Vendégszoba

*Arra kaptam fel a fejem,hogy Stefan vissza megy pár holmiért.*
"Jó,okés...végülis,előrelátó...."
*Majd Damon mondatára a homlokom ráncokba szaladt.*
"Elena?Ó,hogy az a kis.....!" *Fújtattam.*
"Hagynom kéne...Ők összeillenek.Mi nem.Ez van.Ilyen az élet.Vagy a halál....És mi a francokért filozofálok???"
*A takaró alá bújtam,összegömbölyödtem és aludni próbáltam,de előtte még a háttérképemet megváltoztattam.Egy hipermarket lett a hátterem.Ahol ez a vacak most áll,valaha ott volt a kastély ahol éltem....*

*Stefan rámcsukta az ajtót.Pislogtam kettőt.*
"Na ez volt a finom utalás arra,hogy sok voltam már..."
*Hátat fordítottam az ajtónak és a szobában szétnéztem.*
"Tényleg poros egy kicsit...."
*Sétálni kezdtem a szobában.Az ujjaim végighúztam egy egy bútoron.Az ujjbegyeimen vastagon ott maradt a por.*
"Ki lakhatott itt?" *tűnődtem*
"Hogy hiányzik nekem az én réges régi otthonom....az a pompa,az a kényelem....És mennyire más volt akkor még minden...." *Hanyat vágtam magam közben az ágyon és a por felhőkben szállt fel,amik a beszűrődő fényben még szépnek is hatottak.*
"Milyen messzire is sodort el az élet..."
*Elővettem a mobilom.A kijelzőjét kezdtem el szánalmasan bámulni.Gabriel volt rajta.*
"Hol itt keresem a szeretet hol ott....ez már kezd számomra (!) idegesítő lenni...De hát mit tegyek?Az egyikben ez tetszik,a másikban az....meg kéne találnom a Másik Felem végre....És ha már megtaláltam?Csak nem vettem még észre?...."
*Magam mellé ejtettem a telefont és a szálló porfelhőt bámultam,semminthogy gondolkodjak és keseregjek.*

-Ne nekem köszönd, hanem Damonnak.*Mondtam mosolyogva, majd tétlenül körbe néztem és kihátráltam a szobából.*
-A fürdő, ott van a folyosó végén!*Jutott hirtelen eszembe.* Ha valami van sikíts, és ha bevágod a szunyát, akkor jó éjt.*Köszöntem el, és behajtottam magam után az ajtót. Nem akartam tovább zavarni, már így is az idegeire mehetek.*

*Felsóhajtottam és megrántottam a vállaim.*
-Hát jó én meg nem erőszakoskodom.Jó éjt puszit azért nem adok! *mondtam mosolyogva*
-Köszönöm,hogy maradhatok....tényleg...Érzem,hogy kell ez a kis...mmm wellnes.
"Jobb szó is eszembe juthatott volna...."

-Nem Aileen. Nem csórom el Damon szobáját.*Nevettem fel.* Amúgy is valószínű, hogy ott Ashley fog aludni, mert nagyon úgy tűnik fél haza menni.*Fogtam halkabbra a hangom.*
-Nagyon kedves, hogy felajánlod, de mint tudod úriember vagyok, és mint olyan nem bánom, hogy a fotelban kell aludnom, hogyha a hölgyek kényelméről van szó.*Mondtam kimérten.*

-Na nem Stefan!Azt én * hangsúlyoztam az "én-t" * nem hagyhatom!Nem szeretném,ha miattam aludnál valami fura pozitúrában....*hadonásztam a kezeimmel* Szerintem csend el Damon szobáját...*fogtam suttogásra a mondókám* míg nincs itt...*és most én kacsintottam egyet*
-Viszont akár a mellettem lévő helyet is felajánlhatom,bár kicsit nagy a tér igényem...de talán mégiscsak jobb mint egy fotelban...

*Színpadiasan meghajoltam egy kicsit Aileen előtt, aztán felnevettem.*
-Szerintem én el foglalom a kanapét...*Kacsintottam rá, miközben a nappali felé böktem a fejemmel.*...vagy valamelyik fotelt.*Mondtam elgondolkodva.*

*Damon megjegyzésére csak forgatni kezdtem a szemeim,legyintettem egyet.*
"Egyik fülemen be...másik ki...Majd egy Damon fog bosszantani,na persze...!"
-Óóó,Stefan!Az én hősöm! *felkacagtam* Na de ha azt a hálót *mutattam a Damon-lak felé* Damon már elfoglalta magának,akkor te hol alszol? *néztem rá értetlenül* Vagy csak én nem értem a dolgokat?Nem akarok nagyon szőkének tűnni....csak gondoltam megkérdem....
"Jó,hogy vagy Stef....még ha nem is tudod...."

-Mit tudom én merre van, én is most járok itt először...*Motyogtam Ailennek, majd belöktem találomra egy ajtót.*
-Áhááááá!*Mondtam büszkén, és az ajtófélfának dőltem.* Parancsoljon hölgyem! Kicsit poros, de sajnos ez van. Kérem panaszt az igazgatóságnál tegyen!*Böktem a fejemmel a nappali felé.*

...