Nappali

*Az asztalnak támaszkodtam és kerültem a tekintetét.*
-Ne haragudj...csak egy kicsit elvesztettem a fejem. *Rendeztem az arcvonásaim és felnéztem,immár mosolyogva,mintha semmi nem történt volna.A hűtőhöz léptem és kikaptam egy tasakot.Feltéptem és egyenlően elosztottam.Majd felvettem a poharakat és az egyiket odaadtam neki.*
-Egészségedre... *Tiszta hülyén viselkedtem.Azt hittem az évek során megtanultam,hogyan kezeljek egy ilyen helyzetet,de úgy látszik,képtelen vagyok rá.Visszasétáltam az asztalhoz és leültem.*
-Milyen érzés,mikor ölsz? *Kérdeztem,mert tudom,hogy Josh-nak ez rettentően nehéz.Vámpírt ölni könnyű,de vámpírként embert ölni...az más tészta.*

*Rena reakciója pozitív volt.Olyan volt mint régen.Olyan gyengéd,olyan figyelmes.Kezdtem teljesen elveszteni az önkontrollomat magam felett.Már majdnem ott tartottam,hogy ledobom Renat a kanapéra és hadd szóljon,mikor hirtelen a szája elé kapta a kezét és a konyhába rohant,én meg értetlenül meredtem utána.*
"Oh,Josh...jóhogynemmár...de most komolyan...mekkora hiba lett volna most Renaval lefeküdni!Mekkora!" *megráztam a fejem,zsebre dugtam a kezem és a konyha ajtófélfának támaszkodtam és úgy néztem Renara.*
-Minden...okés? *kérdeztem jóformán félénken*

-Sss...sokat beszélsz. *Karjaimat a nyaka köré fontam és szorosan hozzásimultam.Lábujjhegyre álltam és lágyan megcsókoltam,mint aki attól fél,hogy a következő pillanatban a falnak csapódva végzi.A hajába túrtam és teljesen elvesztettem a fejem.A legjobban attól,hogy annyira kívántam.Képes lettem volna leszaggatni róla az összes ruhát és vadul szeretkezni vele.Mostmár nem kell attól félnem,hogy kék-zöld lesz a teste,ahogy szorosabban ölelem,vagy nem roppantom porrá a bordáit.Mégis abba hagytam a csókolást,a számhoz kaptam és a konyhába száguldottam.*

*Rena idétlenkedése és ügyetlensége a másik ezernyi dolog mellett,még jobban vonzott hozzá.*
-Köszönöm...*mondtam és megeresztettem egy féloldalas mosolyt*,de inkább...*hátrasimítottam a haját az arcából,a kezem a tarkójára vontam és magamhoz húztam.Nem bírtam tovább.Meg kellett csókolnom Őt.Mielőtt belendültem volna,elengedtem.*
-Sajnálom,nem kellett volna...én nem is tudom,hogy miért...ahh...*a hajamba túrtam idegesen*

*Elmosolyodtam és már nyúltam a keze után,hogy behúzzam,de félúton megállt,amit persze Ő is észrevett.Megvakartam a combom,mintha csak azért emeltem volna fel a kezem,de írtó béna próbálkozás volt.Belépett az ajtón és csak megállt.Becsuktam és mikor megfordultam beleütköztem.*
-Jóég...ne haragudj. *Mosolyodtam el és belenéztem azokba a szemekbe,amibe kb fél éve úgy beleszerettem.* .
-Nyugodtan ülj le a kanapéra. *Mnodtam még mindig a szemébe nézve.* Ha szomjas vagy a hűtőben van még pár tasak...

*Egyedül ültem a nappaliban,mikor eszembejutott Josh.Tusom,hogy nem kíváncsi rám,de muszáj látnom Őt.Már csak azért is,mert miattam lett az ami.Úgy ahogy voltam,farmerban és pólóban rontottam ki a házból.Aztán visszafordultam,mert cipőt nem vettem.Magamara húztam a magassarkúm és elindultam emberi tempóban a Wilson ház felé.*

...