Fürdőszoba

*Benyitottam és amit ott láttam,még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom.Kicsi kellett hozzá,hogy el ne hányjam magam.Bo a földön ült,kezei széttárva és mindegyik alatt egy-egy vértócsa.Teljesen lefagytam és csak bámultam,aztán ahogy eljutott az agyamig,mi is történt,átléptem rajta és törölközők után nyúltam.Felforgattam mindent,mire megtaláltam őket.A kezem remegett az idegtől,de volt annyi lélekjelenlétem,hogy a rátekerjem a csuklójára őket és megszorítsam.Az arcához nyúltam és a véres kezemmel megszorítottam,majd megráztam,de semmi.A szája elkékült és semmi jelét nem muttatta annak,hogy élne.Ettől mégjobban kiborultam és a könnyeim csak úgy záporoztak az arcomon.*
-Bo...Bo ébredj. *Pofozgadtam gyengéden,de semmi.Ültem vele szembe,a kezem,a ruhám,mindenem csupa vért volt.Letöröltem a könnyeim,de elfelejtettem,hogy véres a kezem,szóval az arcom is olyan lett.Nem tudtam,mit tehetnék még és fogalmam sem volt igazából.Előkaptam a mobilom és hívtam a mentőket.Hamar fel is vették,remegő hanggal megadtam az adatokat és kértem őket,minél hamarabb jöjjenek.*
*Közelebb csússzantam hozzá és teljesen úgy éreztem,hogy elveszítem.A fejemben még benne voltak Elena szavai,hogy nem illünk össze és én is tudtam,hogy ennek az egésznek kettőnk között sosem lesz jövőre,mégis a szavak a számra buktak.*
-Nem halhatsz meg...azért nem halhatsz meg,mert szeretlek.Nem így akartam elmondani,de ha most látlak utoljára,meg kell adnom az esélyt arra,hogy tudd miként érzek.Nem szabadott volna beléd szeretnem és ezzel tönkretettem mindent,de annyira önző vagyok. *Hátamat a kis szekrénynek döntöttem,sírtam és próbáltam letörölni a könnyeim úgy,hogy ne legyen az egész arcom véres.*
-Annyira sajnálom ezt az egészet...ami Bonnie-val történt meg mindent.A legjobb barátnőm volt én meg egy szemét ribanc voltam... *Ekkora léptek zaját hallottam és két piros ruhába öltözött férfi rontott be a fürdőbe.Az egyik Bo mellé térdelt,a másik pedig hozzám.Megfogta az arcom és egy lámpával a szemebe világított.Ellöktem a kezét.*
-Ne engem...nekem semmi bajom,ez nem az én vérem. *Zokogtam* Rajta segítsenek kérem. *Szinte már könyörögtem.A férfi ellépett mellőlem és mire feleszméltem,Bo már egy hordágyon feküdt a folyosón.A két pasi leviharzott vele a lépcsőn,lassan felálltam és a tükörbe néztem.Csurom véresen úgy néztem ki,mint egy pszichopata gyilkos.Megmostam a kezem és az arcom,majd amilyen gyorsan csak tudtam,követtem a mentősöket.*

*A fürdőbe érve a tükörhöz és a mögötte lévő polchoz mentem. Kinyitottam a tükröt mire egy csomó minden kiborult belőle. Minden beleesett a csapba. Felsóhajtottam, majd nekiálltam visszarakni őket a helyükre. Valami élesre tapintottam a következő pillanatban pedig egy kövér vércsepp gurult le a kezemen. Felkaptam a gyilkos tárgyat ami a borotvám volt. A szemem elé emeltem a tárgyat és összehúzott szemmel kezdtem méregetni a véres pengéket. Egy őrült ötlet kezdett körvonalazódni a fejemben. Elléptem a csaptól, majd földhöz vágtam a borotvát. Nem jött össze amit először akartam, szóval rá is tapostam, mire a pengék kiestek a helyükről. Felszedtem őket és beültem az egyik sarokba. Ahogy a pengéket vizslattam elmosolyodtam. Fél napja még két kézzel harcoltam az életemért most pedig eldobom magamtól. Nem érdekelt az, hogy talán a pokolba kerülök vagy nem, csak az, hogy megszüntessem ezt az őrületes fájdalmat amit Bonnie hagyott maga után azzal, hogy kilépett az életemből. Nem hibáztattam érte, sőt még meg is értettem, de gyenge voltam ahhoz, hogy elviseljem a fájdalmat. Előhúztam a mobilom a zsebemből és egy SMS írásába fogtam.

Idézet :

Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked. Ígérem többet nem kell aggódnod, hogy bántódásom esik-Bo.

Amikor befejeztem kikerestem Bonniet a névjegyzékből és elküldtem az üzenetet. Bonnie és Amina egymás alatt voltak, mivel ABC sorendben voltak a nevek, de nem vettem észre, hogy Aminának küldtem el az üzenetet Bonnie helyett. Leraktam magam mellé a telefont és újra a kezembe vettem a pengéket. Megcsillant rajtuk a neon fénye. Kiválasztottam egyet és remegő kézzel közelítettem vele az egyik csuklóm felé. A bőrömtől néhány centire megállt a kezem. Mély levegőt vettem és összeszorítottam a a fogaimat. Ahogy lassan húztam lefelé a pengét sötétvörös artériás vér buggyant elő a kezemből. Mikor már jó néhány centis vágás volt lihegve megálltam. Összeszedtem minden erőm és még egy vágást húztam, majd még egyet és még egyet. "Ezzel a kezemmel kész vagyok" gondoltam mint valami őrült művész. Alattam egy tócsában kezdett gyűlni a vér. Felvettem a vágott kezembe egy másik szikét és nekiálltam volna a másik kezemnek is, de a kezem annyira sérült, hogy nem tudtam megtartani a pengét rendesen. Leejtettem magam mellé a fémet, ami néhányat pattanva földet ért. Már nem volt más dolgom csak várni..várni, hogy minden fájdalom elmúljon. Felemeltem a telefonomat a földről és kikerestem benne Bonnie képét. Mosolyogva figyeltem miközben a fejem a falnak támasztottam. Olyan jó volt így, olyan nyugodt. Már nem kellett aggódnom azon, hogy nem tudom kifizetni a számlákat, hogy korán kell kelnem, vagy hasonlók, még kb. 20 perc és minden baj elszáll. Elzsibbadt a kezem, de már nem érdekelt csak Bonnie képét néztem mosolyogva. Néhány perc elteltével szédülni kezdtem, majd a fülem is zúgni kezdett. Az utolsó pillanatig kitartottam és néztem Bonnie képét, majd lehunytam a szemem és békésen lealudtam örökre...*

...