Georgia - Bár

*Átkaroltam Elenát ahogy mentünk haza felé*
- Nyúlkoszton fogok élni...retket eszek nyúllal.... hmm.... *mosolyogtam*
- Még jó hogy itt vagy....ez elég ijesztő lett volna ha egyedül.... húú...

*A kezeim közé fogtam Jeremy rémült arcát.*
- Fejezd be, Jeremy *kértem és magamhoz öleltem* Nem vagy gyilkos! Nem hallottad miket beszélt? Hogy hány ártatlan gyermeket ölt meg vagy mennyit erőszakolt meg? Jeremy, még jót is tettél ezzel. Tudom, hogy ez nem jelent semmit, de nem vagy gyilkos! Ez lettél, ez vagy, el kell fogadnod. Hidd el, nem lesz semmi baj. Rászokunk a nyuszikra, rendben?
*Mosolyogtam*
- Soha nem kell embert ölnöd, ha nem akarsz *nyugtattam, majd a hullát bedobtam a folyóba és karon fogtam Jeremyt* Menjünk haza. Főzök neked teát, kialszod magad, és nem lesz semmi baj!

hűűű tesókám ...de jó a képed

* olyan ösztönösen jött ahogy rátámadtam arra a valakire hogy szinte nem is tudtam mit csinálok. Csak hirtelen éreztem hogy a torkomban lévő kaparás alább hagy, aztán ahogy az ernyedt test a kezemben van*
- Úristen! Mit csináltam?! *kiáltottam fel rémülten ahogy a hullát néztem* Megöltem egy embert...bassza meg....megöltem egy embert! * a fejemet a két keem közé vettem* Elena....menjünk haza.... menjünk...
" most már tényleg vámpír vagyok...és egy GYILKOS... Istenem...mit tettem...én ezt nem fogom tudni újra megtenni...ha beledöglök is...nem...."

*Őszintén szólva már a hatodik whiskymet kértem ki, de Jeremy még mindig csak nézelődött és sóhajtozott. Mivel nem voltam szomjas úgy döntöttem, hogy csak a piára figyelek, de mivel haza akartam már menni úgy döntöttem, én is az emberek körmére - vagy inkább vérére nézek. Nemsokára találtam egy úgynevezett állatot, aki pont elég mocskos életet élt ahhoz, hogy megérdemelje a halált. A fejemmel a férfi felé böktem, de Jeremy mint egy megszeppent kisfiú állta a pillantásom. Sóhajtottam egyet és odasétáltam a férfihoz.*
- Helló *mosolyogtam.* Önnek nem jutott eszébe véletlen, hogy otthon hagyta a pénztárcáját?
*Igéztem. A férfi hirtelen észbe kapott és bólintott.*
- Köszönöm kisasszony a segítségét *kacsintott, majd kiment az ajtón. Jeremyt kiszedtem nagy nehezen a boxból és a férfi után húztam. Amikor már kellő távolságba voltunk a bártól elkaptam hátulról és bevontam az erdőbe. Jeremy még mindig sokkos állapotban figyelte végig az eseményeket, de egy szót sem szólt. A férfit megharaptam, hogy édes vére átjárja Jerem testét. Ezután odadobtam neki, hogy falatozzon. Először még húzódzkodott, nem sokra rá már halottan feküdt az ember az ölében.*

*Elolvastam az sms-t de már nem válaszoltam rá. Van elég baja nélkülem is. *
- Még hogy nem érdekelnek a Salvatore-ok *vonta fel a szemöldökét Jer*
*Megrántottam a vállam.*

*Kissé idegesen támasztottam félkönyékre a kezem.*
- Na, valaki? *kérdeztem Jeremyt* Tudom, hogy nehéz, de muszáj...
*Megszorítottam egy pillanatra a kezét.*
- Minden rendben lesz. *biztattam*

*Hitelen azt sem tudtam mit válaszoljak neki, de végül csak sikerült valamit.*

Szia! Jeremyből vámpír lett? Mi fene? Aztán csak óvatosan azzal a vadászattal! A pia pedig nem csak rajtam múlik. A drága bátyámnak is ugyan olyan ivászati joga van, mint nekem. De majd igyekszem... Stefan

*Jeremy figyelmesen végighallgatta a kisebb útmutatómat, amit nekem is elég sok embertől kellett összeszednem, majd betámogattam egy bárba, ahol még én sem voltam, de igazából olyan meleg-partinak tűnt az egész. Amikor beléptem megcsapott az izzadtságszag, azt hittem, mentem elhányom magam. Jeremy kétségbeesetten ki akart jutni innen, de én visszahúztam.*
- Most rohadtul nem fogom hagyni, hogy megöld magad. Enned kell! *utasítottam. Leültünk egy távolabb eső boxba és rendeltem két whiskyt. Így kevésbé voltunk kívülállók...*

...