgy éreztem, mintha egészen más Világban élnék. Minden megváltozott körülöttem, elöntött a bizonyos rózsaszín köd, és végre újra boldognak éreztem magam. Boldogabbnak... mindenképp. Miután leváltam ajkairól elmosolyodtam - ma már olyan sokat mosolyogtam Ő miatta! - és átkulcsoltam a kezét, miközben lefeküdtem az ágyra. Mikor éreztem ilyet valaki iránt? Mikor voltam ennyire boldog valakivel? Talán sohasem. Egy férfi sem értett meg, amióta pedig ilyen szörny lettem még igazából pasizni sem pasiztam.. csak... egy két dolog miatt 'tartottam' őket. Szánalmasnak éreztem, de ezelőtt pár nappal úgy éreztem, hogy ez az élet rendje, jó nő vagyok, bárkit megkaphatok. De most úgy éreztem, hogy ha Jeremy utasítana el... az törést jelentene számomra. De egyelőre révben éreztem magam, így elégedetten néztem rá féloldalas mosollyal.*

* olyan finom volt a csókja.... hogy hmm...(xD) nem olyan volt mint Vickyé vagy Annáé....* " nem túl jó dolog összehasonlítgatni ezt....de ez már egyszerűen kikiáltott a sorból... nem olyan volt mint Vicky...na örüljön a fejed Jer...végre megkaphatsz....nem is olyan mint Annáé aki szinte minden percben attól tartott hogy rám támad vagy az a kapkodás....hogy vajon mi lesz holnap..... Dorotheáé lágy volt....kicsit bizonytalan....mint aki menedéket keres....lehet hogy kemény nő a felszínen....de ezzel a csókkal elárulta....ugyanolyan elveszett mint én....*
* visszacsókoltam miközben szemeim végig le voltak hunyva, aztán elváltam az ajkaitól és a homlokára adtam egy csókot*
- Egyre gyönyörűbb vagy....

- Megértem. Általában én sem bízom senkiben, de nekem sokkal nagyobb dolgok miatt kell mardosnom magam. Az emberek nem tudhatják meg, hogy mi vagyok. Még azoknak sem mondhatom el, akik közel kerültek hozzám. Azzal csak bajba keverném saját magam. *elhúztam a szám.* Ja és...
*Elmosolyodtam és közelebb húztam magamhoz. Apró csókot leheltem a szájára, mégis megpróbáltam annyira gyengéd és érzéki lenni, amennyire csak lehet. Akartam, hogy érezzen abban a pár másodpercben, amíg ajkunk összeért.*

- Nem tudom....csak olyan lehetetlen dolog hogy.....*ahogy a szájához érintette a kezeimet nem tudom de olyan őszintének...és ártatlannak tűnt.....odahajoltam hozzá és megöleltem*
- Nagyon bizonytalan vagyok mindenben....és szinte már nem bízom senkiben....ne haragudj....

- Én eddig is úgy csókoltalak, ahogyan érzem a helyzetet. *Mosolyodtam el.* Miért gondolod azt, hogy ez nem így van? *Kissé elhúzódtam, hogy tisztán lássam az arcát. Felemeltem a fejét, hogy a szemembe nézzen.* Nem lennék most veled itt... és nem kérnék tőled ilyesmiket, ha nem szeretnélek. *mosolyodtam el és a számhoz emeltem a kezeit.*

- Nem az alkohol....*ráztam meg a fejem- " lehet hogy ő nem érzi...azt amit....mindegy...."
- Ölelj át és csókolj meg....úgy mintha....szeretnél *a végét már csak motyogtam....el bizonytalanodtam*

*Elmosolyodtam.*
- Csak te látsz annak. Lehet az alkohol hatása *suttogtam még mindig. Semmi kedvem nem volt hangosan beszélni, mert úgy éreztem, azzal csak elrontom a tökéletes pillanatot.* És merni fogok... Ha már ilyen bátor vagy... nekem is bizonyítanom kell. *az égbe emeltem a szemem*

*nem mondtam semmit, csak közel hajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam. Az ajkai édesek voltak és nem akartam tőlük megválni. Pár másodperc múlva elengedtem és csak néztem rá. Nem akartam semmit se mondani, vagy tenni...*
- Gyönyörű vagy....* áhitat volt a hangomban, mint mikor egy halandó meglát egy isteni lényt.." nem arra gondolok hogy csábító vagy szexi....ami persze minden meg van...hanem egyszerűen....valami van benne ahogy nézz rám és...megigéz.."

*Na ezzel igazán megfogott. Pontosan azt a mosolyát vette elő, amitől nem csak letaglóztam de zavarba is jöttem. ÉN! ZAVARBA! Szörnyű a szerelem.*
- Csókolj meg *suttogtam és kissé közelebb hajoltam hozzá*

- Szóval szexi pasinak tartottál...*vigyorodtam el* Hmm....legyen akkor most....fele....nem felelek.....merek *féloldalas szexi J mosoly*

*Összevontam a szemöldököm.*
- Rossz értelemben, mert tudtam, hogy a szexi pasik veszélyt jelentenek rám *vágtam egy fintort de elmosolyodtam és nyomtam egy puszit az arcára* Mmm. Felelsz vagy mersz? *húzogattam a szemöldököm fel le.*