Étterem

*Láttam, hogy Godric továbbra is kissé el van gondolkodva, de szó nélkül, mosolyogva elfogadtam a kinyújtott karját, s miután belekaroltam elindultunk vissza Mystic Falls-ba.*

- Nos *álltam fel és letettem a pénzt a számlára, majd a karom nyújtottam Katherine-nek.* Induljunk.
*Javasoltam*
"Nem akarom, hogy Elijah ide jöjjön."

*Már befejzetem az evést, mikor megcsörrent Godric telefonja, amit láthatólag mellőzött.*
- Csak nem ellenőriz? *Kérdeztem az arcát fürkészve, s Elijahra célozva.*
- Igen és köszönöm, Mr. North. *Mosolyodtam el, miután kiittam a poharam alján lévő italt.*

*Épp a vacsora vége felé jártunk, amikor megcsörrent a telefonom.*
"Ó a francba."
- Elijah... *suttogtam magam elé* De nem veszem fel. Majd ha hazaértem.
*Vontam meg a vállam és megtöröltem a szám.*
- Hölgyem, hazakísérhetem?

*Észre sem vettem, hogy úgy eszek, mint aki legalább pár éve nem evett - ami igaz is - míg Godric meg nem szólalt.*
- Hm.. Talán igen. *Nevettem fel.* Bár eddig nem tűnt fel, csak most, ahogyan eszem, jöttem rá, hogy valójában hiányzott. Még az is meglehet, hogy ismét visszaszokok rá. *Mondtam továbbra is vigyorova, két falat között.*

*Kissé éhes voltam már, így örültem, hogy megérkezett az étel. Pár percig csak némán eszegettünk, mikor Katherine felsóhajtott.*
- Igaz, hogy hiányzott már az emberi étel? *mosolyogtam rá*

- Te tudod. *Vigyorogtam.* Bár jó pasikban sem szőkűlködik a hely, az egy biztos. *Kacsintottam vissza, s majd miután a pincér által elénk kerültek a tányérok, megszólaltam.* Ahogy elnézem, szerintem az is. *Fogtam a kezembe a a villát, és belecsippentettem az ételembe.*

*Katherine kissé elgondolkodott.*
- Hát igen, ez a hely igen aranyos és sok jó lány lakik errefelé *kacsintottam, miközben megérkezett a pincér is az ételekkel* Hm, ízletesnek néz ki.

*Elgondolkoztatott Godric azzal, ahogy a szüleiről beszélt, meg arról, hogy évente meglátogatja a sírjukat. Valahogy teljesen más volt, mint én. "Igazából én azt se tudom, hogy mikor voltam legutoljára Bulgáriában, nem hogy a szüleim sírjánál. Sőt talán már azt se tudom, hogy hova vannak eltemetve."
*Kissé bíztatóan rámosolyogtam.*
- Szerte a világban. Többnyire Európában és Dél-Amerikában. Tudod, főleg olyan helyeken, ahol nehéz megtalálni valakit. De végül, mindig it kötök ki. *Nevettem.*

- Nagyrészt Elijah körül voltam, nem mert elengedni, mert félt, hogy a múlt megismétlődik. *fintorodtam.* Miután egy kis szabad időt kaptam rögtön meglátogattam anyám és apám sírját, vagyis... ahol lehetőleg eltemették anno. Minden évben kiviszek egy virágcsokrot oda, még ha nem is ott vannak eltemetve.
*Kissé szomorkásan elmosolyodtam.*
- Tudod... a svéd emberek már csak ilyenek. *néztem ki rá a pilláim alól* Na és maga, Katherine, hol járt? Mert hát ha valakit, akkor téged nem lehet megtalálni sehol... *nevettem fel és belekortyoltam az italomba, ami a pincér közben kihozott.*

- Igen, tudom. *Sóhajtottam.* És általában ezért sem maradok egy helyen túl sok ideig. Nincs kedvem vele találkozni megint. *Mosolyodtam el.* Ki nem állhatom az olyan személyeket, mint Elijah. Akik nem fogják fel, hogy elutasították őket. *Mondtam.* De beszéljünk inkább valami másról. *Vigyorogtam.* Merre felé jártál az elmúlt években? *Símítottam végig a kezén.*

- Igen, ez a mai nap különleges... *mosolyogtam, majd a pincér lassan megérkezett hogy felvegye a rendeléseinket. Miután minden finomságot összeválogattunk és bort is rendeltünk megfogtam Katherine kezeit.* Ugye tudod, hogy... Elijah eljön érted? *néztem rá kissé zavart fejjel* Mindig tudja, hogy hol vagy... amolyan megrögzöttség. *vigyorodtam el*
"Vajon ha Elijah legközelebb felhív megemlítem neki Katherine-t? Nem... soha nem mondanám el neki, hogy Ő hol van."

*Csak mosolyogtam a zavartsága láttán.*
- Régebben ettem, de manapság egyre kevesebbet veszek magamhoz emberi táplálékot. Esetleg csak gyümölcsöket, vagy valami hasonlót. *Magyaráztam.* Valahogy nem igazán hiányzik, megvagyok én a vérrel is, de ez azért nem jelenti azt, hogy nem szeretem a szilárd ételeket. Főleg az ilyen alkalmakkor. *Mosolyogtam rá.*

*Meghökkentem.*
- Nem eszel emberi ételt? *kérdeztem* Mármint... számomra szinte természetes volt, hogy néha emberi táplálékot is egyem, hisz amikor ember voltam... akkor is elég sokat ettem *vallottam be* Na de most... szinte jól esik. Te pedig egyáltalán... Nem is tudtam *mosolyogtam zavartan*

*Miután elkezdtem a felsorolt ételek közt futattni a szemeimet, Godric megszólalt.*Válaszoltam vigyorogva, miközben felpillantottam az étlapból.* Lassan több éve, hogy utoljára emberi ételt ettem, de gondolom a párolt csirkemell görögsalátával, ugyan olyan maradt. *Raktam az asztalra az étlapot.*

*Mikor megérkeztünk azonnal asztalt foglaltunk egy félreeső boxban és lesegítettem Katherine kardigánját. Kihúztam neki a széket is, hogy kényelmesen helyet foglaljon. Miután én is kényelembe helyeztem magam intettem a pincérnek, hogy hozzon étlapot.*
- Nos, hölgyem *vigyorogtam rá kikukucskálva az étlap felett* Mivel szolgálhatnak a pincérek?