*Fogalmam sem volt, meddig feküdhettem az ágyamban. Minden porcikám zsibbadt és fájt, úgy éreztem, mintha arra sem lenne elég erőm, hogy felálljak innen. Amikor behunytam a szemeimet rémes képeket láttam Sebastian arcáról, ahogy kéjvággyal tele eltorzul és belevágja hatalmas fogait a combomba, a nyakamba, a mellembe. Kinyitottam a szemem és pontokat láttam, ezernyi kis fekete pontocskát, mintha épp készülnék elájulni. Borzasztóan éreztem magam, de végül megfogtam az ágy sarkát és felálltam. Kitúrtam valami tiszta ruhát a szekrényemből és a zuhanyzóba csoszogtam. Megengedtem a meleg vizet majd alá álltam. Jó sokáig, úgy érzem még talán fél óra is volt, amíg megmozdultam a kabinban és akkor is csak azért, hogy elbillentsem a fejem oldalra és leüljek. Elzártam a csapot de a pára még mindig fuldoklóan meleg nyomot hagyott a pici fürdőszobába. Hátrahajtottam a fejem a falnak és lehunytam a szemeimet. Most először nem érdekelt, mit látok, csak pihenni és pihenni akartam.*