Georgia - Főút

- Még csak gondolatban se te...! *kaptam érzékeny pontos fölé aztán elnevettem magam*
- Azért szeretlek te...érzékeny liba *összekócoltam a haját....szép lassan megérzkeztünk a házhoz...de minden villany le volt kapcsolva...ajjaj...*

- Nem is tudnék. *Mosolyogtam és megsimítottam az arcát.* Én egy ilyen elcseszett érzékeny liba leszek, mint mindig. *Sóhajtottam.* Aztán remélem te sem fogsz megvadulni, mert magam lövök karót ide *mutattam a gyenge pontja felé* És akkor még Dorothea sem tudsz segíteni... *szűkítettem össze gonoszan a szemem*

- Viszont van egy hátulütője a dolognak....félreismernek, aztán valójában nem is akarnak utána megismerni... nem olyan jó dolog az.... te így vagy jó ahogy vagy ne változz....

*Pufogni kezdtem.*
- Hát remélem egyszer kétszer engedi, hogy benézzek az álarc alá *mosolyogtam* Bár lehet nem véletlenül van ez. Ebben a világban jobb is, ha védi magát *bólintottam oldalra a fejem és elengedtem Jeremyt.* Néha úgy érzem, nekem is olyan érzéketlennek kellene lennem. Így legalább nem bánthatnának...

- Na ha már a belépőn múlik...én se kedveltem volna őt meg....de később amikor...." füveztem és rám szól hogy ejnye bejnye" találkoztunk és dumáltunk rájöttem hogy egy nagyszerű lány aki egy orbitálisan nagy álarc mögé bújik...amit néha nem értek...de legalább sosem lesz unalmas *kacsintottam Elre*

*Elmosolyodtam.*
- Hát remélem megismerem majd, és igazán jó, hogy még nem voltatok együtt 'úgy'. Biztos rengeteg mindent tud neked adni, mert ahhoz gondolom nagyon ért...
*Felvontam a szemöldököm, amire Jeremy mellkasából halk morgás tört fel.*
- Ne haragudj... csak... nem volt jó a bemutatkozója, ennyi. *motyogtam.*

- Nem...még nem is voltunk úgy együtt...lehet hogy ez sablonnak fog hatni...de a személyisége tényleg nagyon megfogott....lehet hogy nem hiszed de nagyon sokban hasonlítok Doval....Ha megismered majd jobban, lehet hogy megkedveled...sőt szinte biztos vagyok benne....

*Elnevettem magam.*
- Remélem nem a szexel csábított el magához... *Viaskodtam az érzelmeimmel, mert nem akartam, hogy Jeremy újra csalódjon. Túlságosan féltettem, és Dorothea azon része, amit ismertem... nos nem tetszett. Igaz, hogy egy időben még sokat beszeltünk, legalább tíz percig értelmesen... jó dolgokról, de azt hiszem ennél több kellemes percet nem tudhat magának.* Mivel vett le így a lábadról? Soha nem láttam még, hogy így beleess valaki *kacsintottam*
"Ideje valahogy javítani a kapcsolatunkon..."

- Hát ömm...azt hiszem....*mondtam a cipőmet bámulva...Elenával nem nagyon szoktunk ilyesfajta dolgokról dumálni....mostanában inkább csak veszekedtünk*
- Azt hiszem szeretem...és ő is engem...tudom hogy nem nagyon bírjátok egymást...de hidd el nekem Do egy istennő tud lenni *miután kimondtam a szavakat, akkor jutott el az agyamig hogy milyen baromi hülyén hagzott...*
- Mármint nem úgy értettem....habár biztos úgy is.....na ebből már nem jövök ki jól.... lényeg az hogy Do jó fej...ha akar....

*Nem engedtem el a vállát, így támogattam végig az úton.*
- Nyuszi diéta... csak szegények olyan aranyosak. De az állatokban van valami... izgalmas is. Nem tudod őket megigézni, nehezebb lesz őket becserkészni *megnyaltam a számat mire felnevettem* Nem lesz semmi baj. Majd csak túlvészeljük az első rosszabb éveket, nem?
*Kis hallgatás után muszáj volt megkérdeznem valamit.*
- És ez a Dorothea csípi a csőröm. Tudod, hogy én mindenben benne vagyok, mindent támogatok a jó ízlés határán belül... még ezt a lányt is. Együtt vagytok?

*Megfogtam a kezét.*
- Ha már elcsesztük... akkor csináljuk jól. *Motyogtam.* Vegetáriánus úton is meg lehet oldani, úgy, hogy állatokból táplálkozol. Stefan is így élt, amíg együtt voltunk és amíg nem lettem... vámpír. *borsózott a hátam, amikor kimondtam ezt a szót.* Ha ölsz... embert... akkor utána áttérhetsz állatokra. Bár elég rossz a vérük és nem igazán mulasztja el a kaparó érzést a torkodban. Próbáltam, de valahogy nem az igazi. Sok gyakorlat kell hozzá és az önuralmadnak sem használ, ha folyton éhes vagy. *Magyaráztam.*

*elhúztam a szám a gondolatra hogy megöljek valakit...*
- Ezt nem lehet ugye vegetáriánus módon megoldani igaz? *sóhajtottam* Elena...tudom én is jól hogy ebból jól már nem jövünk ki...de amikor még te voltál csak vámpír azt mondtad együtt majd mindent megoldunk...azóta persze változott pár dolog de kérlek... ne utálj meg... én is kiakadtam amikor megtudtam mi van veled...kiabáltam meg minden...de már bánom...jobban mint hiszed....

- Ebből soha többé nem tudunk kiszállni Jer *toltam el magamtól* Jobb lesz, ha sietünk. Nemsokára bezár a kocsma, ahová vinni akarlak. Vagy egy elméletem. Csak olyanokat ölünk meg, akik megérdemlik a halált. Akik perverzek, gyilkosok, stb. Belehallgatunk a beszélgetésekbe, megigézzük őket, hogy tudjuk, érdemes-e őket megölni. Így kevésbé érzek bűntudatot... *vontam vállat.*

* megállítottam Elenát és szorosan megöleltem*
- Elena...most nagyon szar itt mindenkinek de legalább itt vagyunk még egymásnak...és valahogy majd csak kimászunk ebből a rakás szarból...büdös lesz...de majd csak összejön...-mosolyogtam rá és olyan mértékű bűntudatot éreztem amit még sohasem....*

- Tudod Jer *mondtam végül* Igazából mindig megpróbáltam jónak látszani, aki inkább kerüli a balhét. Aki okosan gondolkodik, aki félti a szeretteit, de egy idő után... ennyi szarság után valahogy már a szeretet szót sem tudom hová tenni a fejemben. Nem elég, hogy nem lehetek együtt azzal a férfival, akit szeretek, de még az öcsémből is vámpír lesz. Emellett pedig itt van minden egyes percben ez az égető érzés a torkomban, ami nem akar elmúlni.
*Éreztem, ahogy könnybe lábadtak a szemeim. *
- Annyira szeretnék már felkelni ebből a szörnyű álomból *suttogtam *

*Befogtam a fülem,ahogy elkezdtek veszekedni,de ez egy vámpírnál egy buta ötlet volt.Szóval inkább csak bámultam kifelé az ablakon és próbáltam nem arraa figyelni,hogy rólam van szó,de végül már nem bírtam és megszólaltam én is.*
-Srácok,hagyjátok abba... *Mondtam elcsukló hangon.* Miért nem békültök ki,én meg eltűnök a színről. *Kahúztam a hajamból a hajgumit és a kezemmel beletúrtam.A vállamra dobtam és azzal játszottam,de egy pillanatra sem néztem rájuk.*

-Kinyivákoltad magad és most már nem fogsz megszólalni se? *néztem rá nagy szemekkel*
-Tudom,hogy nem voltam és vagyok egy szentlélek,ahogy te mondtad.Jól van,megbánta....és?Lehet legszívesebben megcsókolnám,de nem tudom megtenni,mert még mindig látom magam előtt a jelenetet,amint ez eltűnik,remélem,hogy etűnik,képes leszek újból nyitni!
*Renaról úgy beszéltem jóformán mintha ott se lett volna,hanem csak mi ketten Gabeel.*
-Vigyek először haza...*mondtam unottan*

-Akkor miről van szó?Legyen Josh sztorizgassunk...elkúrtam.Elkúrta Ő is. *Mutattam hátra* De ha jól tudom,te sem voltál egy szentlélek.Szóval megértem,ha most utálsz mindkettőnket,de azért ne játszd itt a terminátor szerepét,aki érzéketlen,mint egy darab fa.Jó legyen,velem ne beszélj,de legalább vele kommunikálj könyörgöm.Nézz már rá...annyiszor megbánta már. *Fakadtam ki.Aztán ahogy megláttam a Mystic Falls feliratot,lassabra kapcsoltam.*
-Befogom.....innentől egy kurva szót nem szólok.

-Nem erről van szó Gabe....*felsóhajtottam* Csak szerintem abszurd ez az egész?....Mindegy,hagyjuk is...költői kérdés volt...*ahogy beszéltem felélénkültem egy kicsit,de értelme nem volt így visszahuppantam az ülésbe*
*Gabe meglökött.Forgatni kezdtem a szemeim.*
"Ne várd meg amikor én bökdöslek!"
-Hazaviszünk,természetesen.*mondtam kifelé a szélvédőnek*

-Semmit...hagyjuk.Amíg pokolra nem jutok,addig nem fogsz velem beszélni. *Markoltam meg a kormányt és szívem szerint megrángattam volna,de akkor tiszta idiótának nézett volna mind a kettő.Úgyhogy inkább elhallgattam.Néha hátrapillantottam,hogy Rena mit csinál,de csak nézett ki Ő is a fejéből.Mire megszólaltam volna,Rena szólalt.*
-A házamhoz visztek vagy majd sétálok? *Kérdezte és a hangja tele volt szomorúsággal.Meglöktem az öcsém,hogy válaszoljon helyettem.Ha már elrontottam ezt a kapcsolatot,legalább tegyek valamit azért,hogy újta működőképes legyen.*

*Nem szóltam egy árva szót sem Reena-hoz,csak tapostam a gázt,hogy mielőbb elérjük Georgia-t.Még mindig tövig nyomtam a gázpedált,mikor hirtelen a jéghideg keze az enyémen landolt.Azt mondta van valami az erdőben.Leparkoltam mellette és mire visszanézttem rá,már kiszállt a kocsiból és befelé tartott.*
-Megyek máár! *Kiabáltam,de eltűnt a szemem elől.* Hát ez remek... *Mondtam és kikaptam pár verbénás tűt a kesztyűtartóból.Aztán én is az erőbe vetettem magam.*

*Mire beértünk Georgia-ba,már teljesen szétment a fejem.Egész úton ideáig próbáltam kizárni a külvilágot és csak arra összpontosítani,hogy megtaláljuk Josh-t.Még a fejem is fájni kezdett.Gabe rákanyarodott az erdő menti főútra és eszeveszett tempóban ment a város felé.Az egyik kezem a tarkómon pihetn,a másikkal az orrnyergem masszíroztam,mikor valami feltűnt.*
-Gabe állj! *Kaptam hirtelen a sebességváltón időző kezére.* Valami van ebben az erdőben. *Mondtam,majd kipattantam a kocsiból.*
-Gyere Gabe ne pöcsölj annyit. *Szóltam utána,amikor bevetettem magam a sűrűbe.*

- Hát... miért ne ? *néztem rá mosolyogva* Ez annyira megalázó hogy te cipeltél el engem idáig...ez nem a pasi dolga lenne? Melletted elvesztem a maradék férfiasságomat is *nevettem*
- Hát...annyira nem hiányzik Mystic Falls...az utóbbi időben az a hely nem lett álmaim netovábbja...

- Még egy Mystic Falls nélkuli napot? *gondolkodtam, majd a karjaimba kaptam.* Hova szeretnél menni. Úgy értem... éjnek idején *vontam össze a szemöldököm* Szerintem a legjobb az lesz, ha kcisit kipihened magad.
*Nemsokára elérkeztünk egy igazán nevezetes szállodához.*
- Egyszer élünk, nem? *vontam össze a szemöldököm és letettem a karjaimból* Egy nap itt... eprekkel... pezsgőkkel és kényelmes ággyal. Tökéletes *morfondíroztam* Benne vagy?

- Nem fázok...*mondtam vacogva* - Felőlem mehetünk ahova akarod...csak még egy napot Mystic Falls nélkül....*néztem rá könyörgően*
- És sajnos igenis sokban járultam ahhoz hogy Vicky meghaljon...és Annát...is a karjaimból szakították ki...hát....tényleg eegy elcseszett alak vagyok...*mondtam vigyorogva és a gyűrűmet nézegettem*
- Na mindegy...még valamiért élek...remélem nem hiába....