*Pucéron, sárosan és véresen feküdtem az egyik fa árnyékban. A napsugár minden apró simogatása égetett és szúrt, ezért kissé ellöktem magam, hogy az árnyékban legyen teljesen. Bizsergett a testem minden négyzetmillimétere és megpróbáltam kinyitni a szemem, hogy a ruháimat megkeressem. Nagy nehezen sikerült megtudnom, hogy hol vagyok, és még az is rémlett, hogy hol vettem le a ruháimat 3 nappal ezelőtt. Most kicsit tovább voltam farkas alakban, mint ahogy kellett volna, és úgy érzem, hogy egyre hosszabb és hosszabb ideig leszek az, míg végül csak hetek vagy hónapok múltán tudok ember lenni. Nem tudtam, hogy miért vagyok tovább farkas, de amíg a hold O betűből teljes C alakot nem formáz, farkas vagyok. Felálltam és elmentem a cuccaimért. Reméltem, hogy nem botlok bele egyetlen emberbe sem.*