Veranda

*Mikor kinyitottam az ajtót egy férfi állt ott, a ház előtt pedig egy kamion. Mint kiderült ők hozták a cuccaim. Csak a verandáig engedtem cipelni nekik a dolgokat. Féltem, hogy képesek kárt tenni mindenben ezek a gyenge emberek. Sok apróságot hozattam el New Yorkból, viszont volt egy nagyon nagy dolog. Egy körülbelül 250 éves faragott tölgyfaíróasztal. Akár milyen edzettek is voltak a szállítók nem bírták sokéig cipelni, és vagy háromszor letették.*
-Biztos, hogy ne vigyük be a házba, asszonyom? Ez nagyon nehéz...
-Ne aggódjanak, megoldom.*Mosolyogtam rájuk.Lassan pedig minden lekerült a kocsiról, én pedig miután nagyon megköszöntem nekik, kifizettem őket.*
-Becky! Ha nagyon szépen megkérlek segítenél egy kicsit?*Kiáltottam fel, miközben visszamentem a házba, és kitártam a bejárati ajtót, meg a leendő dolgozószobám ajtaját.*

*Eléggé nehézkes volt ez eljutás a kocsiig. Becky annyira remegett, hogy alig bírt menni. Már-már ott tartottam, hogy a karjaimba kapom, de ahhoz túl sokan voltak az utcán.Végül csak eljutottan a kocsiig, majd a házamig is.*
-Ugyan nincs mit.*Mosolyogtam rá, majd elvettem tőle a táskáját és kiszálltam. Végül megkerültem a kocsit és kinyitottam az anyósülés felőli ajtót.*
-Na gyere!*Sóhajtottam, miután meggyőződtem, róla, hogy totál kihalt az utca és a karjaimba kaptam, majd felszaladtam vele a verandára, majd ügyesen kinyitottam az ajtót és bementünk a házba. Beckyt leültettem a kanapéra.*
-Üdv nálam!*Mondtam neki mosolyogva, miközben letettem mellét a táskáját.*
-Nem vagy éhes?*Érdeklődtem.*

...