Nappali

-Nem haragszom,egyáltalán nem...*és én is elkezdtem nevetni egy kicsit*
-Csakhát,ahogy Te is mondtad az előbb...igen,Gabe...*forgattam a szemeim* Ő bízott meg azzal,hogy kérdezzelek meg,hááátha,de hiába mondtam neki,hogy valószínűleg semmit se tudsz,de én teljesítettem a dolog rám eső részét...*köhintettem egyet* A szerelem vak és nem nézi Ámor se,hogy kiket talál el...*legszívesebben megcsókoltam volna Renat,de már azt se tudom,hogy hányadán állunk...szeretkeztünk egyet,majd itt ülünk egymás mellett mint két idegen...*

-Aileen?! *Vágtam egy fintort* Fogalmam sincs,hol van,de most cseppet sem érdekel. *Aztán eszembejutott,hogy valószínűleg Gabe érdeklődik,úgyhogy finomabb hangnemre váltottam.*
-Nem hallottaam felőle...már nagyon régóta.Gabe még mindig odavan érte? *Sóhajtottam* Találna Ő jobbat is,mint az a némber.Abba a nőbe egy csepp jóindulat sem szorult. *Elnevettem magam,hetek óta most először.*
-Bocs,ne haragudj,de...Aileen sosem volt a szívem csücske....

*Rena mellé telepedtem és a hátamat én is megtámasztottam.Nem tudtam most Renara nézni,csak bambultam magam elé.*
-Nem tudom....a leghalványabb fogalmam sincs...*mondtam szinte csüggedten*
-Amúgy tudsz valamit Aileenről? *próbálkoztam a tereléssel,hátha addig kitalálok valami okosat,bár elég erősen kételkedtem ebben*

*Felnéztem könnyes szemmel és Josh már mellettem guggolt.*
-Az én idegrendszerem sem kíméli hidd el... *Mondtam szipogva.* Bűntudatom van,mert ezt tettem veled,ugyanakkor cseppet sem bánom,mert így legalább te nem halsz meg.Mindent érted tettem,csak abba nem gondoltam bele,te hogyan bírkózol meg vele. *Elfordítottam a fejem a kezéből és a törött üveget kezdtem el összerakosgatni egy kupacba,de abbahagytam.*
-Nekem is hiányzol,el sem tudom mondani mennyire. *Hátamat a konyhapultnak vetettem és úgy néztem rá.*
-Most mi lesz? *Kérdeztem meg és reménykedtem,van valami épkézláb ötlete.*

*Rena kiakadt.Szabályosan.Én meg gondolatban a fejemet falbavertem ezerszer és még egyszer,a hülye szavaim miatt.Italért szaladt,de az a padlón végezte és Rena is ott ragadt sírva.Felkeltem a kanapéről,Renahoz mentem,leguggoltam,a kezemmel az álla alá nyúltam és gyengéden magam felé emeltem a fejét.Rena könnyei továbbra is csak folytak.*
-Nem így akartam...semmit se így akartam.Nem akartam,hogy miattam bármikor is veszélyeztesd magad,hogy miattam igyál,vagy miattam hullasd a könnyeid.Akkor vagyok a legboldogabb,ha te is az vagy és előveszed azt a gyönyörű és lefegyverző mosolyod....*itt egy kis szünetet tartottam* Renam,Édes kis Renam....hiányoztál nekem nagyon...csak ez az egész...kicsit megviseli az idegrendszerem....de együtt,talán...úgy gondolom átvészelhetjük...

*Megálltam arra a mondatra,hogy "leglább az egyikünk tudja".Vágtam egy grimaszt és visszaültem a kanapéra,megtartva a tisztes távolságot.Szóra nyitottam a számat,majd inkább becsuktam,végül mégis megszólaltam.*
-Tulajdonképpen miért jöttél ide?Nem hánytorgatásképpen,nekem is szükségem volt már egy jó kis dühös szexre,de azon kivül miért vagy itt?Hogy elmond,nem tudod mi érzel,miközben kifeküdnék a napra,ha valami olyan dolog történne veled?Remek Joshua ettől mégjobban érzem magam.Tudod mit?Hozok egy kis whisky-t még...*Azzal átvágtattam nagy hevesen a konyhába és elővettem az utolsó whisky-s üveget,de kicsúszott a kezemből és hangos csattanással szétfolyt a padlón.Szitkozódva hajoltam le érte,közben meg szépen elvágtam az ujjam.Leültem a földre,majdnem az alkohol tócsába,ami most a barna whisky mellett pirosban is pompázott.Amilyen gyorsan történt a vágás,olyan hamar el is múlt.Én meg ott ültem a padlón és úgy tűnt,hogy a kárbaveszett italom siratom...pedig nem így volt.*

-Nem tudom,hogy mit érzel,ezért kérdeztem! *kicsit feljebb emeltem a hangom* Nézd...én nem tudom,hogy pontosan mit érzek...*mondtam halkabban* és reméltem,hogy egyikünk legalább tudja...és megállnál egyhelyben?!...És miért gondolod azt,hogy Te csináltál bármit is rosszul?...Rena,kérlek...gyere ülj ide vissza mellém...*és a kezemet felé nyújtottam*

*Felhúztam a lábaimat és a fejemet a térdemre fektettem,úgy hallgattam,ahogy beszél.El is bambultam egy kicsit,de a következő kérdése kizökkentett a mélaságból.Köpni-nyelni nem tudtam,de azért valami értelemset mégis kinyögtem neki.Najó...legalább most végighallgat.*
-Szerinted mi érzek irántad?Serinted miért ittam le magam az elmúlt pár napban ha?Azért,mert akkor legalább nem Rád gondoltam. *Fakadtam ki és úgy éreztem,a kezdeti kedves Rena eltűnt.*
-De ha ezt meg kell kérdezned,az már régen rossz.Ezek szerint akkor sem érezted,mikor még ember voltál.Valamit nagyon rosszul csináltam azt hiszem. *Sóhajtottam egyet és felálltam a kanapéról.Nem tudtam egy helyben megmaradni,így jobbára fel-alá mászkáltam előtte.*

"Egész jól kiismerte Gabe-et....vajon engem is?"
-Ühüm....igazad lehet...*mondtam kábán*
*Egyszer így éreztem Rena iránt,egyszer úgy...Annyira rossz volt.El tudnám végre dönteni,hogy mit akarok,marha jó lenne...*
-Aha,el...*válaszoltam gépiesen,majd a semmiből kinyögtem egy kérdést*
-Rena!Te hogy érzel irántam? *láttam az arcán,hogy megleptem és amint kimondtam a szavakat,már meg is bántam,legszívesebben vissza szívtam volna őket....most annyira idiótának éreztem magam*
-Nem kell,hogy válaszolj...

*Josh mohón a bögre után nyúlt,én meg csak néztem Őt.Ezt annak tulajdonítottam,hogy még új és nem tudja kontrollálni a szomját.*
-Mivel Gabe-ről van szó,szerintem erős és próbál kemény maradni.Viszont belül meg gondolom a pokolra kíván engem.Szóval nehezen,de felfogta,hogy mit tettem veled. *Elfogott a bűntudat,de ha arra gondolok,hogy meghalhatott volna,akkor inkább éljen így,mint egyáltalán ne.Lassan ittam a vért és kiélveztem minden cseppjét,mert ez volt az utolsó.Nem volt friss már és a zamatán ez érezhető is volt,de éhes voltam.Az ujjammal a bögre aljára nyúltam és a maradékot is kinyaltam belőle.aztán leraktam az asztalra és Josh-t néztem.Ha létezik ilyen,most újra beleszerettem...nem tudom,minek tudható be.Annak,hogy régen láttam vagy annak,hogy a vámpírság kihozza az ember szépségét.Mindenesetre a dobogna a szívem,most kb 120-al verne...*
-Elfogyott... *Mosolyogtam,ahogy josh a bögrét bámulta.* Nem merek már a kórházból lopni...

*Rena elém tett egy pohár vért.*
"Még mindig szoknom kell,hogy nem borral fog ezentúl kínálni...."
*A vér illata-bár nem volt friss-újból csábítóan hatott rám.Rena kezéből a poharat majdhogynem kitéptem és azonnal nekiláttam inni.Majd megéreztem magamon Rena megrökönyödött pillantását,és lassan elemeltem a számtól a poharat,megtöröltem a számat és egy halk "Bocsánat"-ot elrebegtem.*
-Öhm...Gabe? *kérdeztem vissza némi időt nyerve,mert az agyam nem akart fogni valami okból kifolyólag,persze ezt igyekeztem nem Rena-nak betudni* Nos Gabe...szerintem egész jól..mármint nem tudom...*beletúrtam a hajamba* Nincs sok tapasztalatom az ilyenben,hogy hogy kell fogadnia a másiknak azt,hogy vámpír vagyok.. *a vámpír szót kicsit nehezen nyögtem ki,azok után,hogy magam is az lettem*...szóval,tényleg nem tudom...*hajtottam le a fejem végül*
-Szerinted,hogy kéne fogadnia? *néztem fel rá*

*Csigalassúsággal kelt fel a kanapéról és szedte össze a cuccait,én meg már beképzeltem,hogy azért,mert maradni akar...miattam.Velem akar lenni...Erre elsüti ezt a mondatot,hogy Gabe-nél nő van és nem akarja őket zavarni.Forgattam a szemem és kicsit el is szomorodtam,ezért,hogy ne lássa,a konyhába mentem és kivettem egy tasakot a hűtőből.Feltéptem és két pohárba öntöttem,majd visszasétáltam és az egyiket a kezébe nyomtam.*
-Biztos éhes vagy. *Mosolyogtam rá kedvesen,majd leültem mellé,de úgy,hogy még véletlenül se érjek hozzá.*
-Gabe hogy viseli a dolgokat? *Kérdeztem tőle két korty között.*

*Kicsit meglepett,hogy Rena pikk-pakk összekapta magát,majd csak úgy lazán leült elém és bámult,mint valami kiállítási darabot.Aztán jóformán ultimátumot kaptam.Nem tudtam,hogy mit válaszoljak rögtön,ezért én is a ruháim után nyúltam.Csak hogy én húzni akartam az időt egy kissé,mert tényleg fogalmam nem volt arról,hogy most maradni akarok e vagy sem,vagy arról,hogy Gabe és Rikki még élvezik e otthon egymás társaságát,így emberi tempóban cammogtam minden egyes ruhadarab után és lassan öltöztem fel.Miután felöltöztem visszatelepedtem a kanapéra,és Renara meredtem.Még mindig nem tudtam,hogy mit mondjak,de végül csak megszólaltam.*
-Most nincs nagyon sok kedvem hazamenni,mert Gabe vendéget fogad....*mondtam burkoltan*

*Hamar jutottunk el a csúcsra,de ez egyáltalán nem zavart.Az érzés,hogy ennyire közel tudhatom magamhoz,sokkal többet ért.Elfeküdtem a mellkasán,miközben Ő próbálta kihámozni a hajzuhatag alól az arcomat.Lekászálódtam róla és ami kis hely volt mellett,azt én befoglaltam.Egy darabig csak szemeztünk egymással,végül jobbnak láttam,ha összeszedem a ruháimat és felöltözöm.Nehogy mégbeleéljem magam a dolgokba,aztán meg koppanok.Feültem és a kezeimmel takartam magam,közben pedig a ruháimat kerestem a szememmel.Mikor mind megvolt,vámpírtempóban beléjük bújtam és leültem a földre,pont úgy,hogy Josh-t jól lássam.Nagyot sóhajtottam,aztán pár perc hallgatás utén megszólaltam.*
-Elmehetsz,ha szeretnél.Nem kell itt maradnod... *Mosolyogtam haloványan.*

*Rena helyzetett változtatott.Néha gyengének mutatja magát,de a szexben tudja,hogy mit akar.Ez mindig is tetszett benne.Ritmusosan kezdtünk el mozogni,és már annyira régen voltam nővel,hogy hamar elérkezett a gyönyör pillanata számomra,de igyekeztem visszafogni magam,hogy Rena menjen el előbb.Alig bírtam már magammal...Rena és én egyszerre értük el a csúcsot.Rena - látszólag- törékeny testéveé pihegve rám feküdt,a haja félig betakart.Egyik kezemmel átöleltem a derekánál,a másikkal pedig a haját kezdtem el simogatni.*

*Megszabadítottam minden olyan ruhától,ami akadályoz minket abban,hogy egymáséi legyünk,így lassan teljesen meztelenül álltunk egymással szemben.Josh a kanapéra fektetett és végigcsókolta a testem,amitől libabőrös lettem,aztán egy halk sóhaj hagyta el a számat,amikor érzékeny pontra tévedt.Türelmetlen voltam,nem akartam szarozni az előjátékkal,így villámgyorsan fordítottam a felálláson és most én kerültem felülre.Halkan felnyögtem,mikor már magamban éreztem.Előredőltam,amitől a hajam az egész arcát eltakarta.Elnevettem magam,mire Ő eltűrte a hajam és megcsókolt.Az egész testem bizsergett és akkor éreztem ilyet utoljára,mikor először szeretkeztünk.Átadtam magamat a gyönyörnek és mozgásba lendültem.*

*Úgy döntöttem,hogy engedek a kísértésnek.Minden ember ezt teszi.Én már nem vagyok az,hát így meg pláne,hogy engedek!Az élet jóformán szart rám,hát most én teszek minden egyes szabájra,erkölcsre és illemre.Kiakarom élvezni azt ami van és ezt most Renaval teszem meg.Nem vagyok hajlandó gondolkodni sem most és az sem érdekel,ha ez után külön folytatjuk,a lényeg az itt és most.Renat megszabadítottam minden felesleges ruhadarabjától.Átöleltem a derekát és elfektettem őt a kanapén.A szemébe néztem egy hosszú pillanatig,majd a nyakát kezdtem el csókolgatni és egyre lejjebb haladtam,közben pedig a combjait simogattam.Hallottam,ahogy tetszik neki amit művelek így folytattam.*

*Josh nem ellenkezett és ez tetszett.Viszont mégis úgy kapaszkodtam belé,mintha attól félnék,hogy egyszercsak végeszakad.De nem ez történt...egyre közelebb húzott magához,én meg egyre vadabbul csókoltam.Felemelő érzés,hogy már nem kell aggódnom érte és lehet önmagam.Most mégis el akartam felejteni azt,hogy vámpír vagyok.Emberi tempóban csúsztattam le a válláról a kabátot és nyúltam ingje gombjai után.Egyesével gombolgattam ki,miközben egy percre sem hagytuk abba a csókolózást.Az inget a földre dobtam és egy pillanatig elidőzött a szemem felsőtestén,de tényleg csak egy lopott pillanat volt,mert most ő kapott az ajkaim után.Rajtam nem volt sok ruha,így a pólómhamar lekerült rólam,nem tudom hova repült,de ez most cseppet sem érdekelt.Csak érezni akartam őt és ezt a pillanatot.Ki tudja?!Lehet,hogy soha többet nem lesz még egy ilyen alkalom.*

*Pocsék érzés kerített a hatalmába,hogy a gyanúm beigazolódott.Rena miattam nézett jópárszor a pohár fenekére.Már ha pohárból ivott.Nem tudtam,hogy miket válaszoljak neki.Így inkább csak hallgattam és figyeltem a kótyagos Renat.Pihentettem rajta a tekintetem,tökéletes testének minden egyes négyzetcentiméterén.Nos,amikor Rena megcsókolt...na arra nem számítottam.Meglepve ért a dolog,de viszonoztam.A derekára tettem az egyik kezem,a másikkal pedig a tarkójánál ragadtam meg és úgy vontam őt magamhoz egyre közelebb.Azt se tudtam már miért jöttem,csak azt,hogy Őt akarom és most!*

*Felnevettem,mikor megkérdezte,miért ittam.A lehető leggyorsabban előtte termettem,de épphogy nem estem el.Elég régen ittam alkoholt és nem gondoltam volna,hogy így fejbekólint.Pár centi választotta el az ajkainkat egymástól,de visszafogtam magam és suttogóra fogtam.*
-Miattad ittam...még mindig nem érted,mennyire szeretlek.Sosem fogod megérteni... *Elfordultam tőle és visszaültem a kanapéra.*
-Most gyűlölsz,de az is jó,mert ha gyűlölsz,még mindig érzel valamit irántam... *A lábamat a dohányzóasztalra raktam és Őt figyeltem.Az ajkait,a szemét,a felsőtestét,ami most mintha erősebb lenne.A kezét,ahogy megfeszül és kirajzolódik fehér bőrén az ér...tökéletes volt az egész.Mostmár nem félek tőle...Nem félek az értzéstől,hogy bánthatom.Éppen ezért lassan felkeltem a kanapéról és amint elértem az ajkait,nem teketóriáztam.Megcsókoltam és éreztem,hogy minden fájdalom eltűnik belőlem.Már ha egy vámpír érezhet fájdalmat.*

*Egyre jobban zavart az alkohol szag.Nem mondom,hogy megvetem,mert nem.Sőt!De én arra számította,hogy...nem is tudom,...igazából semmire.Arra meg végképp nem akartam gondolni,hogy esetleg miattam részegedett le.*
"Van neki elég baja biztosan,nem hinném,hogy na majd pont miattam...."
-Nem Rena...nem akarlak lehordani semminek se.Csak látni akartalak. *mondtam nemes egyszerűséggel és némi keserűséggel a hangomban,hogy nem ölelhetem át*
-Rena....miért ittál? *kérdeztem végül* Tudom semmi közöm hozzá és nem tartozol elszámolással nekem és nem vagyok az apád sem....csak...gondoltam megkérdezem...*megrántottam a vállam*

*Vágtam egy durcás képet a mondatára,aztán széles vigyor terült szét az arcomon.Ledobtam magam a kanapéra és a hajamba túrtam.*
-Azért jöttél,hogy elhordj mindennek vagy esetleg megkímélsz a földi léttől,ami nélküled már nem is olyan élvezetes... *Ahhoz képest,hogy a pia a fejembeszállt,egész szépen beszéltem és raktam a szavakat egymás mellé.Vártam a válaszát,addig meg inkább a hajammal játszadoztam.Nem tudtam volna ránézni,így is hatalmas erőfeszítésembe telt,hogy ne ugorjak neki és csókoljam ott,ahol érem.*

*Rena a semmiből előttem termett és én végig hallgattam amit mondott.*
-Rena...*szóltam utána* Nincs értelme ott folytatnunk ahol abba hagytuk...hova jutottunk?Nézz végig rajtam...*de Rena nem felelt* Jó,rendben,ezt helyeslésnek veszem...*mondtam megadóan felsóhajtva*...akkor ...Szia!Biztosan össze futunk még valamikor...*azzal kiléptem az ajtón és becsuktam magam mögött*
"Gabe,legyél otthon!"

"Istenem Rena mekkora egy idióta vagy..."
*Mielőtt kiléphetett volna az ajtón,előtte termettem és elálltam az útját.*
-Figyelj tudom,hogy ez egy hülye kérdés volt,de muszáj beszélned róla.Segíteni akarok rajtad...ha már azzá tettelek,amit a legjobban gyűlölsz.Kéérlek ne menj el... *Szinte már könyörögtem és kicsit szánalmas is volt a helyzet,ezért inkább elléptem az ajtótól és kinyitottam.*
-Igazad van...nekünk ez nem fog működni.Nem is értem,mit erőlködöm. *Mosolyodtam el*
-Menj... *Otthagytam az ajtónál és visszacsoszogtam a konyhába,hogy benyakaljam a poharam tartalmát.*

"Csak egy kicsit mindketten elveszítettük a fejünket,de semmi gond...."
*Rena a kezembe nyomott egy pohár vért.Gondolkodás nélkül felhajtottam,de a kérdése megállított a folyamat befejezésében.A pohár alján maradt egy kevés vér.Lassan elemeltem a számtól és letettem az asztalra.*
-Köszönöm,még egyszer,de én most megyek....
"Milyen mikor ölök?!?!?!"