Nappali

-Nem engedélyt kérek tőle, csak nem akarok veszekedni vele.*Mormogtam.*
-Én nem rég értem ide.*Mondtam. Közben már Damon is belekotyogott.*
-Oké, oké...Nyugi van!*Mondtam sóhajtva.*
-Mivel Ocean Fallsban vagyunk, ma már nem érsz ide, Aileen. Tehát ma leisszuk magunk Damonnak. Ha pedig eljössz, akkor beszélünk. Rendben van ez így?*Kérdeztem, miközben Damontól is vártam a választ.De ő egyszerűen felállt és elindult zuhanyozni.*
-Hé, pont azért jönne ide, mert érdekli mi van velünk!*Kiáltottam utána.*
"Ezek mióta vannak ilyen rosszban? Most vagy nem emlékszem, vagy lemaradtam...Megint."
-Bocs...*Mondtam Aileen-nak.* Szóval jössz?

- Hát ezért jöttem el Mysitc Falls-ból, mert senki sem kíváncsi rám. *Motyogtam magam elé és úgy döntöttem lezuhanyzom, mert büdös vagyok, így a fürdő felé vettem az irányt*

-Igazad van Damon Salvatore....Rád nem vagyok kíváncsi....*Damonnak címeztem a megjegyzést tudva,hogy hallja*
-De Stef...nem akarom megzavarni ezt a nagy egymásra találásotokat,mondom majd beszélünk valamikor....*hagytam függőben a mondatot és reméltem,hogy Stefan azért még látni akar*

*Megvontam a vállam*
- Ha szeretnéd bratyó, nekem mindegy. Úgy is veled fog bájcsevelni. *Vigyorogtam rá sokatsejtően*
- Miért tök jó a hangom?! *Háborogtam és ittam az italomból*
"Lehet benevezek valami versenyre.. Vagy még sem.."

-Most komolyan engedélyt kérsz a bátyustól? *néztem egy nagyot a telefonba*
-És..és mi az,hogy Mystic Fallstól messze?Mikor mentetek el?És nekem nem is szóltatok? *éreztem ahogy a hangom egy oktávval feljebb csúszik*
-Khmm..bocsi,csak ki vagyok egy kicsit,de ha nem értek rám,vagy Damon nem ad engedélyt a jelen létemre majd beszélünk valamikor Stef...az idő a rendelkezésünkre áll...
*Vártam,de a telefont már kinyomtam volna szívem szerint.*
"Engem miért kell kihagyni mindenből????"

-Oké, átadom...*Mondtam, bár tudtam, hogy úgy is hallja.*
-Hát Mystic Fallstól nagyon messze.*Feleltem bizonytalanul.*Ööö...izé..nem is tudom.*Kérdőn néztem Damonra,hogy jöhet-e Aileen. Bár valószínű, hogy azt mondja, nem. Aztán meg sosem tudni.*
-Damon, te mit szólnál Aileen társaságához?*Kérdeztem a testvérem.*

-Mondd meg Damonnak,hogy ne menjen egy tehetség kutató versenyre se,mert nem lenne senki aki rá szavazna! *kuncogtam magamban egyet*
-Gratulálok!És engem meg kihagytok?Milyen barát az ilyen?Alkoholba folytani a bánatot a legjobb dolog.Merre vagytok?Csatlakoznék!...már ha megengedik a Salvatore-tesó kódex szabályai..

*Csak egy grimaszt vágtam Damonnak, közben pedig már Aileen beszélt a telefonban.*
-Szia, Aileen!*Köszöntem neki jó kedvűen.*
-Én remekül. Épp Damonnal készülünk leinni magunkat... vagyis valószínűsíthető, hogy ez fog történni.*Feleltem, miközben a poharamban lévő italt bámultam.*
-És veled mi újság? Rég hallottam felőled...

- Nem, nem tudtam? *néztem egy nagyot* Durva. *hajtottam föl a maradék italt, ami a poharamban volt. Stefan telefonja megcsörrent. Aileen volt az.*
- Valaki aggódik. *húzódott mosolyra a szám és elkezdtem dúdolni a 'Don't worry, be happy' című számot*

...