Konyha - Étkező

*Megfogta a kezem és bevezetett a konyhába, én pedig szótlanul követtem. Most tűnt csak fel, milyen kecsesen mozog, hogy megváltoztak a vonásai.*
-És mi jár ezzel a vámpírsággal?-mosolyogtam rá mikor elém tette a forró teát.*

*Ahogy Elena bezárta előttem az ajtót, majdnem elnevettem magam.*
-Micsoda szeleburdi lány, néha rosszabb mint én-
*Suttogtam a levegőbe, majd elindultam Matthez.*

- De de *bólintottam* Majd valamikor ugorj át, hogy mesélj *kacsintottam*
*Az ajtóban még átöleltem - amit lehet nem kellett volna, majd gyorsan bezártam a bejárati ajtót. Az arcom újra elváltozott. Régen ettem már, talán ideje lenne táplálkoznom.*

-Igen, lehet igazad van. Mostanában mindent beleképzelek a dolgok mögé.-morogtam amikor megcsörrent a mobilom. Matt volt az, találkozni akart, én pedig igent mondtam.*
-Ne haragudj Elena, de Matt beszélni akar velem. Nem baj ha ezt máskor folytatjuk?-mosolyogtam rá.*

*Felvontam a szemöldököm.*
- Hallod, miket beszélsz? Téged szégyellni? Ugyan, Car *mosolyogtam* Maximum ismerkedik a helyzettel... Matt mindig is ilyen volt. Szerény és sohasem mondaná neked, hogy változz meg. Ő így fogad el, ahogy vagy. *megszorítottam a kezét* Nyugodj meg. Nem szabad elhamarkodott döntést hoznod.

*Elpirultam.
-Igen, így volt, de... ő nem azért szeret amilyen vagyok, hanem olyanná akar formálni, amit szeret. És én azt szeretném, ha elfogadna. Jó tudom sokszor be nem áll a szám, meg minden, de azért ennyire nem lehetek szörnyű..úgy értem vannak nálam sokkal rosszabb emberek is a világban. Ezért szerintem ez így nem fog működni, ha továbbra is így viselkedik. Mintha szégyellne velem lenni.-
Hirtelen fontosnak tűnt, hogy a padlót bámuljam.*

*Elmosolyodtam.*
- Én általában tele tömöm magam mindenféle gyógyszerrel... hátha használ alapon.
*Caroline kanyar nélkül elhitte, hogy tényleg beteg vagy. Így legalább lesz mire fognom, hogy így nézek ki.*
- És neked hogy megy a sorod... Mattel? *kacsintottam* Láttam, hogy valami alakulgat köztetek.

*Láttam rajta hogy tényleg nem stimmel valami így előrerohantam, és odatettem egy teavizet. Ezután leültem vele szemben az asztalhoz.
-Hidd el, a legjobb embert kaptad hogy meggyógyítson. Otthon is magamat gyógyítottam meg, tehát konyítok hozzá valamicskét-grimaszoltam, ezzel anyámra utalva, akivel finoman szólva újfent hideg volt a viszonyunk.*

*A közös vacsora - a kezdeti hallgatás ellenére - igen jól sikerült. Nem tudtam, hogy a bizonyos mértékű bor fogyasztás miatt, vagy maga a jó társaság számlájára írható, de igazán sokat nevettem és igazán klassz volt végre egy kicsit a családommal lenni. Miután felmosogattunk és elpakoltunk Jenna és Alaric kábán bújt egymás karjába a nappaliba, miközben valami sorozatot néztek. Úgy döntöttem, nem töröm meg az idillt, így felmentem a szobámba és elővettem a laptopom. Ezer éve nem használtam, nem voltam az a nagy kocka, így most volt pár facebook levelem és pár e-mail, amit el kellett olvasnom.*

*Épp egy nagyon lassú, szerelmes zene szólt a rádióban, amikor Jenna betoppant. Sikerült idejében letörölnöm a könnycseppeket a szemem sarkából, és megmostam az arcom, hogy ne vegye észre az árulkodó jeleket. Amikor Jenna belépett az ajtón kissé meghökkent, majd ledobta a szatyrát és a konyhába rohant. Elmosolyodtam.*
- Mit csinálsz? *kérdezte a levegőbe szaglászva és rögtön a gáz felé hajolt, ami már nem égett. Az étel kész volt, és magam is meglepődtem, milyen ízletesre sikerült.*
- Ó, Jézusom *mondtam Jenna, amikor megkóstolta* Elena Gilbert tud főzni. Ezt írásba is foglalom, ha szeretnéd *kacsintott, majd körülnézett* Egész életemben imádni foglak, Elena... *mondta meghatódottan* Nem csak kitakarítottál de még főztél is. Köszönöm! *átölelt és hirtelen megcsapott vérének kellemes illata. Visszatartottam a lélegzetem és elmosolyodtam. Kicsit távolabb tőle leültem az asztalhoz és félkönyékre támaszkodva néztem, ahogy pakolgatja a frissen vásárolt ételeket.*
- Na és, milyen napod volt? *szólaltam meg pár perc után.*
*Jenna felsóhajtott és kissé gondterhelten, sőt, lefáradtan nézett rám - felkuncogtam. Mint egy zombi!*
- Oké, ezzel azt hiszem még sokat is elmondtál a mai napodról *nevetettem tovább*
- Neked sem lehetett jobb. Itt sürögtél forogtál, de legalább nem vesztél össze a főnököddel és nem akartál kinyírni egy embert azért, mert mekkora idióta! *fortyogott.*
- Ó, azért már én is ki akartam nyírni pár embert, Jenna. Minden napnak meg van a maga szépsége. Például ma áthívhatod Alaricot vacsizni. Elmegyek itthonról, ha szeretnéd.
*Jenna boci szemekkel nézett rám.*
- Rendben, megyek, felkapok valamit, addig hívd fel...*nevettem*
- Neeem, nem nem. Nem szeretném, ha elmennél! *kapott kezem után* Mi lenne, ha te is velünk ennél, ha? *mosolygott* Gondolom te is szeretnéd Őt jobban megismerni. Na? Benne vagy? *az égnek emeltem a szemem*
- A gyertyát nem fogok tartani, ha nem baj *nevettem fel és megadóan bólintottam a meghívásra.*

*Mikor végeztem az egész ház kitakarításával úgy döntöttem, kezembe veszek egy szakácskönyvet és megpróbálkozom belemerülni a főzés tudományába. Általában nem főzök, bőven megelégszem az általam készített mirelit ennivalókkal, de kedveskedni akartam Jennának, így ezúttal megpróbáltam én összeütni valamit. Valami finom mártással leöntött húst választottam, köretnek pedig rizst. Miközben főzögettem bekapcsoltam a rádiót és kellemesen eltelt pár óra miközben dúdolgattam és szeletelgettem.*

...